Félrevezető a pedagógusbérek emelése – „A többségnek várhatóan alig vagy nem emelkedik a fizetése”

–

Ahogy arról korábban a WMN is beszámolt: nagy a bizonytalanság a közoktatásban dolgozók között a január elsejétől hatályos státusztörvény miatt, aminek életbe lépését megelőzően több mint ezer pedagógus mondott fel. Akik maradtak, azok közül sokan még azt sem tudják pontosan, hogyan változik a bérük ettől a hónaptól. A médiában szinte minden platformon ugyanazok az információk keringenek, ezeket szerette volna átláthatóbbá tenni a WMN-t felkereső, fővárosi intézményben vezető beosztásban dolgozó pedagógus.

Először is: mit takar az emlegetett 32 százalékos emelés?

Ahhoz, hogy képet kapjunk arról, mi történik a pedagógusbérekkel, egy rövid visszatekintést kell tennünk a múltba. A WMN-nek nyilatkozó, vezető beosztású pedagógus felidézte: a pedagógusbéreket 2014 környékén kezdték „eltéríteni” a mindenkori diplomás minimálbértől, ami egészen addig az úgynevezett „vetítési alapot” képezte.

2023-ra ennek eredményeként a fizetések már nagyjából 80 százalékkal voltak lemaradva a diplomás minimálbértől (2023-ban: 296 400 forint), amit az évek során folyamatosan emeltek.  

Az említett időszak között történtek bizonyos bérkorrekciók – hiszen különféle pótlékokkal igyekeztek kiegészíteni a pedagógusbéreket –, de ami számunkra most jelentőséggel bír az az, hogy 2020-ban bevezették az ágazati szakmai pótlék fogalmát.

„Ez az illetmény nem képezte az alapbér részét, hanem azon felül adták. Az ágazati szakmai pótlékot annak idején azért vezették be, hogy a kollégák bére vele kiegészülve elérhesse a diplomás minimálbér összegét – ez azonban nem feltétlenül valósult meg, így sokan ehhez kaptak még pluszban bérkiegészítést, hogy a fizetésük elérje a garantált bérminimumot. Az ágazati szakmai pótlékot emelték meg aztán 2023-tól 32 százalékra, ami már akkor sem volt egy egetverő összeg: egy alacsonyabb, bruttó 401 940 forintos bérnél (lásd a táblázatban: MA-szintű diploma esetén Ped.II. 4. kategória, 2023) ez nettó pár ezer forintos emelkedést jelentett” – magyarázza a pedagógus.

(A táblázatban megjelölt összegek bruttóban értendők. A kategóriák a 2023-as évre vonatkoznak.)

A már említett ágazati szakmai pótlék különálló illetményként idén januártól megszűnt és beépült az alapbérbe – tehát gyakorlatilag egyik zsebből pakolták át a pénzt a másikba. Ez azt is jelenti forrásunk szerint, hogy a pedagógus-alapbér táblázata alapján sokaknak nullával, vagy csak pár ezer forinttal emelkedik majd a fizetése.

Ahogy arra Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő is rámutatott a honlapján: „a január 1-jei illetmények megállapításakor tehát a munkáltatónak meg kell vizsgálnia az érintett alapilletményének vagy alapbérének a 32 százalékos ágazati szakmai pótlékkal kiegészített összegét, és amennyiben ez az összeg nem éri el a 440.00, 520.00, illetőleg 640.000 Ft-ot, azt arra ki kell egészíteni. Ha az előzőek szerint számított összeg meghaladta a besorolási illetménysáv alsó határát, akkor az illetményt ennek megfelelően kell megállapítani, tehát nem lehet csökkenteni.”

Emellett idéntől megszűntek a pályán eltöltött évekhez kapcsolódó fokozatok is (pl. Ped.I.fokozat 10. kategória), amelyek között háromévente automatikusan, illetve különböző képesítések (újabb és újabb diplomák) megszerzésével pedig a soron következő év januárjától azonnali hatállyal előre lehetett lépni, ami minimális pénzbeli juttatást is jelentett.

Mi a sokat emlegetett fejkvóta és miért fontos?

Forrásunk kiemelte: fontos azt is tisztázni, hogy a fejkvóta alapú finanszírozás miatt az intézményenkénti pedagógus-bérköltség kiszámításának alapját a diákok után járó fejkvóta, és nem a pedagógusok száma határozza meg. Tehát a gyereklétszám alapján juttatnak egy meghatározott bértömeget az adott fenntartónak, illetve intézménynek, amelynek ebből kell gazdálkodnia.

„A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy

meg van szabva, egy diákra és egy hónap időtartamra mekkora oktatási összeg jut – a tényleges bérnövekedéshez ezt az összeget kellene 32 százalékkal megemelni, akkor lenne jól látható a növekedés minden pedagógus számára. Mindaddig, amíg ez nem teljesül, csak egy játékról beszélünk a számokkal, némi csúsztatott kommunikációval megfűszerezve” – fejti ki forrásunk.

És ha már fejkvóta, jogosan merül fel a kérdés, mi lesz a vidéki kistelepülések, illetve leszakadó térségek intézményeivel, ahol kevesebb a gyerek, és így értelemszerűen az utánuk járó fejkvóta is. De az ő esetükben feltehetően plusz pótlékokkal oldják majd meg a kérdést: ilyen például az a pótlék, amire a hátrányos helyzetű diákokat tanító intézmények lehetnek jogosultak.

Kik járnak jól az emlegetett emeléssel?

A válasz egyértelmű: a pályakezdők – az ő bérezésükben tapasztalható majd nagyobb ugrás.

És hogy mi ebben a logika? Forrásunk azt mondja: bár a kormányzati kommunikáció szerint nincs pedagógushiány, a gyakorlat azért mást mutat, így egyrészt az emeléssel a pályaválasztás előtt állókat ösztönöznék, hogy a pedagóguspályára lépjenek, másrészt így tartanák a pályán a friss diplomával rendelkezőket.

„Belátták, hogy egy nettó 192 ezer forintos alapbérből ma egyáltalán nem lehet megélni, és hogy tényleg teljes mértékben tarthatatlan a helyzet, hogy egy pályakezdő tanár lényegében a létminimum alatt él. Ez a része rendben van a dolognak. Az viszont fájó kérdés, miért nem érték az oktatáspolitika számára a tapasztalat, a szakmai képzettség, a diplomák száma – egyáltalán az elkötelezettség.

Azoknak a pedagógusoknak a fizetése ugyanis, akik több évtizedes tapasztalattal, magasabb végzettséggel rendelkeznek, magasabb kategóriába sorolhatók és több feladatkörrel is rendelkeznek, nem, vagy csak nagyon minimálisan fog emelkedni – ez jól látszik a fenti táblázatból is.”

A WMN-nek nyilatkozó, negyvenes éveiben járó pedagógus azt mondja, mivel ő maga öt diplomával rendelkezik, és már viszonylag magas kategóriában van a pedagógus bértábla szerint – illetve vezető beosztásban is dolgozik az iskolájában –, nem számít béremelésre. A tantestület részéről csalódottságra viszont igen, a kollégák között létrejövő bérfeszültség szinte elkerülhetetlen – ennek a zöngéit elmondása szerint már most hallani lehet.

„Sokan vagyunk a tantestületben, akik több diplomával rendelkezünk, akik nemcsak a bérskálán való előrejutás miatt, hanem elkötelezettségből, a tudásunk bővítése és az oktatási színvonal emelése miatt fektettünk energiát és nemritkán pénzt is abba, hogy képezzük magunkat. Az új törvény értelmében azonban a többdiplomás, harminc éve pályán lévő pedagógus hajszálpontosan ugyanannyit fog keresni, mint az, aki két-három éve esett ki a felsőoktatásból. Épp ezért a leginkább attól tartok, hogy ellenségeskedés alakulhat ki a kollégák között.” 

Tényleges emelésről van akkor szó?

Forrásunk szerint mivel a valódi béremelésre nincs pénz, így a kormány valójában átlagol – hiszen az átlagot úgy is el lehet érni, hogy a bérek tetejéhez nem nyúlnak, az alját viszont nagyon megemelik, akár 40-50 százalékkal.

Így a pályakezdő, aki korábban nettó 170-190 ezer forintot vitt haza, most hozzávetőlegesen nettó 350 ezret kaphat kézhez – ami még mindig nem egetrengető összeg, mégis elmondható, hogy az emelés mértéke jelentős volt.

„A pedagógustársadalom bérhelyzetét azonban ez nem oldja meg, hiszen pontosan tudjuk, hogy az ágazatban dolgozók átlagéletkora 40-50 év között mozog (optimista becslések szerint). 

A pályakezdők a pedagógustársadalom csupán öt-tíz százalékát teszik ki, nagy tömegeket érintő béremelés tehát nem történt.”

Hol éri még meg pedagógusként dolgozni?

Ami a fenntartó személyét illeti, hazánkban jelenleg háromféle típusú közoktatási intézmény működik: vannak állami intézmények (fenntartó: az állam, közvetve a tankerület), egyházi intézmények (fenntartó: értelemszerűen az egyház), illetve a magán-, valamint alapítványi intézmények (fenntartó: valamilyen alapítvány, egyesület, esetleg magáncég). 

„Az a bértömeg – vagyis fejpénz – amit a gyerekek után kapnak az intézmények az államtól, intézménytípusonként eltérő, a különböző fenntartású intézményeknek más a finanszírozása. Az egyházi intézményekbe járó diákok után például nagy mennyiségű támogatást kap az adott iskola, és mivel nagyobb büdzséből gazdálkodnak, sokkal felszereltebbek, a fizetések már most magasabbak, mint az állami intézményeknél. Ebből kiindulva úgy gondolom, megindul egyfajta elvándorlás abba az irányba.”

Ez viszont pedagógus forrásunk szerint magával vonhatja, hogy az állami oktatás még gyengébb lesz, és olyasfajta polarizálódás erősödik fel a társadalomban, aminek eredményeképp sokkal szélesebbre nyílik a társadalmi olló.

„Világosan látszik, hogy az oktatás stratégiailag nem lényeges kérdés ebben az országban – el lehet gondolkodni rajta, hogy miért nem az. Józan paraszti ésszel gondolkodva kijelenthető: itthon nem cél, hogy a diákok jobb oktatást kapjanak, és gondolkodó tömeggé váljanak.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Andreas Selter

Filákovity Radojka