A 72 éves Isabella Rossellini: tyúkokat tart és zöldpornót forgat

–

Van néhány család – nem sok – a filmes világban, ahol a szülők különleges tehetségek, a gyerekek számára pedig ez a közeg a természetes. Olykor az is előfordul, hogy különböző nemzetiségek találkoznak, így a többnyelvűség, a több kultúrában való jártasság is szinte magától értetődő. A Rossellini családban ez némi botrányszaggal is fűszerezett – ami nem az érintettekről, hanem a kontextusról árul el inkább sok mindent.

Remek eredet

Édesanyja a világszép és még annál is tehetségesebb svéd színésznő, Ingrid Bergman, aki a negyvenes évek egyik legnagyobb hollywoodi sztárja volt, a legfontosabb rendezőkkel dolgozott és számos filmklasszikus fűződik nevéhez.  A legismertebb a Casablanca (amelyet a magyar származású Michael Curtiz – Kertész Mihály rendezett 1942-ben, ITT és ITT írtunk róla korábban), a Gázláng (1944, a szintén magyar származású George Cukor rendezésében, és amelynek címe ma már pszichológiai fogalommá is vált), amelyért a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat is elnyerte, illetve három Hitchcock-film – neki fétisművésze is volt. (Csak hogy egy újabb magyar kitérőt is tegyünk: Ingrid Bergman és a magyar származású fotográfus, Robert Capa két évig folytattak titkos viszonyt ebben az időszakban). 

Egészen addig, amíg meg nem írta egy levélben a Róma, nyílt város olasz rendezőjének, hogy munkája elképesztő hatással volt rá, és szeretne dolgozni vele. Ez a rendező nem volt más, mint Roberto Rossellini, az olasz neorealizmus egyik legfontosabb figurája. Első közös munkájuk (az ötből) a Stromboli (1950) lett, a két művész pedig egymásba szeretett. Mivel még mindketten házasok voltak, szerelmük világra szóló botrányt keltett. Ingrid Bergman már közös gyermekükkel volt várandós, amikorra sikerült elválnia első férjétől.

Az erkölcscsőszök azt is elérték, hogy a négy (majd öt) nyelven beszélő és dolgozó világsztár amerikai karrierje derékba törjön: hat évig nem kapott munkát Amerikában (később azért forgatott még Hollywoodban, és kapott még két Oscar-díjat is), lányát, Pia Lindströmöt pedig hét évig nem láthatta.

Vajon egy férfit ugyanígy büntetett volna az akkori közvélemény? Mindenesetre Ingrid Bergman Olaszországba költözött, fiuk után pedig, 1952. június 18-án világra jöttek lányaik, Isotta és Isabella Rossellini.

Az ikrek ötévesek voltak, amikor szüleik elváltak, de a gyerekeik életében mindketten jelen voltak. Számukra a filmes közeg vált természetessé, hiszen ebbe születtek bele, és ebben nőttek fel. Amikor olyan kérdéseket kapott később Isabella Rossellini, hogy „milyen érzés ilyen híres szülők gyermekének lenni?”, nem tudott mást mondani, mint hogy nem tudhatja, milyen érzés, hiszen neki a szüleiről van szó, csak ezt ismeri, nincs összehasonlítási alapja. A pályaválasztását is meghatározta ez a helyzet. Előbb a római Jelmez- és Divatakadémián tanult jelmeztervezést, majd New Yorkba költözött, ahol újságíróként dolgozott az olasz RAI tévének (volt közös műsora Roberto Benignivel is). Egy interjú során találkozott Martin Scorsesével is, aki az első férje lett (1979–1982).

A világ legszebb nője

Saját bevallása szerint egy véletlennek köszönhette karrierjét a divatvilágban. Felkérték egy fotózásra, elfogadta, és hirtelen a brit és az amerikai Vogue címlapján találta magát. A nyolcvanas években ezt fergeteges modellkarrier követte, a legnevesebb fotósok (Helmut Newton, Annie Leibovitz, Richard Avedon) képein szerepelt a legfontosabb lapok (Vanity Fair, Harper’s Bazar, Elle) hasábjain. 1982-ben a Lancôme kozmetikai cég arca lett, még a Trésor parfüm előkészületeibe is bevonták. Hogy mennyire híres volt ekkoriban? Jól példázza az anekdota, amit egy interjújában mesélt el.

Az iskolában azt kérdezték a gyerekektől, mit kell tenniük, ha elvesznek egy reptéren. A saját lánya azt válaszolta, hogy „odaáll az anyukája képe alá, ott majd biztosan rátalálnak”

– számára természetes volt, hogy a plakátokon az anyukája mindenhol megtalálható, és így ő mindig biztonságban lehet.

A nyolcvanas években volt, hogy a „világ legszebb nője” címkét aggatták rá, jelentsen ez akármit is. 36 éves volt, amikor a párizsi Modern Művészetek Múzeuma kiállítást rendezett a különböző fotósok róla készített képeiből „Egy nő portréi” címmel – ilyennel sem sok modell dicsekedhet. A divatvilág változását és egyben a karrierek esendőségét jól mutatja Rossellini és a Lancôme kapcsolata. A francia kozmetikai cég 1996-ban felmondta szerződését, mert Rossellinit már túl öregnek találta – 43 évesen. 2016-ban azonban új szelek fújtak, és újra alkalmazták az akkor már 63 éves színésznőt. 

Utoléri a családi végzet

Kislányként Isabellát gyakran megkérdezték, hogy szeretne-e színésznő lenni, amire ő akkoriban még igennel válaszolt. Ezután visszakérdeztek: „és nem félsz?” – Így nem csoda, hogy Ingrid Bergman lánya életébe aránylag későn köszönt be a filmezés (bár feltűnt azért olasz filmben már a hetvenes években is).  Édesanyja halála után, 1985-ben játszott először amerikai filmben Helen Mirren mellett. David Lynch Mirrent szerette volna felkérni egy filmje főszerepére, ezért, amikor találkoztak, Rossellinit ostromolta, hogy hozza össze az amerikai színésznővel. Isabella Rossellini e kérésnek nem tett eleget. Másnap Lynch felhívta, és őt kérte fel a szerepre. Ilyen előzmények után készült el első közös munkájuk, a Kék bársony (Blue Velvet), melyben Rossellini azóta is ikonikusnak számító szerepét alakítja. A film előbb ellentmondásos fogadtatásban részesült, divatipari ügynöke kifejezetten haragudott érte, hamarosan azonban kultikussá vált. Lynch és Rossellini egymásba szerettek, és néhány évig egy párt alkottak, együtt forgatták a Veszett a világ című filmet is (mely 1990-ben Arany Pálma-díjat kapott Cannes-ban).

Amikor a gyerekkori álmok valóra válnak

Még ha híres szülők leszármazottja, remek rendezők munkatársa és szép is egy színésznő, bizony eljöhet az az időszak az életében, amikor megritkulnak a felkérések. Isabella Rossellini életében is elérkezett ez az idő, ő azonban úgy döntött, nem ül otthon tétlenül, a telefonokra várva, inkább megvalósítja gyerekkori álmát. Mindig is szenvedélyesen érdekelték az állatok, de fiatalkorában még kevés európai egyetemen lehetett a viselkedésükről tanulni, és oda is kivételes iskolai eredményekkel lehetett volna bejutni.

Rossellini ezért az ötvenes évei közepén iratkozott be egy New York-i egyetem etológiai szakára, melyet – más munkái miatt lassabban ugyan –, de el is végzett.  

Farmer mama

Állatok iránt szenvedélyéből és tanulmányaiból szinte egyenesen következik, hogy Isabella Rossellini évekkel ezelőtt kiköltözött a már régebb óta birtokolt, New Yorktól mintegy másfél órányira (Long Island) található farmjára. Nem egy minifarmot kell elképzelni, cuki kis nyuszikkal: száznál több, ritka, régi fajtájú tyúkot tart, melynek biotojásaival több éttermet is ellát, de vannak kecskéi, juhai és méhei is. Ma már lányával, Elettra Wiedemannal együtt vezetik a Mama farmot, és egy bed and breakfast szállást is működtetnek, valamint rendezvényeket is fogadnak.  

A szálak összeérnek: zöld pornó

Isabella Rossellini azonban sem etológia szakos egyetemistaként, sem farmerként nem hazudtolta meg önmagát, és a teste minden porcikáját átható filmes vénát. A YouTube megjelenésekor Robert Redford úgy képzelte, hogy a filmtörténet kezdeti korszakára jellemző, nagyon rövid (két-három perces) filmek aranykora jöhet el újra (az Amerikában kötelező reklámidő nélkül). A Sundance alapítója felkérésére Isabella Rossellini negyvennél is több részből álló, szórakoztató tudományos rövidfilm-sorozatot készített az állatok rendhagyó szexuális életéről, a reprodukciós szokásaikról és a különféle anyai ösztöneikről.

A Green Porno, a Seduce Me és a Mammas filmjeiben ő alakít minden (állati) szerepet, a forgatókönyvet és a jelmezeket is ő jegyzi.

Az alacsony költségvetésből készített, végtelenül egyszerű, annál fergetegesebb humorú, tudományosan pontos, némileg szürreális-abszurd minidarabok meglepően nagy sikert arattak – ahogyan Isabella Rossellini megjegyezte: noha az állatokról szóló dokumentumfilmek kevés nézőt vonzanak, a szex annál többet.

Milyen információkat ismerhetünk meg ezekből a kisfilmekből?

Hogy a házilegyek naponta többször párosodnak, és a lárváik a döghúsban kelnek ki.

A tengeri csillag szexuális aktus nélkül, a teste egy darabját leválasztva szaporodik.

A hím szitakötő elkapja a nőstény nyakát, megtisztítja a vagináját, hogy biztosítsa a saját génjei továbbadását, majd a megtermékenyítés után elviszi oda, ahol szeretné, hogy elhelyezze a megtermékenyült sejteket, és csak ezután engedi szabadon.

Hogy a legnagyobb anyai áldozatot a pók hozza, amelyet felfalnak kicsinyei.

Hogy a delfinek rendkívül változatos és játékos életébe belefér a külön és azonos neműekkel való párosodás, az önkielégítés, az orális és a légzőnyíláson történő szex.

Hogy az imádkozó sáska nősténye az aktus közben leharapja a hím fejét.

Hogy a hörcsögök kannibalizmusa – megeszi a legkevésbé életképes ivadékait – tulajdonképpen a többi utód és saját maga táplálását szolgálja, így menedzseli észszerűen és hatékonyan az erőforrásait…

És még sok más elgondolkodtató jelenséget, abszurdan vicces csomagolásban. A zöldpornó nézésére mindenkit csak bátorítani tudok (jelenleg a MUBI filmmegosztón tehetjük meg). 

Az idő múlása felszabadít

Mint látjuk, Isabella Rossellini nem tört össze, amikor az idő múlása miatt szépségét kevésbé rentábilisnak ítélték meg. Sőt. Ma, amikor a „természetes szépség”, a „kor elfogadása”, a „méltósággal öregedés” oly divatos hívószavak, és ő is újra előtérbe került, szívesen elmondja: számára az idősödés egyenlő azzal a tudattal, hogy mivel nem ismerheti, mennyi ideje maradt még hátra, megengedi magának, hogy csak azzal foglalkozzon, amit szívesen csinál: legyen az színházi monológ, méhészkedés vagy egy filmszerep. 

Ez nagyon rokonszenves út. Járjon még rajta sokáig Isabella Rossellini, és nevessen sokat! Nekünk is jó lesz.  

Források: YouTube, Madame Le Figaro

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Axelle/Bauer-Griffin / Contributor

Kis Zsuzsa