Kockázat kétautónyi előnyért

Szóval ez jár az én fejemben. A te fejedben meg biztos az jár, hogy „Takarodj már el az utamból! Nem látod, hogy sietek?! Szemészeten voltál már? Húzódjál már le, most mit önkéntes rendőrködsz?” Én meg mondanám: „De nem érted, hogy nem férek még be ennyivel a másik sávba? Nem bírsz ki két percet?”

Aztán végül eljutok a sor elejéig, persze addigra a vérnyomásom az egekben, és egy komplett standupot kanyarítottam a szitokszavak best of-jából. Ha te addig nem vágtál ki valahogy a leállósávba és előzted meg egyszerre mind a két sávot, akkor balról elhaladsz mellettem, és lenézőn benézel hozzám. Persze itt nincs vége, mert miután nem sokkal később lehajtok a pályáról, hát ki áll kettővel előttem a piros lámpánál? Na ki? Hát te. Te állsz ott! Édes drágám!

Ez az a pont, amikor is szeretnék kiszállni a kocsiból, odamenni a tiéd mellé, kinyitni az ajtódat, a pólódnál fogva kisegíteni az ülésből, és a képedbe ordítva megkérdezni: 

mégis hova a jó életbe siettél ennyire? Neked nincsenek gyerekeid? Belegondoltál abba, hogy ha nekem hirtelen fékeznem kell, hánnyal szállsz belém, és mi történik velünk? Neked ez megéri? 

De nem teszem meg. Helyette inkább megkérdeztem az ORFK-t, hogy mit csináljak ilyenkor.

Ezt mondja a rendőrség

A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 3. § c) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon. 

A követési távolság betartása a hátulról érkező jármű vezetőjének a kötelessége. A követési távolság megválasztása szubjektív ugyan, létezik erre vonatkozó ajánlás.

A KRESZ azt írja elő, hogy járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött annak hirtelen fékezése esetén is meg lehessen állni. 

Mindezek alapján nem kényszeríthető az elöl haladó, lassabb sebességű jármű vezetője hirtelen manőver megtételére vagy nagyobb sebesség alkalmazására, ha egy gyorsabb jármű „levillogja”. Mindeközben a KRESZ arról is rendelkezik, hogy a járművel indokolatlanul nem szabad olyan lassan haladni, hogy az a forgalmat akadályozza. Ha az elöl haladó járművezető durva módon reagál (például fékezéssel vagy a féklámpa felvillantásával), s ezt a mögötte érkező erőszakosabb járművezető nem hagyja annyiban, és egy adok-kapok szituáció alakul ki a közlekedők között, felmerül a közúti veszélyeztetés bűncselekményének gyanúja, ennek vizsgálata a rendőrségre, a büntetés kiszabása pedig a bíróságra tartozik. Bármelyik fél vagy kívülálló értesítheti a rendőrséget, ha a cselekmény követlenül veszélyezteti a közlekedő vagy más közlekedők testi épségét, egészségét.

Oké, de mit tehetünk vezetés közben?

Az ORFK hivatalos válasza alapján a cikk első részében leírt forgalmi helyzet tapasztalása esetén nem szabad agresszív módon reagálni a hátul jövő jármű vezetőjének megnyilvánulásaira, hiszen ez egy újabb konfliktus forrása lehet. Azt javasolják, hogy próbáljunk higgadtan tovább közlekedni, ugyanis 

egyetlen jármű vezetője sem kényszerítheti a többi jármű vezetőjét szabálysértés elkövetésére csak azért, mert ő éppen jogsértést követ el.

Ha a belső sávban valaki a megengedett sebességnél lassabban halad úgy, hogy lenne lehetősége lehúzódni a jobb oldali sávba, és mégsem teszi, akkor – ha a helyzet balesetveszélyes – a baleset megelőzése érdekében, valamint lakott területen kívül az előzési szándék jelzése céljából hangjelzést szabad adni. 

 

A kérdésre, hogy civil autóval megfigyelik-e az autópályás közlekedést a helyzet javítására, azt a választ kaptam, hogy a nem rendészeti jellegű szolgálati gépkocsival történő szolgálatellátás során a jármű fedélzeti kamerája működik, így rögzít valamennyi, a jármű előtt, a kamera látóterében történő eseményt és jogsértést. Jogsértés észlelése esetén a járőrt intézkedési kötelezettség terheli, így valamennyi jogsértés eljárást von maga után.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a helyzet megszűnéséhez nem rendőri eszközök szükségesek, hanem a közlekedők belátása és a másik iránt tanúsított jóindulata.

A társadalmi felelősségvállalás ugyanolyan fontos, hiszen nem állhat minden közlekedő mellett egy-egy rendőr.

Így gondolkodnak az emberek az autópályán meghatározott maximális sebességről

Két évvel ezelőtt a privát Facebook-oldalamon megosztottam ezt az elképesztően népszerűvé vált írást, ami azt ecseteli, mennyit nyerünk azzal és milyen áron, ha folyamatosan letoljuk az előttünk lévőt az autópályán. Annak ellenére, hogy a cikkben és a fent leírtak szerint közlekedő ismerőseimet nyíltan leállatoztam, senki nem rejtőzködött, és egy komoly, mégis kulturált vitafolyam bontakozott ki az autópályás közlekedés gyöngyszemeiről. Egészen érdekes meglátások és „praktikák” jöttek össze a cikk első részében ismertetett helyzetre. 

Volt, aki úgy gondolta, hogy ha el akarja kerülni az inzultust és a veszélyes helyzetet, jobb, ha felgyorsít 160-170 km/h-ra addig, amíg le nem tud húzódni a jobb oldali sávba. 

Volt, aki szerint, ha 140-150 km/h-s sebességgel közlekedik valaki a belső sávban, akkor – mivel úgysem folyamatosan ennyivel megy – nem is igazán lépi át a sebességhatárt, főleg nem átlagsebességben, 

ráadásul sokkal kevésbé kerül a száguldó Knight Riderek útjába. Itt egy pillanatra álljunk meg, és képzeljük el az alábbi érvelést, amikor megállítanak a sebesség túllépése miatt: „Biztos úr, az igaz, hogy egy pillanatra felszaladt 170-re, de előtte 80-nal mentem, a kettő átlaga csak 125, nem? Az kevesebb mint 130.”

Egy, a gyakorlatban azóta általam is kipróbált, jól működő tanács is előkerült: egyszerűen tedd ki az indexet jobbra, jelezve, hogy amint tudsz, le fogsz húzódni, így a mögötted lévő is látja, hogy észrevetted, és egy kicsivel türelmesebb lesz.

Az egyik kommentelő szerint azért nem veszélyes rátapadni a másikra (ha nagyon muszáj), mert ennél a manővernél minden érzékedet kiélezve koncentrálsz, és ennél sokkal veszélyesebb, ha valaki sms-zik vezetés közben. (Maradjunk abban, hogy mind a kettő igen veszélyes.) 

Előkerült az az igen bosszantó helyzet is, amikor valaki a megengedett sebességnél (vagy a mögötte lévőnél) lassabban halad a belső sávban, és sávváltoztatási rutintalansága, netán bambasága miatt még akkor sem tesz eleget a jobbra tartási kötelezettségének, ha a mellette lévő külső sáv rövidebb-hosszabb szakaszokon üres. Van, aki ezt a helyzetet úgy oldja meg, hogy a jobb oldali üres szakaszon megtartja a lassabban haladó autósnál gyorsabb tempóját, és ha megelőzte, visszasorol a belső sávba – így kerüli el, hogy rá kelljen mennie, vagy villognia kelljen.

Nem született konszenzus a témában, de a vélemények viszonylag egyhangúlag közvetítették azt, hogy a büntetésekkel végződő és a forgalomban elkövetett egyéb szabálytalanságok sokszor nincsenek egyensúlyban az autósok szemében. Na meg azt is, hogy nekünk, magyaroknak még bőven van hová fejlődnünk a közlekedési kultúrában.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Egy kis fizikaóra – ez történik, ha nekiütközöl az előtted haladónak

Leültem a mérnök apukámmal számolgatni egy kicsit, hogy ha valaki kétméteres követési távolságnál 140-nel beléd rohan, mert hirtelen fékezned kellett, akkor mekkora és mihez hasonló erőhatások hatnak az autóban ülőkre. A baleseteknél nagyon sok változó léphet fel, ami majd eldönti, hogy hányan ütköznek össze, melyik autó milyen irányban és hogyan sodródik tovább, vagy épp milyen hirtelen változik meg a sebessége a benne ülő utaséval együtt. Ha szeretnél kicsit elmélyedni ebben, kezdd ezzel. Hamar kiderül, hogy ebből a témából könnyen egy egész szakdolgozatnyi anyag kerekedik fizika szakon.

Egyszóval bármennyire úgy érzi valaki, hogy ő bizony mindig ura a helyzetnek és az autójának az autópályán, 

igen nehéz megsaccolni előre, hogy egy esetleges balesetben hogyan végezzük majd: megússzuk annyival, hogy szilánkosra törik a térdünk, vagy miután jó erősen hátra és előre csapódott a fejünk, életünk hátralévő részét ágyhoz kötve, mozdulatlanul töltjük majd. 

A követési távolság be nem tartása következtében úgynevezett „ráfutásos” balesetet szenvedhetünk, aminél a nyakcsigolyák vannak leginkább veszélyben. 

Könnyen érthető hasonlat, hogy ha 50 km/h-s sebességgel ütközünk, az nagyjából olyan erővel hat a testünkre, mintha kiesnénk a harmadik-negyedik emeletről. Arról, hogy milyen típusú ütközésnél leggyakrabban milyen balesetet szenvednek az autóban ülők, bővebben itt olvashattok.

Baleset- és konfliktusmentes utazást mindenkinek!

Kőrizs Kata

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/brazzo