„Dermedten néztem végig, ahogy a férjemre rászabadult a virtuális közösség”
Valószínűleg erre az esetre tökéletesen ráillik: derült égből villámcsapás. Vagy mindez csupán kapuzárási pánik lenne, a közösségi média által megsegítve?
Valószínűleg erre az esetre tökéletesen ráillik: derült égből villámcsapás. Vagy mindez csupán kapuzárási pánik lenne, a közösségi média által megsegítve?
Szinte mindenki szembesül valamilyen formában az életközépi válsággal, ám az, hogy ki hogyan reagál rá, már korántsem egyetemes. Olvassátok el a beszámolót a legutóbbi Hello, WMN!–estünkről, amelyen erről a témáról beszélgettünk egy jót Epres Pannival, Oltai Katával, Bereczki Zoltánnal, Lovasi Andrással és Szalay Ágnes pszichológussal.
Vajon mi az ijesztőbb: a lehetőségek kinyílása vagy bezáródása?
Ütős tartalom következik!
„Az élet nem más, mint feladatkörök átruházása generációról generációra. Maga az érzés, hogy ezt a terhet ezúttal neked kell vinni, hogy amit most te csinálsz, az fog továbbmenni, és ezzel valójában történelmet is írsz, óriási nyomást tesz az emberre. De el kell fogadni ezt a nyomást, magadévá kell tenni ahhoz, hogy valóban felnőhess.”
Lehet, hogy egy új kapcsolat sokkal munkásabb, mint a régit karbantartani...
Fájdalom, fuldoklás, néma sikoly – egy vajúdás pillanatképei szakítás után.
Íme, a gyúrótermek természetrajza, ahol a kondigépek között maximumra járatódik a tesztoszteron, az önigazolás és a kapuzárási pánik. Vigyázat, a cikk erős iróniát tartalmaz!
Valóban kőkemény elvárásokkal megy csajozni a szingli negyvenes férfi? Milyen érzéseket takar igazából a kapuzárási pánik? Íme, az érem másik, illetve a kocka egyik oldala: