„A poliamorok szeretetnyelve, hogy összeegyeztetjük a naptárjainkat”
D. Tóth Kriszta a poliamor kapcsolatban élő Bedő Vicával beszélgetett
Az etikus non-monogám kapcsolatoknak számos fajtája létezik, ezek közül az egyik a poliamor kapcsolódás. Ebben az esetben a felek nemcsak abban az értelemben nyitják ki a párkapcsolatukat, hogy mással is szexelhetnek, hanem több párjuk van, akiket szerelemmel szeretnek. Bedő Vica digitálismarketing-szakember, podcaster is így él: van egy férje – akivel nevelik közös gyereküket, – és van egy barátja, illetve a férjének is van egy barátnője. Vica az interjúban mesél arról, hogy milyen sokféle lehet a poliamor kapcsolódás, nekik milyen felosztás vált be a férjével, szoktak-e féltékenyek lenni egymásra, és mit gondol arról, milyen hatása lehet a gyerekére az, hogy a szülei a megszokottól eltérő módon élnek. A beszélgetésből Dián Dóri gyűjtött ki három erős idézetet.
–
Elsődleges és másodlagos kapcsolat
Az interjú elején Vica tisztázza, ők milyen felállásban élnek – ugyanis az etikus poliamor kapcsolatoknak számos verziójuk létezik. Közös bennük azonban, hogy minden fél tud mindenkiről és mindenről, bele is egyezett és jól is érzi magát benne.
„Mindenki úgy csinálja, ahogy jónak tartja mindaddig, amíg nem árt vele másoknak, mindenki beleegyezik, és biztonságban és jól érzi magát közben. Nekünk az működik, hogy van ez az elsődleges kapcsolatunk, ami a világ felé is hivatalosítva lett egy házassággal, és van egy gyerekünk.
Ha csak ennyit látsz belőlünk, mi egy nagyon kommersz pár vagyunk. De emellett van mindkettőnknek egy-egy külső párja.
Ezt úgy kell elképzelni, mintha járnánk valakivel: járunk közös programokra, nem titkoljuk el, tehát nem a négy fal között zajlik, sétálunk kézen fogva, és van érzelem meg szexualitás is, fontos nekünk a másik. De az is igaz, hogy mi abban állapodtunk meg, hogy hierarchia van a kapcsolataink között” – meséli Vica, és hozzáteszi, hogy van olyan is, amikor nincs „sorrend” a kapcsolatok között: ilyenkor az illető minden partnere egyenrangú a másikkal, nincs, aki fontosabb vagy előrébb való. Vica erről azt mondja, hogy nekik technikai okokból is a hierarchikus felállás vált be: így tudják menedzselni a családjukat és építeni az életüket.
Örülni a másik örömének
A Breakout Roomban D. Tóth Kriszta zömmel olyan kérdéseket tesz fel az interjúalanyainak, amiket a nézők küldtek be. Vicához érthető módon számos kérdés érkezett a féltékenységről: sokan arra voltak kíváncsiak, hogy egy ilyen nyitott kapcsolatban, ahol az érzelmek is fontosak minden irányban, hogyan kezelik ezt a problémát – egyáltalán, van-e ilyen probléma.
Vica ezekre így felel: „Nagy tévhit, hogy a poliamorok és az etikus non-monogámiában élők nem éreznek féltékenységet. A nagy túrót. Érzünk. Ha jön ez az érzés – mert jön –, akkor felteszem magamnak azt a kérdést, hogy miért van ez. Esetemben általában arról van szó, hogy úgy érzem, valamiből kihagynak, amit amúgy szeretnék. Vagy esetleg, hogy velem nem csinálja a párom, és szüksége lenne rá, de én nem tudom megadni neki. […] Ekkor átgondolom, hogy miért történik ez: mert én nem tudom vagy akarom megadni neki, amire vágyik. Ő mit tesz? Mással éli meg ezeket. Én mit tennék ilyen helyzetben? Valószínűleg ugyanezt.
A poliamóriában a másik öröme iránt érzett örömöt úgy hívják, hogy comparsion, és ebbe próbálom átfordítani a dolgot: örülni az ő örömének. Ez nem mindig megy, kemény munka, de igyekszem.”
A gyerek az első
A gyerekvállalás minden ember életében komoly fordulópont és sok változással jár akkor is, ha monogám kapcsolatban él. Hát még ha etikus non-monogámiában, így adódik a kérdés: milyen hatással lehet a gyerekre, hogy a szülei nem a klasszikus felállásban élnek.
„Nem tudom, miért fog a gyerekem pszichológushoz járni, de félreteszek neki rá” – viccelődik Vica, majd így folytatja: „Elváltak a szüleim. Láttam olyan gyereket, aki teljesen tönkrement abban, hogy szétmentek a szülei, mert azok magukkal foglalkoztak elsősorban, köpködték egymást, nem voltak tekintettel arra, hogy a gyerek ebből mennyit lát. És akkor ott voltak az én szüleim, akiknek mindig az volt az első, hogy a testvéreimmel jól legyünk. […] A férjemmel nálunk is mindig a gyerekünk az első. Azért hoztunk további szabályokat a kapcsolatainkban, hogy ő biztonságban és nyugalomban élhessen.
Nem véletlenül van nekünk ez a kis magunk, a kis családunk: az első a gyerek, a második mindig a család, és utána jöhet csak bármi más.
De ha nem a gyerek jólléte az első, akkor lehetsz bármilyen monogám, kívülről csodálatosnak tűnő családban, el van szúrva az egész.”
Ha kíváncsi vagy, hogyan hozta fel Vica a poliamor kapcsolat ötletét a férjének, mit szólt a környezetük, amikor elmondták, hogyan élnek, és hogyan lehet menedzselni a hétköznapokban több párkapcsolatot, akkor nézd meg a teljes beszélgetést!
