Van az úgy, hogy az ember azután sem tud kitörni a közepes tanuló ketrecéből, hogy rég maga mögött hagyta az iskolapadot (és ad absurdum még sikeres is lett a választott területén…) Olyan szülőket kérdeztem a keserű csalódásaikról, akik már kaptak (szerintük) igazságtalan jegyet arra a házi feladatra, amit a gyerekük helyett csináltak meg.
Van, ahol mindennap a kapu előtt kell várakozniuk, és csak ünnepekre, szülői értekezletekre mehetnek be. Máshol szabadabban mozoghatnak a suli épületében. Mennyi szülői jelenlét ideális az iskolában, és kinek a szempontjából?
Elképesztő a tanárhiány, egyre kibírhatatlanabb a légkör minden tantestületben, miközben a gyerekek szinte teljesen elvesztek a politikai csatatérré változtatott iskolákban. Kiáltvány a pedagógusok világnapja előtt Balatoni Józseftől.
Nem minden az, aminek látszik, vagy aminek hiszik az emberek. Hatványozottan igaz ez a munkakörökre.
Lili tudta, hogy a tanári szakma sem anyagilag, sem társadalmilag nem a legmegbecsültebb, mégis pozitív hozzáállással vágott bele. Arra viszont nem számított, hogy ilyen hamar és ennyire keményen arcul csapja a valóság.
Fontos, hogy napirenden maradjon a gyerekvédelem ügye. És az is fontos, hogy kimondjuk: igenis, van, amikor működik a gyerekvédelem, amikor létrejönnek olyan kapcsolatok, amelyek gyógyítanak, és legalább a rendszer egyes részein tényleg jobb lesz a gyerekeknek. De ez többnyire nem az államnak, hanem a rendszerben dolgozó szakembereknek köszönhető.
Tegye fel a kezét, aki kapott olyan becenevet óvodában, iskolában, amit utált! Miért is kellene eltűrnünk, hogy mások úgy használják a nevünket vagy adjanak nekünk újat, ahogy nekik tetszik? A pedagógiai szakértő szerint:
A többdiplomás, harminc éve pályán lévő pedagógus nagyjából ugyanannyit fog keresni, mint az, aki két-három éve lépett ki a felsőoktatásból – mondja a WMN-nek nyilatkozó iskolavezető, akivel azt is végigvesszük, hogy jön ki a matek, és mik a várható következmények.
Január elsejétől hatályba lépett a státusztörvény – lássuk a fontos tudnivalókat:
Miért dönt úgy egy igazságszerető, örök lázadó tanár, hogy aláírja a státusztörvényt, és az elnyomó rendszer ellenére marad, ahol volt, a szeretett osztályteremben? És mit gondolna róla az egykori kamaszénje? „Büszke lenne? Vagy szégyenkezne?” – teszi fel ő is a kérdést.