–

Mosószerrel fürdés és szüzességi vizsgálat 

„Minden lány, aki Szaúd-Arábiában nő fel, ismeri a Dar al-Reayát, és tudja, milyen szörnyű. Olyan, mint a pokol. Megpróbáltam megölni magam, amikor megtudtam, hogy oda fognak vinni. Tudtam, mi történik ott a nőkkel, és azt hittem, nem élem túl” – mesélte a Guardian riporterének egy fiatal szaúdi nő, aki jelenleg száműzetésben él. 

Az említett Dar al-Reaya azoknak a rehabilitációs intézeteknek titulált börtönöknek a gyűjtőneve, ahova a Szaúd-Arábiában élő, „engedetlen” nőket zárják.

Ezeket az 1960-as évektől kezdve hozták létre országszerte, hivatalosan azzal a céllal, hogy a „megtévedt”, 30 év alatti nőket visszavezessék a „helyes útra”.

A kormányzati, hivatalos narratíva szerint a „gondozóotthonokban” pszichiáterek segítik őket a rehabilitációban azért, hogy mihamarabb visszatérhessenek a családjukhoz.

A valóság azonban egészen más képet mutat. Volt fogvatartottak és jogvédők beszámolói alapján a Dar al-Reaya intézetei valójában szigorúan őrzött börtönök, ahol a testi és lelki bántalmazás mindennapos. A létesítményekbe zárt nőket gyakran megkorbácsolják, nem tarthatják a kapcsolatot a külvilággal és nem látogathatja őket senki.

Egyes beszámolók szerint megalázó és embertelen módon bánnak velük: mosószerrel kell fürdeniük, érkezéskor meztelenre kell vetkőzniük, szüzességi vizsgálatot végeznek rajtuk, ahogy az sem kizárt, hogy nyugtatókat adnak be nekik, hogy egyszerűbb, könnyebb legyen velük bánni.

A helyi aktivisták szerint ezek az ún. „gondozóházak” a szaúdi rezsim kevésbé ismert, de annál hatékonyabb eszközei a nők elnyomására és megbüntetésére. 

„35-ös, gyere ide” – a raboknak nincs nevük, csak számuk

A nőket szinte bármilyen indokkal a Dar al-Reayába küldhetik, elég, ha az apjuk, a férjük úgy ítéli meg, hogy viselkedésük „nem helyénvaló”. Bezárathatják őket azért, mert engedély nélkül kimaradtak hazulról, házasságon kívüli kapcsolatban élnek, vagy a akár azért is, mert egy idegen férfival kettesben találták, látták őket. Kholoud Bariedah-t például 19 éves korában küldték a Dar al-Reayába azért, mert alkoholt ivott egy partin olyan egyedülálló férfiak társaságában, akik nem voltak a rokonai. A négyéves elzárás mellett Bariedah büntetése 2000 korbácsütés volt.

„Ez egy börtön, nem gondozóház, ahogyan ők nevezik. A raboknak nincs nevük, csak számuk: »35-ös, gyere ide!« – így szólítják őket. Korbácsot kapnak, ha nem imádkoznak, vagy ha két nő egy helyen van, mert leszbikussággal vádolják őket” – mondta a Guardiannek Sarah Al-Yahia emberi jogi aktivista, aki évek óta küzd a Dar al-Reaya intézmények felszámolásáért.

A ma 38 éves Yahia saját bőrén tapasztalta meg a rendszer kegyetlenségét. Yahia a Guardiannek azt mesélte, hogy apja – aki szexuálisan zaklatta őt – rendszeresen a Dar al-Reayával fenyegetőzött, ha nem engedelmeskedett neki.

„Ha egy lányt otthon bántalmaznak, teherbe ejti az apja vagy a fivére, a lány kerül az egyik ilyen otthonba, hogy megőrizzék a család jó hírnevét”

– tette hozzá.

A „gondozóotthonok” gyakran eldugott kormányzati épületekben működnek, még a nevük sincs kiírva – legfeljebb a „szociális védelmi egység” felirat szerepel némelyiken. A Business Insider 2020-as cikke szerint jelenleg 11 ilyen intézmény működik Szaúd-Arábiában.

A nők sorsáról kizárólag férfi gyámjuk – többnyire az apjuk – dönt. Azaz ő határozza meg, bezárják-e őket egy ilyen intézménybe, és ha igen, mennyi ideig kell ott maradniuk.

A büntetést egy vallási vezető jelenlétében hajtják végre

A hírhedt és rettegett „gondozóházakról” már több nemzetközi lap is beszámolt, a cikkekben volt fogvatartottak meséltek arról, milyen borzalmakat kell átélniük ott a nőknek. Az ELLE-nek nyilatkozó Asma szerint amikor a nők, köztük fiatalkorú lányok megérkeznek ezekbe az otthonokba, akkor rögtön közlik is velük, hogy mennyi korbácsolás jár az általuk elkövetett – vagy vélt – bűntettért. „Korbácsolás minden csütörtökön van a Dar al-Reayában” – tette hozzá. Asma elmondása szerint még a terhes nőket is korbácsolják, akik gyakran szexuális erőszak és vérfertőzés áldozatai.

Egy másik megszólaló, Fadima – aki szintén az ELLE-nek nyilatkozott – szerint már egy visszaszólás vagy egy egyszerű kérdés is elegendő lehet ahhoz, hogy valakit 20 napos magánzárkára vagy további korbácsolásra ítéljenek.

A büntetést egy vallási vezető jelenlétében hajtják végre – az ő jelenléte kvázi legitimálja vagy szentesíti az eljárást vallási szempontból.

Amina, egy 25 éves nő, aki álnevet használt, egy buraydahi „gondozóotthonban” keresett menedéket apja bántalmazása elől. Másnap az apját is behívták az intézménybe, ahol arra kérték őket, fogalmazzák meg, milyen feltételekkel tudnának együtt élni. „Azt kértem, hogy ne verjenek meg, ne kényszerítsenek házasságra, és hogy dolgozhassak. Apám viszont azt követelte, hogy soha ne hagyjam el a házat engedély nélkül, mindig legyen férfi kísérőm, és mindenkit tiszteljek. Félelemből aláírtam. Nem éreztem, hogy lenne más választásom” – mondta a Guardiannek.

A hazatérés azonban nem hozott megkönnyebbülést. „Magamra maradtam és rettegtem. Olyan voltam, mint egy fogoly a saját otthonomban. Senki nem védett meg. Azt éreztem, senkit nem érdekel az életem – még akkor sem, ha valami szörnyűség történne velem.”

Hasonló sors jutott Laylának is, aki még mindig Szaúd-Arábiában él. Őt azután zárták be egy „rehabilitációs központba”, miután a rendőrséghez fordult családon belüli erőszak miatt. Laylát ugyanis az apja és testvérei rendszeresen bántalmazták, valamint azzal vádolták, hogy szégyent hoz a családjukra, amiért kiállt a nők jogai mellett a közösségi médiában. Végül addig nem engedték ki az intézetből, amíg apja hivatalosan bele nem egyezett a szabadon bocsátásába.

Elrettentő példaként mutogatják őket az iskolákban

Az embertelen bánásmód, az állandó fizikai erőszak miatt sok nő számára egyetlen kiút marad: az ALQST nevű emberi jogi szervezet 2018-as jelentése szerint a Dar al-Reaya létesítményeiben gyakoriak az öngyilkossági kísérletek.

Az ELLE magazin egy volt fogvatartott beszámolójára hivatkozva arról számol be, hogy a nők melltartóját is elvették, miután egyikük azzal próbálta felakasztani magát. „Néhányan a szemeteseket törték össze, hogy éles tárgyuk legyen. Ezután a személyzet még azokat is elvitte” – idézi a lap.

A rendszer nem ér véget 30 éves kor után sem, ugyanis fogvatartott nőket ekkor átköltöztetik más, hasonló funkciójú intézetekbe, a Dar Aldheyafa nevű létesítményekbe. Ezekben akár életük végéig is raboskodhatnak.

Az egyetlen kiutat itt is egy elrendezett házasság jelentheti. Rothna Begum a Human Rights Watch közel-keleti kutatója az Business Insidernek azt nyilatkozta, hogy: „A Dar Aldheyafa rosszabb, mint a Dar al-Reaya.”  Elmondása szerint az itt élő nők évekig várnak arra, hogy egy idegen férfi feleségül vegye őket – a férfiak pedig válogathatnak közöttük, mintha egy piacon lennének. 

A megalázás azonban nem ér véget a szabadulással. Az ALQST szerint a kiengedett nőket nyilvánosan megszégyenítik, sőt egyes esetekben oktatási intézményekben mutogatják őket elrettentő példaként, mintegy élő propagandaként, hogy mindenki lássa: ez történik azokkal, akik nem engedelmeskednek a férfiaknak.

Az ELLE cikke szerint a szabadulás feltétele gyakran egy titoktartási nyilatkozat aláírása.

Ez megtiltja, hogy a nők beszéljenek arról, mi történt velük az intézmény falai között. Ennek következtében a közvélemény nem tudhatja pontosan, hány felnőtt nő és kiskorú lány esett áldozatul a rendszeres bántalmazásnak.

Súlyos kérdéseket vet fel az is, hogy a volt fogvatartottak szerint egyes létesítményekben gyerekeket is fogva tartanak. Egy nőt a dammami központba kétéves lányával együtt vitték be, miután a gyermek családon belüli erőszak miatt kért segítséget. „A lányom naponta csak kétszer evett, nem kapott rendes étkezést. Ha sírt, a személyzet megütötte. Végig kellett néznie, ahogy engem korbácsolnak” – mondta. Két hónap elteltével a család bántalmazó tagja végül beleegyezett, hogy elhagyhatják az intézetet, így hazatérhettek. 

Már többen felszólaltak a Dal al-Reaya hálózat ellen 

Az ELLE cikke kitért arra is, hogy 2021-ben, a nemzetközi nőnap alkalmából 161 európai parlamenti képviselő közös nyilatkozatban szólította fel a szaúdi hatóságokat arra, hogy sürgősen változtasson a nők jogainak helyzetén. „A nők még mindig nem hagyhatják el a fogvatartási központokat vagy az állami menedékhelyeket anélkül, hogy megkapnák férfi gyámjuk, gyakran éppen korábbi bántalmazójuk beleegyezését” – áll a nyilatkozatban.

A nemzetközi figyelem és felszólítások ellenére egyetlen Dar al-Reaya intézményt sem zártak be. Sőt, egyes jelentések szerint új ideiglenes létesítmények is épülnek, hogy még több nőt tudjanak elhelyezni ezekben az intézményekben.

„Amíg létezik a Dar al-Reaya rendszere, mindig lesz egy hely, ahol szaúdi nőket el lehet tüntetni” – fogalmazott az ELLE-nek Bethany Alhaidari, aki 2019-ben menekült az USA-ba bántalmazó férje elől. Jelenleg a Freedom Initiative nevű washingtoni emberi jogi szervezetnél dolgozik, amelyhez több száz megkeresés érkezik olyan szaúd-arábiai nőktől, akik közül sokakat a Dar al-Reayába akarnak küldeni.

Az ALQST jogvédő csoport szerint ezek a létesítmények élesen szembemennek az ország hivatalos narratívájával, miszerint támogatják a nők jogainak védelmét és bővítését. A szervezet kampányfelelőse, Nadyeen Abdulaziz azt mondta: „Ha komolyan gondolják a nők jogainak előmozdítását, akkor el kell törölniük ezeket a diszkriminatív gyakorlatokat, és lehetővé kell tenniük valódi menedékhelyek létrehozását. Olyanokat, amelyek védelmet nyújtanak, nem büntetnek.”

A szaúdi kormány szóvivője ezzel szemben azt állította, hogy egy speciális ellátóhálózat működik az országban, amely kiszolgáltatott csoportokat, köztük a családon belüli erőszak áldozatait is támogatja. Emellett tagadta, hogy a „gondozóotthonokban” kényszerű fogva tartásról, rossz bánásmódról és visszaélésekről lenne szó. „Ezek nem börtönök. A nők szabadon mozoghatnak, elhagyhatják az intézményeket iskola, munka vagy bármilyen személyes ügy miatt, és bármikor végleg is távozhatnak a gyám vagy családtag jóváhagyása nélkül.”

A szóvivő hozzátette, hogy a családon belüli erőszak eseteit egy bizalmas forródróton keresztül fogadják az áldozatok védelme érdekében, valamint minden bejelentést alaposan és gyorsan kivizsgálnak.

Kaiser Orsolya