A porszörny sajnos megmarad a fantáziátlan koppintás szintjén

–

„Ég veled, újabb anyu”

Az immár harmadik örökbefogadó szüleinél lakó Aurora (Sophie Sloan) retteg este elaludni, az ágya alatt ugyanis egy szörny lakik. Cseppet sem képzeletbeli: a szkeptikus anyát és az érzelmileg válaszkész neveléssel operáló apát az egyre termetesebbé növő vérnyúl egyik éjjel annak rendje és módja szerint bekebelezi, hogy még nyomuk sem marad. 

A kislány a fura szomszéd palihoz (Mads Mikkelsen) fordul segítségért. Miután megcsapolja a vasárnapi istentisztelet pénzadományát, átkopog hozzá, hogy felbérelje: ölje meg a nevelőszüleit immár sorozatban elfogyasztó lényt. Bízik benne, hogy a fickó igent mond az ajánlatára, ugyanis tudja: az egyébként is szörnyek kiiktatásával foglalatoskodik az éj leple alatt.

A névtelen férfi húzódozik, majd a lelkiismeretfurdalásától hajtva rááll a dologra. Közben felbukkan egy titokzatos nő (Sheila Atim), aki fülbevalóval és orrpiercinggel igyekszik gyerekvédelmisnek álcázni magát, egy másik (Sigourney Weaver), aki érezhetően ambivalens kapcsolatban áll a bérgyilkossal, sötét férfiak lopakodnak a kínai negyedben, az okosabbja pedig hamar rájön: a padló láva. 

Volt már

A kislányt játszó Sophie Sloant mintha kifejezetten erre a szerepre teremtették volna, Mads Mikkelsen pedig akkor is zseniális lenne szerintem, ha egy zacskó fagyasztott zöldborsót kellene eljátszania, amit túl hosszú időre a konyhapulton felejtettek. A porszörny díszletei olyan varázslatosak, hogy legszívesebben újabb lakásfelújításra adnám a fejem, csak hogy nekem is ilyen legyen, a jelmezek, kosztümök káprázatosak… ám nem tudom kiöblíteni a keserű ízt a számból: én bizony ezt a filmet már láttam. Csak épp ott a bérgyilkost Jean Reno játssza, a főgonoszt pedig Gary Oldman. 

Mikor erre ráébredek (úgy az első húsz perc elteltével), már várom, mikor jelennek meg a filmben a Léon, a profi ikonikus pillanatai. Nem kell sokáig várakoznom.

A francia bérgyilkos imádott szobanövénye A porszörnyben világító tojású tyúkká alakul, a rendszeresen elfogyasztott pohár tejből ezúttal alma lesz (talán gondolni akartak a laktózérzékeny nézőkre is), de felbukkan az Oldman-féle tabletta is, bár ezúttal nem a két farpofa között tűnik el, hanem előírásszerűen orálisan kerül bevetésre.

Kezdetnek nem rossz… de ötleteljünk még egy kicsit!

Egyáltalán nem baj, ha az ember inspirálódik más művekből, ha aztán azokat addig-addig gyúrja, alakítja a maga mondanivalója, szemlélete és kreativitása szerint, hogy végül egy teljesen új műalkotás születik belőle. A porszörny azonban sajnos megmarad a fanfiction szintjén – holott a Hannibál című nagysikerű tévésorozatot is jegyző Bryan Fuller-től (aki A porszörnyet írta és rendezte) sokkal többet is várhattunk volna. 

A Kisgömböcként viselkedő, a Dűne homokférgeként mozgó ágy alatti mumus sem kifejezetten originál, a Gyalog galoppból régóta tudjuk: a Vérnyulat csak a Szent kézigránáttal lehet elpusztítani.

Ne hagyd, hogy A porszörny megkísértsen!

A poénok laposkásak, és sajnos rettentő sokszor elcsépeltek, a mondanivaló elveszett valahol útközben (vagy megette a vérnyúl), a kínai horoszkóp állataiból csupán kettő kerül bevetésre, pedig az a vonal (bár nem kifejezetten eredeti), de még tetszett is. A karakterek kidolgozatlanok – nem derül ki például, miért gondolja magát Aurora rossznak, aki nem érdemli meg, hogy szülei legyenek. Arról nem is beszélve: a máskor kristálytiszta logikával és éleslátással bíró gyermek ezúttal miért nem gondol bele: még ha ő maga rossz is, a szülei minden bizonnyal nem érdemlik meg a csúf halált… hogy a hall hosszú folyosóján elhalálozó ügynökökről már ne is beszéljünk.

A porszörnyet – ami legfeljebb arra jó, hogy a Mads Mikkelsen-rajongók kirajongják magukat, aztán hazamenjenek, és alaposan kiporszívózzanak az ágy alatt is – pont január 1-jén mutatták be a mozik. Úgyhogy egy félelmetes dolog mégiscsak van benne: ha rádöbbensz, hogy a filmtől indíttatva elkezdtél az év első napján takarítani! Hiszen ismered a babonát: akkor egész évben takarítani fogsz.

Fiala Borcsa