–

Krízisek vannak, voltak, lesznek, és noha a szó elsőre talán fenyegetőnek hangzik, voltaképpen az élet természetes velejáróiról van szó. (Kivéve persze, ha klinikai szintű probléma áll elő, de ezt most válasszuk külön.) Ahogy egy korábbi interjúnkban Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus megfogalmazta: ezek az életesemények mindenki életében előfordulnak – az életközepi válság az American Psychological Association szerint átlagosan 35 és 65 éves kor között üti fel a fejét. Legalábbis, ennyit tudtunk eddig róla. David G. Blanchflower kutatása azonban nemrégiben pontosította ezt a számot, és egy 132 országra kiterjedő reprezentatív vizsgálat alapján kimutatta: az emberek nagy része 47,2 éves korában a legszomorúbb. De vajon miért épp ott van a fordulópont?

„Az életközepi válság számos pszichológiai, érzelmi és társadalmi változással járhat, illetve következménye is lehet ezeknek. Ezt a jelenséget általában az élet céljainak, értékek és prioritások újraértékelése, valamint a belső elégedetlenség és kételyek jellemzik” – mondja a téma kapcsán Lóki Eszter tanácsadó pszichológus. Arról, hogy vajon miért épp a 47. születésnap tájékára esik ennek csúcspontja, így vélekedik:

„Azt látjuk, hogy a férfiaknál és nőknél általában más tényezők okozzák az életközepi válságot.

Nők esetében gyakran kapcsolódik az életciklushoz és a társadalmi elvárásokhoz, és elhozhatja a krízist például a reproduktív időszak vége vagy a gyerekek kirepülése.

Ezek hatására a nők megkérdőjelezhetik életcéljaikat, prioritásaikat, önértékelésüket, és a társadalmi normákhoz való viszonyukat. Az esetleges családi és munkahelyi elvárásokkal való összehasonlítás, valamint az öregedéssel kapcsolatos társadalmi nyomás mind hozzátesznek ehhez, és esetükben kiemelten nagy szerepe van a social mediából érkező ingerek és a szépségtrendek gyors változásának, valamit a szépészeti beavatkozások elterjedésének és elérhetőségének is.”

önismeret kapuzárási pánik életközepi válság normatív krízis
Lóki Eszter - A kép Lóki Eszter tulajdonában van

Hozzáteszi: ezzel szemben a férfiak esetében az életközepi válság jellemzően a karrierrel kapcsolatos sikerek és kudarcok szempontjából jelentősebb, illetve náluk is szerepet játszhat benne még a családi szerepek változása, a szülői szerep átértékelése.

Nem mindenkinél jelentkezik ugyanúgy

Ugyanakkor azt is fontos látnunk, hogy a 47 csak egy átlagszám, és míg van, akinél már jóval előbb vagy később, úgy olyan is van, akinél egyáltalán nem üti fel a fejét a krízis. Vagy – és ez talán a leggyakoribb eset – részekre tagolódik, mint azt a most 58. születésnapját ünneplő Tibor esete is példázza. Nála ugyanis nem volt egy nagy, konkrét pont, hanem az életközepi válságra jellemző dilemmák egymástól eltérő időben jelentkeztek. 

„Az életem bizonyos pontjain újra és újra előjött a felismerés, hogy valamiből elegem van, és más utat akarok keresni. Ezt a munkámban először 35 évesen tapasztaltam meg, akkor tíz éve voltam vállalkozó. Amíg az ember fiatal, és saját projektet épít, lelkes, megy előre, mint a tank, aztán egyszer csak hirtelen elfárad, elege lesz a mókuskerék hajtásából, és kiutat keres”

– kezdi, majd elmondja: 10 évvel később aztán a párkapcsolata került válságba – miután a társa félrelépett, és ő is rádöbbent, hogy valami nincs rendben ezen a téren.

A következő 10 éves ciklus ismét újdonságokat hozott. Ekkor a teste kezdett el változni, elhozva a felismerést, hogy bizonyos dolgok már nem mennek úgy neki, mint korábban.

„55 éves koromban újra elfogott a szorongás: ekkor azt éreztem, elértem a céljaimat, a gyerekemet elindítottam az életben, megvan az anyagi biztonságom – na de akkor mi a következő lépés? Mi innentől a feladat, mi az élet értelme?

Az a veszélyes ebben, hogy mindegyikbe be lehet ragadni, ha nem találunk új célokat, megoldásokat” – mondja, majd hozzáteszi: úgy érzi, neki az segített, hogy elfogadóbb lett önmagával, és olyan új célokat tűzött ki maga elé, amik 58 évesen is örömöt adnak, és biztonsággal végezhetők. Például, a versenysport helyett inkább a hobbiszintű kerékpározást és túrázást választotta, a munka terén pedig elengedte a kontrollt, és kiszervezte a vállalkozás bizonyos feladatait. Emellett nagyon fontosnak tartja a közösség szerepét, ő új helyzetekben, pozíciókban is kipróbálta magát egy egyesületnél. Úgy érzi, többször járt a közelében annak, hogy a krízisből depresszió legyen, de neki a tudatosítás, az aktív életmód segített.

Az életközepi válság tünetei tehát egyénenként eltérnek. Lóki Eszter szerint ebben szerepe lehet a szocioökonómiai státusznak, az identitásnak, a társadalmi szerepeknek és a kapcsolati dinamikának is – az életközepi válság nem értelmezhető az egyéni helyzetek figyelembevétele nélkül. Ugyanakkor, egy friss kutatás arra is rámutat, hogy az életközepi válságban fejlődési lehetőség is rejlik: a McKinsey Egészségügyi Intézmény kutatásából kiderült, hogy

noha az időskort papíron a 65. életévhez kötik, a baby boomer generáció kétharmada úgy érzi, épp 60 éves kora körül „fiatalodott meg újra”, talált új célokat. Ahogy ők fogalmaznak: aktív élet mellett a 60 az új 40!

De mikor van baj?

Bár szívesen zárnám a cikket a korábbi, meglehetősen pozitív üzenettel, mégis kötelességemnek érzem, hogy legalább egypár mondat erejéig felhívjam a figyelmet az életközepi válság veszélyeire is. Hiszen, míg papíron normatív krízisről beszélünk, addig azt is láthatjuk, hogy néhány esetben – amire Tibor is utalt – ez átalakulhat depresszióvá, ami viszont már szakorvosi kezelést igényel. De honnan tudjuk, hogy baj van? A probléma csalóka lehet, hiszen az életközepi válság és a depresszió járhat hasonló tünetekkel, és a kiváltó tényezők között is lehet egyezés. Lóki Eszter az alábbi támpontokat adja a kérdéshez: 

„Míg az életközepi válságnál főleg az életcél, életmód, az élet értelmének és az elégedettségnek felülvizsgálata jellemző, a depressziónál súlyosabbak a tünetek: tartósan alacsony hangulat, az érdeklődés csökkenése, alvás- és evészavarok, krónikus fáradtság, és az agy kémiai egyensúlya is felborulhat. Előbbi rövidebb ideig áll fenn általában, az életciklus változásának természetes velejárója, külső segítség nélkül is megoldódhat.

Utóbbinál viszont a kiváltó háttérokok között biológiai, társadalmi és pszichológiai tényezők is lehetnek, beleértve a genetikát, a krónikus stresszt, traumatikus eseményeket vagy például az elszigeteltséget”

– mondja. Hozzáteszi, ahogy Tibor példája is jól mutatja, a rendszeres mozgás és kielégítő alvás, a megfelelő táplálkozás, az új célok kitűzése rengeteget segíthet a tünetek kezelésében, ugyanakkor fontos a társasági élet, valamint – ha indokolt – egy segítő szakember bevonása is. 

Náray Tamás: Anyám és apám a szüleim voltak, nem a barátaim

KI VELE! – 2024. május 13. – TF

A Ki vele! május 20-i adásában Pásztor Erzsivel, Bányai Judittal, Linczényi Márkóval és dr. Márky Ádám longevity kutatóval beszélget Csepelyi Adrienn a hosszú és boldog élet titkairól, az öregedés testi-lelki nehézségeiről és persze örömeiről is. 21 órától láthatjátok a Viasat3-on.

Forrás: ITT, ITT, ITT

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jacques Julien

Takács Dalma