„Az oktató félig viccesen azt mondta neki, hogy ha szexuálisan kielégíti, akkor elintézi, hogy átmenjen a vizsgán”

–

Oktatás közben gyakori a határátlépés

Össze vagy zárva valakivel egy kis helyre. Fiatal lány vagy. Melletted egy férfi ül. És gyakran senki más. A férfi hatalmi helyzetben van. Tapasztalatlan vagy. Nem tiszták a keretek és a szabályok. Nem vagy biztos benne, hogy mire mondhatsz nemet, és hogy ami történik, az belefér-e a helyzetbe, vagy a másik már átlépett egy határt. Ki vagy szolgáltatva annak a férfinak, hiszen rajta múlik, hogy hozzájutsz-e ahhoz, amit szeretnél. A jogosítványodhoz. 

A fenti gondolatokat fiatal lányok fogalmazták meg nekem, amikor annak a hírnek kapcsán beszélgettünk, hogy középiskolás fiataloknak ingyenessé teszik a jogosítvány megszerzését. Először csak puszta érdeklődésből kérdezősködtem, majd miután elkezdtek döbbenetesen nagy arányban mesélni arról, hogy az oktatójuk milyen bántó, zavaró, szexuálisan zaklató módon viselkedett velük, tovább beszélgettünk, és célirányosan is rákérdeztem a témára néhány fiatalnál.

Ez az a pont, ahol muszáj kihangsúlyozni, hogy nyilván nem minden oktató ilyen, és hogy nem reprezentatív kutatást végeztem, hanem teljesen véletlenszerűen beszélgettem 25 lánnyal. Olyan fiatal nőkkel, akik az elmúlt tíz évben, Budapesten és vidéken autóvezetést tanultak, és közben sajnos átéltek határátlépést, tolakodó, bizalmaskodó viselkedést az oktatójuk részéről. Nem túlzok, mind a 25 lánynak volt negatív tapasztalata. Négyen közülük még az autósiskolai élmények előtt állnak, ők egy-egy közvetlen barátnőjük történetét osztották meg. Mivel szeretném megvédeni a nyilatkozók személyiségi jogait, és megóvni őket az esetleges negatív következményektől, neveket most nem osztok meg.

Mintha az autó a saját birodalmuk lenne

„Nekem az volt az egyik legzavaróbb, hogy a pasi egyértelművé tette, hogy tetszem neki. Miközben amúgy rendszeresen mesélt a feleségéről is, nekem udvarolt. Olyanokat mondott, hogy milyen szépen megcsillan a fény a hajamon, meg ilyenek…”

„A barátnőm mesélte, hogy félig viccesen, félig komolyan az oktató azt mondta neki, hogy ha szexuálisan kielégíti, akkor elintézi neki, hogy átmenjen a vizsgán. Nekem ilyen nem volt. Az enyém annyit csinált, hogy rettentő durván bámulta a melleimet. Végig az órán.”

„Szexuálisajánlat-tétel nem volt. Viszont minden órán elmondta, hogy a nők sosem tanulnak meg rendesen vezetni. Érti, hogy kell a jogsi, de amúgy jobb lenne, ha inkább a férjem vezetne, mert nőként sosem leszek jó sofőr. A nők bénák ehhez. Tizenkilenc voltam akkor.”

„Az oktatóm folyamatosan kommentált másokat. Lehülyézte a bicikliseket, cigányozott, és a zebránál álló nőkről magyarázott nekem. Hogy milyen jó a seggük, biztosan jók az ágyban, meg hasonlók. Egyszer aztán kikértem magamnak, hogy ezt hagyja abba. Utána nem csinálta, de látszott rajta, hogy totál meg van sértődve.”

„Folyamatosan dohányzott és oda mentünk autóval, ahol neki dolga volt. Mindent elmesélt a magánéletéről. Főleg csajozós sztorijai voltak. Nagyon kellemetlen volt hallgatni.”

Egyik fiatal sem mesélt olyan történetet, amiben konkrét fizikai atrocitás vagy szexuális erőszak történt volna.

Az oktatói határátlépések a verbális erőszak, a szóbeli szexuális zaklatás és az érzelmileg bántalmazó, zsaroló magatartások szintjén mozogtak. Ezt nyilván súlyosbítja az oktató hatalmi helyzete, a jogosítványt szerezni akaró lányok kiszolgáltatottsága. 

A velem beszélgető fiatalok többsége szerint az oktatók egész egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy mit tehetnek meg, és mit nem. Úgy viselkednek, mintha az autó a saját birodalmuk lenne, ahol ők hozzák a szabályokat, és a nekik tetsző módon működhetnek.

A legtöbb lányt az oktató bizalmaskodó, tolakodó viselkedése zavarta legjobban – nem attól féltek, hogy durvább bántalmazás vagy szexuális visszaélés áldozatává válhatnak. Ezzel együtt is, nem érezték biztonságban magukat, és kellemetlen volt nekik az a folyamat, amíg megszerezték a szükséges vezetési óraszámot az oktatóval.

Ez ilyen. Ezzel együtt kell (?) élni

A beszélgetőtársaim közül azok a fiatalok, akiknek nem volt még jogosítványuk, úgy nyilatkoztak, hogy a barátnőjük által átélt negatív élmények nem riasztják el őket. Bíznak abban, hogy kezelni fogják majd a helyzetet, de az nyilván nem jó, hogy eleve úgy ülnek majd be az autóba, hogy arra számítanak, „valami történni fog”.

Minden fiatal arról számolt be, hogy megkönnyebbült, amikor átment a vizsgán, és hogy örül, hogy a háta mögött hagyta az egész helyzetet. Részben ennek tulajdonítható, hogy jelzést, feljelentést senki nem tett azok közül, akikkel beszélgettem.

Próbáltam utánanézni a statisztikákban, hogy megjelennek-e bennük olyan hasonló ügyek, mint amilyenekről nekem beszéltek, de nem találtam nyomát sem az autósiskolákban, sem egyéb forrásokban. Sem etikai eljárásoknak, sem egyéb ügyeknek. Ez azért is nagyon érdekes, mert egyébként az autós iskoláknak van etikai kódexük, ami alapján felelősségre lehetne vonni a szexuális ajánlatot tevő, bizalmaskodó, tolakodó vagy verbálisan agresszív módon viselkedő oktatót. A rendszeresen, visszatérően zaklatást, súlyosabb szexuálishatár-átlépést elkövető személyekkel szemben feljelentést is lehetne tenni. Ez azonban nem történik meg. 

Úgy tűnik, mintha lenne egy hallgatólagos elfogadása annak, hogy a vezetésoktatás során „ilyenek történnek, ezzel együtt kell élni” és – ahogy az egyik beszélgetőtársam fogalmazott – amikor „túl vagy rajta, akkor már igazából röhögsz az egészen”. 

Ami azért is szomorú, mert a történetek arányából azt sejtem, hogy nem egyedi esetekről van szó, hanem egy jelenségcsoportról. Miközben semmilyen helyzetben nem szabad, hogy elfogadott vagy eltűrt legyen az ilyen magatartás.

A jól működő oktatóknak és autós iskoláknak is érdekük lenne a bántalmazó, határátlépő személyek kizárása ebből a foglalkozásból. 

Jó lenne, ha a szülők nyugodt szívvel engedhetnék el a gyereküket az autós iskolákba (is). Jó lenne, ha minden oktató betartaná az etikai kódexükben foglaltakat. Jó lenne, ha nem lenne norma a hatalommal való visszaélés, és a kiszolgáltatott helyzetben lévő lányokkal szemben a verbális, szexuális és egyéb határátlépés.

Nem tudom, hogy a fiúknak milyen élményük van jogosítványszerzés közben, és azt sem, hogy a női oktatók hogyan viselkednek. Jó lenne egy átfogó kutatás, egy pontos felmérés arról, hogy mi zajlik az autós iskolákban. Szerintem nem luxus, hogy a szülők átlátható, számonkérhető és biztonságos helyzetekbe akarják a gyereküket elengedni, és hogy ebbe a körbe a jogosítványszerzés is beletartozzon.

Mert az erőszak, a határátlépés egyetlen helyzetben sem megengedhető, és minden esetben megelőzhető. Lenne. Ha eziránt lenne akarat és elköteleződés. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / fizkes

Gyurkó Szilvia