„Sokan fel fognak mondani, utánpótlás pedig nincs”

–

Az aktivisták a szemerkélő esőben a nedves betonra krétával felírt „jövő” szót rakták ki jégkockával, miközben Lengyel Tamás színművész elszavalta Radnóti Miklós Száll a tavasz című versét – így kezdődött a Legyünk mi a változás! című, a státusztörvény ellen szervezett tiltakozó esemény a Kossuth téren. A Pedagógus Egység a performansszal azt akarta szimbolizálni, hogy ahogyan a jég a betonon, úgy olvad el az oktatás jövője is a státusztörvény miatt.

Ezután Gajzágó József az Egységes Diákfront képviseletében, Komjáthy Anna, a PDSZ elnöke, és Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke sajtótájékoztatót tartottak, amin egyértelművé tették: nincsenek illúzióik a tekintetben, hogy meg fogják szavazni a státusztörvényt. „Azt gondoljuk, hogy minden formájában el kell utasítanunk ezt a törvényt, nem fogjuk hagyni magunkat. Minden olyan jogi lehetőséget ki fogunk használni, ami a rendelkezésünkre áll” – mondta Gosztonyi. A kérdésre, miszerint mi lesz így az iskolákban szeptembertől, így válaszolt:

„Szeptemberben mi lesz? Nem tudjuk. Nagyon sokan fel fognak mondani. […] Azt viszont tudjuk, hogy utánpótlás nincs. Nem jönnek fiatalok a pályára, jelenleg öt százalék alatt van a 30 évnél fiatalabb pedagógusok száma Magyarországon”

– mondta a PSZ alelnöke. Gajzágó arról számolt be, hogy ősszel folytatják az akciókat, lesznek tüntetések és tájékoztató kampányok, valamint célként nevezte meg, hogy el akarnak jutni vidékre, mert úgy látják, hogy míg a nagyvárosokban az emberek nagy része érti, miért állnak ki, addig a kisebb településeken élőkhöz kevesebb információ jut el.

A téren a hangulat nem csak az időjárás miatt volt borús: ahogy arra sokan számítottak, a délelőtti időpontnak, a nyárnak és az esőnek köszönhetően nagyon kevesen gyűltek össze a Kossuth téren. Becslésben nem vagyok jó, de úgy tippelem, délig nagyjából 150-en gyűlhettek össze – többen akkor érkeztek, amikor elállt az eső. A sajtótájékoztatóval párhuzamosan a tér közepére kitettek egy nagy hangfalat, amin a parlamenti szavazást hallgathatták élőben a tiltakozók. Amikor a státusztörvény következett, néhányan skandálták, hogy „ne szavazd meg”, a többség arcán viszont az elkeseredettség volt látható. Ezt felismerve Gajzágó József megafont ragadott, és azt mondta a jelenlévőknek, hogy ma még lehetnek szomorúak, de holnap inkább már mérgesen keljenek fel, és csatlakozzanak hozzájuk aktivistaként. 

A szavazás után Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója, és akit tavaly októberben több kollégájával együtt kirúgtak a polgári engedetlenségi akcióban való részvétele miatt, kérdésemre azt mondta, a státusztörvény megszavazásával távolabb került attól, hogy visszatérjen a hivatásához.

„Ha szeptemberben kimondanák a munkaügyi perünkben, hogy igazságtalanul rúgtak ki minket, akkor sem mennék most vissza a közoktatásba, mert nem kívánok ilyen törvényi keretek közt dolgozni. Úgyhogy egyelőre nem tudom, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán valaha vissza tudok-e menni tanítani.”

Azon viszont nem lepődött meg, hogy a törvényt elfogadták:

„Nagyon hangzatos lenne azt mondani, hogy összeomlottam, de pontosan tudtam, hogy meg fogják szavazni. Jó ideje van bennem elkeseredettség, mert nagyon súlyos következményekkel fog járni ez a törvény, tovább fogja rontani az oktatás már most válságos helyzetét. Ráadásul pontosan láttam, hogy az elmúlt másfél évben micsoda erők mozdultak meg, mennyi tehetséges ember mozdult meg az ügy érdekében. Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy merre kéne menni, és azt látni, hogy ezt a sok energiát semmibe veszik, ez nagyon szomorú. Ugyanakkor megyünk tovább, a Tanítanék Mozgalommal folytatjuk a hálózatunk kiépítését és a tanárok segítését különböző tanfolyamokkal, és biztosan lesznek még tüntetések is, de valószínűleg majd csak ősszel.”

A kormány szerint a státusztörvénynek köszönhetően a pedagógusok magasabb fizetést fognak kapni és összességében jobban járnak majd ezzel a rendszerrel, mint az eddigivel – éppen ezért nem számítanak tömeges felmondásra. Ezzel szemben a törvény kritikusai szerint elfogadhatatlan intézkedések szerepelnek benne: például lehetővé teszi a tanév meghosszabbítását július 15-ig, megszünteti a pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyát, 22–26 óra helyett 24 órában fixálja a tanárok heti óraszámát, a felmondási időt pedig három hónapban határozták meg.

Egy neve elhallgatását kérő, több mint egy évtizede a pályán lévő vidéki középiskolai tanár szerint elkeserítő, hogy a kötelező óraszámot 24 órában határozták meg.

„A rengeteg adminisztrációval, levelezésekkel, készüléssel, javítással, szervezési feladatokkal annyi pluszmunka van, hogy a lyukasórákban lehetetlen elvégezni, ezért délután, este és hétvégén is folyamatosan dolgozni kell. Ehhez igazából már hozzászoktam, de a többletelvárások és ellenőrzések rögtön életbe lépnek, míg a bérek emeléséről nincs semmi konkrétum. Arról csak úgy írnak, hogy egy bizonyos összeg is »lehet«. Így azt érezzük a kollégákkal, hogy büntetnek és folyamatosan ellenőriznek minket, míg az anyagi juttatásokat csak lebegtetik.

Sokkoló számomra ez a törvény, és sok bizonytalanságot kelt bennem.

Azonban alá fogom írni a jogállásváltást, amire két személyes indokom van. Az egyik, hogy abba az iskolába jár a gyerekem, ahol tanítok, és nem akarom az intézményt azzal gyengíteni, hogy az én helyemre is keresni kelljen valakit. A másik pedig az iskolához és a tanítványokhoz fűződő érzelmeim. De ez nem hiszem, hogy sokáig a pályán fog tartani.”

Elmondása szerint a kollégái nagy része kivár, de többen már más területekkel ismerkednek szabadidejükben, hogy ha fel kell mondaniuk, akkor könnyebb legyen munkát találniuk.

„Ami viszont engem leginkább elkeserít, hogy az oktatásba fektetendő pénzről soha senki nem beszél. Az iskolák épületei rothadnak, korszerűtlenek a termek, nincsenek digitális eszközök, rosszak a tankönyvek… és még sorolhatnám. A státusztörvény helyett ezekkel kellett volna foglalkozni, mert az iskolák egyre rosszabb állapotba kerülnek. Tudnék mesélni abszurd helyzetekről, amiket a fenntartónak kellene megoldani, finanszírozni, de forrás hiányában az iskolák és kollégák kreativitásán múlik az, hogy teljesíteni tudjuk az elvárásokat”.

A Legyünk mi a változás! című tiltakozó esemény 21 óráig tart a Kossuth téren. 

A képek a szerző tulajdonában vannak

Dián Dóri