–

Krasznahorkai Lászlónak ítélte 2025-ben a Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat. A Nobel Bizottság hivatalos indoklása szerint:

„Lenyűgöző és víziószerű életművéért, amely az apokaliptikus rémület közepette is megerősíti a művészet erejét.”

Krasznahorkai 1954-ben született Gyulán, és 1985-ös első regényével, a Sátántangóval hívta fel magára a figyelmet – ebben egy összeomló, pusztuló közösséget mutat be látomásos erővel. A Sátántangóból Tarr Béla rendezett híres, hét és fél órás filmet; kettejük hosszú alkotói együttműködése is legendás.

Krasznahorkai pályájára utazásai is hatottak. 1987-ben hagyta el először a kommunista Magyarországot, amikor ösztöndíjjal egy évet töltött Nyugat-Berlinben, a Literának erről az időszakról így mesélt: „Először voltam a nyugati külföldön. Először tapasztaltam meg, mit jelent a politikai szabadság, éspedig úgy, hogy nem tudtam, mi az. És először tapasztaltam meg, hogy egy város demokratikus szerkezetben él.

Ez azt jelentette Nyugat-Berlinben, hogy amikor az akkor már nemzetközi hírnévvel valamelyest bíró Jim Jarmusch, Tom Waits – és még sok nevet kellene felsorolnom – a társaságába fogadott, s találkoztunk egy csehóban, akkor a mellettünk ülő hatvannyolcas vagy ötvenhármas csávónak pontosan annyi joga volt egy áthallatszó beszélgetésben részt venni, ami a mi asztalunknál zajlott, mint ezeknek a hírneves embereknek. Mindenki egyenlő jogokkal bírt, mint az athéni agórán - bódítóan hatott rám.”

Később Kelet-Ázsia – különösen Mongólia és Kína – inspirálta műveit. Sokat utazott Európában, egy ideig pedig Allen Ginsberg New York-i lakásában is élt. 

Regényeinek jellemzője a hosszú, hömpölygő mondatok áradása, a disztópikus és melankolikus témaválasztás. Az írásról a 24.hu interjújában azt mesélte arról, hogy a szereplői folyamatosan beszélnek hozzá, és miért ír ilyen hosszú mondatokat:

„Állandóan, és akkor most képzelje el, milyen élet jutott nekem. Szavak, szavak, szavak, szavak… Milliónyi, milliárdnyi szó. Csoda, hogy egyáltalán működik a két énem.

Az egyik, amelyikben folyton beszélnek, és a másik, amelyik ezt mind hallja, és olykor lejegyzi. Irodalmi formába önteni? Hogy? Semmiben nem én döntök. Ők diktálnak, én lekörmölöm.”

A nemzetközi porondon a rajongói között találod Patty Smitht és Susan Sontagot – utóbbi „a kortárs magyar apokalipszis mesterének” nevezte, Gogolhoz és Melville-hez hasonlította. 

Számos más hazai és nemzetközi elismerés mellett Krasznahorkai László 1987-ben József Attila-díjat, 2004-ben kapott Kossuth-díjat kapott. 2015-ben első magyarként nyerte el a Nemzetközi Man Booker-díjat. 

Krasznahorkai a második magyar irodalmi Nobel-díjas, Kertész Imre 2002-ben nyerte el a legrangosabb nemzetközi elismerést.

 

Sándor Anna

Kiemelt kép forrása: Nobel Prize Outreach/ Niklas Elmehed