Üljön le, Anyuka, hármas! – Amikor a gyereked helyett csinálod meg a házit...és rossz jegyet kapsz rá

–

Március 15-e előtt írtam egy posztot a Facebook-oldalamra a kokárdával kapcsolatban, akkor mesélte el az egyik olvasóm, mennyire traumatizálta őt a következő eset: a világjárvány alatt ő csinálta meg a sok online feladattól túlterhelt gyereke egyik feladatát. Parádés origami tudását bevetve nemzeti színű kokárdát és virágot hajtogatott, amit gyönyörűen be is fotózott… mégis csupán egy vacak négyesre értékelte a pedagógus. „Máig nem tudom feldolgozni” – írta. 

Egy másik kommentelő is rá tudott erre csatlakozni egy történettel: a haverja, aki már vagy harminc éve programozó, a főiskolás fiának próbált segíteni… hogy aztán évekig ne tudja kiheverni a traumát. A fia nevében ugyanis megvágták az online programozás vizsgán. 

Üljön le, Anyuka, hármas

Ami azt illeti, nekem is voltak hasonló tapasztalataim. Angol-magyar szakos bölcsészdiplomával, és tanári oklevéllel rendelkező, évek óta napi rendszerességgel író emberként nagyon rosszul esett, hogy a tanárnő mindössze egy hármasra értékelte a Láthatatlan emberből írt olvasónaplómat (nem, ez már rég nem a fiam olvasónaplója volt, annak ellenére, hogy a betűket ő vetette papírra). Holott a könyvön becsülettel keresztülrágtam magam, értelmeztem a szöveget és a kérdéseket is. Tényleg a lelkemet kitettem… és erre ez a hála! De kaptam hármast a lányom Rómeó és Júlia elemzésére (skandallum!), és az online oktatás alatt megtett napi 5 kilométer dokumentált futásomat is csupán egy közepesre értékelte a testnevelő tanár (botrány!).

A legbosszantóbb, hogy ilyenkor az ember még csak az asztalra sem csaphat felháborodásában, hiszen azzal azonnal lebuktatja magát és a gyerekét is.

A felnőttek nem sokkal okosabbak a gyerekeknél

Szandrának is volt hasonló sztorija: szintfelmérőt kellett volna írnia az egyetemen matematikából, hogy ne kelljen felzárkóztató kurzusra járnia. Hogy segítsen rajta, a középiskolai matektanár ismerőse írta meg helyette az online tesztet… és megbukott.

Katalin korrektorként dolgozik, úgyhogy igazán meglepődött, amikor egy alkalommal átnézte a gyereke házi dolgozatát, minden helyesírási, nyelvhelyességi hibát javított benne… majd a tanár néhányat visszajavított rosszra, és csak hármast „kaptak”. 

„A mai napig emlékszem a traumára: másodikban nem tudtam megoldani a matek házit (nagyon jó voltam mindig matekból), úgyhogy pár óra szenvedés után szóltam a szüleimnek: elakadtam. Anyukám rögtön apukámhoz irányított, ám ő se tudta megoldani... Apukám a tesóimhoz küldött, akik tíz és hét évvel idősebbek nálam, szóval egy második osztályos matekfeladatnak elméletben mennie kellett volna... De nem. Végül arra a következtetésre jutott az egész család, hogy hibás a feladat és nem lehet megoldani... Szerintem egy órán keresztül sírtam, hogy ilyen nincs, ezt nem írhatom oda. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy lehet egy „szentírás”-ban hiba... Azóta persze rájöttem: a könyveket is emberek készítik, és a felnőttek nem sokkal okosabbak a gyerekeknél” – írja Klári.

Kézműves szülők

Kata történetén én nagyon jót nevettem, és kicsit sajnálom, hogy nem lehetek légy a falon a nagy beismerésnél. „Covid idején történt, a lányom 5. osztályos volt egy egyházi iskolában. Biológiaórára egy műtüdőt kellett lufiból készíteni, ami sehogy sem jött össze, mert a lufi túlságosan merev volt. Így kipattant a fejemből az ötlet, hogy óvszerből oldjuk meg. Kicsattogtam a gyógyszertárba, és kértem egy óvszert, ami nem ízesített és nem rücskös. Remekül ment a feladat, ráadásul sem a tanár, sem a lányom előtt nem buktam le…. Pár hónapja vallottam be neki, de ha elballag, akkor az iszonyatosan prűd biológia tanárnőnek is elmondom a banketten.”

Joli harmadikos volt, amikor kézimunka órára otthon agyagból egy vázát kellett (volna) formáznia. „Hogy miből gondolta a tanító néni, hogy képes lettem volna rá olyan szinten, mint apám, aki merevítőnek még drótot is tett a kancsó fülébe, azt már akkor se értettem. De apám ötöst kapott, a kancsó pedig máig megvan.”

Kalapos Éva Veronika villamosmérnök nagypapja viszont csupán egy hármast muzsikált össze a technikaórára készített ejtőernyőre. „Egyem meg, teljesen kiakadt.”

Amikor egyértelmű, hogy pofára megy a jegy

Eszter története igen elgondolkodtató. „Az öcsém kilenc évvel fiatalabb, de ugyanaz volt a középiskolai magyartanárunk. Nekem mindig ötöst adott a dolgozatokra, a testvéremet azonban valamiért nem szerette. Akármit csinált, ő mindig csak hármast kapott nála. Mondta anyám, hogy ír egyet helyette a várható témában, tanulja meg, írja le órán, és adja be. Anyánk is hármast kapott. A következő dolgozat előtt aztán én írtam neki egyet. Én is hármast kaptam.” Eszterék nem tudtak más következtetést levonni, mint hogy a fiú bekerülhetett a „hármas kategóriába” a pedagógusnál, és onnan egyikőjük irodalmi bravúrja sem emelhette ki.

Zita hiába beszélt kitűnően németül, az egyetem fordítási szemináriumán képtelen volt sikereket elérni, gyakorlatilag végigbukdácsolta a félévet. Aztán az egyik haverjával – aki viszont végig kitűnő volt – cselt eszeltek ki: az egyik házi feladathoz Zita az ő (korábban már csillagos ötösre értékelt) fordítását adta be. Az ő neve alatt azonban az is hármas lett.

Hasonló eset történ Zsuzsannával. „Gimnázium, utolsó év, rajz óra. Magunk sem értettük, miért is ülünk még az érettségi előtt 7. órában a rajzórán, de tettük a dolgunkat. Egy dobozt kellett hajtogatni, amit én becsülettel meg is csináltam. A barátnőm kivitte a tanári asztalhoz, ötöst kapott érte. Két diákkal később, hogy ne legyen feltűnő, én is kimentem ugyanazzal a dobozzal. Addigra már csak egy vacak hármast ért.”

Anita három gyereke a Covid alatt az énektanártól ugyanazt a feladatot kapta: egy népdalt kellett lekottázni hangjegyekkel. Megcsinálta nekik, beírta a kottafüzetükbe, a gyerekek pedig befotózták a tanárnak.

„Az eminens kategóriájú gyermekem ötöst kapott, a két kevésbé szorgalmas négyest és hármast kapott.”

Sosem lehetsz elég profi!

Erzsi pénzügy-számvitel szakirányos közgazdász diplomával, hat év kontrolling tapasztalattal bukott meg a férje egyetemi kontrolling vizsgáján (amit a világjárvány alatt szintén online kellett megcsinálni). „Közben levontam a következtetést: még mindig ugyanott tartunk a felsőoktatásban – annak amit a kontrollingról (és ahogy láttam a legtöbb többi tárgyból is) tanítanak a Közgázon, semmi köze nincs ahhoz, amit aztán ebben a szakmában a gyakorlatban valójában csinálsz.”

Eni a ‘90-es években járt gimnáziumba. Saját bevallása szerint minden másból jó volt, de az irodalom, és főképp a versek elemzése nagyon nem ment neki, úgyhogy az ezeket érintő feladatokat hol az általános iskolai tanárnő anyukája (aki biológiát tanított), hol az irodalom szakos kollégája írta meg helyette. „Azóta is eszünkbe jut, hogy az irodalomtanár hármast, anyukám négyest kapott a munkájára.”

Áginak legjobban az online oktatás során kapott szolfézs négyes fáj, amit 20 évnyi zenetanulás, hangszeres zene, egy évtized és három különböző kórusban való éneklés után kapott – persze a gyereke nevében.

A szemének sem hisz

Belláék becsületesek voltak, mégis megvádolták őket csalással. „A fiammal kiradíroztatta a háziját a tanítónője elsőben, mondván, hogy BIZTOSAN én csináltam, és még így sem túl szép. A gyerekkel újraíratta ott az órán a feladatot. Persze, ugyanolyanra írta meg, hiszen az eredetit is ő csinálta. Akkor a tanár rámutatott egy kislányra, akit kedvelt és azt mondta: ez annyira szép, mintha ő írta volna. És ezzel lezárta a témát. Azóta már mestertanár, mindannyiunk büszkesége az ország legjobb iskolájában.”

„A tanár képes ám átverni saját magát is”

– vezeti fel Emma az igen szórakoztató történetét. „A fiam kertésznek tanult, virágkötészeti gyakorlati órán a tanárnő behozta az általa elkészített csokrot mintának, letette az asztalra, meghatározta az időt és kiment.” Emma fia egy ideig bibelődött a maga csokrával, ám amikor látta, hogy ez nem lesz olyan, mint a minta, egyszerűen kicserélte a két csokrot. „A tanárnő bejött, bírált és a saját csokrát hármasra értékelte.”

Dorkának is van hasonló sztorija:

„hetedikben az egyik órán a technikatanár az én modellemet csinálta meg (tehát végig ő dolgozott vele...), majd nyilván ezt elfelejtette. A következő órán a saját munkáját hármasra értékelte…. Aztán megsértődött, hogy mit röhögök és még egy intőt is kaptam.”

Minek kell megcsinálni a gyerek helyett a házi feladatot?!

– háborogtak többen is a kommentszekcióban, azzal érvelve, hogy így a purdé sosem fogja elsajátítani az adott készséget. 

Ágnes szerint ha egyenletesen terhelnék a diákokat, nem lenne csalásra szükség, de mivel általában egyszerre eszmél fel minden tanár, és konstatálja, hogy nincs elég jegye a gyerekeknek, az idő viszont fogytán, így muszáj besegíteni néha, különben időről időre maga alá temetné a diákokat a feladathalom.  

Viktória pedig egy lehetséges magyarázattal szolgál arra, miért kapnak rossz jegyet a szülők is:  „néha a tanerő megérzi (még ha bizonyítani nem is tudja, de olvasott már épp elég dolgozatot, fogalmazást), hogy a remekművet bizony nem a gyerek írta. Más a szóhasználat, túl jók a gondolatok. Ezt díjazza egy hármassal. Egyest mégsem adhat rá, hiszen nem bizonyítható a szülői bedolgozás.”

Veletek is történt hasonló? Kaptál már vacak jegyet a gyerek házi feladatára?

Fiala Borcsa