Bevallom nektek őszintén, engem igazából nem érintett különösebben érzékenyen Ingrid Bergman művészete, és maga a nő sem. Biztos nem illik ilyesmit írni épp egy születési évfordulón, de sohasem rajongtam különösebben a filmjeiért. Igazából a Casablancát is csak most néztem meg, lehet, hogy hiba, de semmiképp sem véletlen.

Tudom, most azt kellene mondanom, milyen kár, hogy ennyi időt vártam vele, de ez nem volna igaz. Semmilyen izgalmat nem találtam benne azon kívül, hogy a két főszereplő játéka tényleg remek, és Bergman csodálatosan tud nézni a könnyfátyolon keresztül.

Volt ebben a nőben valami magával ragadó, elementáris őstehetség, egy olyan fokú érzékeny szépség, ami miatt nem lehet nem bámulni őt. 

Amikor 1939-ben Hollywoodban végül kiválasztotta David O. Selznick rendező egy szerepre, akkor egyúttal azt is szerették volna elérni nála, hogy változtasson kicsit a külsején, és a neve is legyen sztárosabb. De Bergman nem állt kötélnek, ő egyszerűen Ingrid Bergman volt, és nem afféle megmachinált sztár. Ekkor Sleznicknek az a mentő ötlete támadt, hogy legyen ő az első természetes sztár. És a svéd színésznő erre tökéletesen alkalmas volt: később sem voltak sztárallűrjei, kifejezetten szerettek vele dolgozni a forgatásokon, nem volt díva, és soha nem szabatott át semmit magán. 

Ez a cikk legyen most az olyan színésznők dicsérete, akik hozzá hasonlóan megmaradtak igazi, természetes szépségnek, és álljon itt ehhez jelszóként Bergman elhíresült mondata:

„Légy önmagad! A világ imádja az eredetiséget.”

Az alábbi nők feltétlenül ékes példái ennek.

1.

Ingrid

Bergman 1942-ben és 1970-ben

Szerintem nincs annál szebb, amikor egy nő arca az évekkel együtt valami olyanná érik, amiből kiolvasható az életének a milyensége, a megpróbáltatásai, a drámái és a szerelmei. 

Bergman élete nem volt zökkenőmentes, korán elveszítette a szüleit, és első férjétől való válása miatt egy időre kegyvesztett lett. Olyan érdekes, hogy annak a nőtípusnak, amelyre rásütik a jó kislány bélyeget, jóval nehezebben bocsátanak meg egy válást is. Pedig Bergman nem teketóriázott túl sokat, ha a szívéről volt szó. És akkor sem, ha a színészi pályájáról. Ennek a kettőnek pedig gyakorlatilag alá is rendelt mindent. Még a gyerekeit is. 

Szinte haláláig forgatott, és utolsó, mellrákkal folytatott nagy harcáról pedig ezt olvashatjuk az Életem című életrajzi könyvében:

„A rák olyasmi, amit nem győzhet le az ember. De nem azért kell lemondanunk az életről, mert nem győzhetünk a halállal szemben… Mindannyian tudjuk, hogy közös sorsunk a halál, de a legtöbbször megfeledkezünk arról, hogy az élet egy csodálatos ajándék, amellyel a természet mindennap megajándékoz bennünket… Amióta ismerem a betegségem természetét, minden reggel, amikor felébredek, hatalmas örömöt érzek, és ez ad erőt ahhoz, hogy folytassam a küzdelmet.

Természetesen pontosan tisztában vagyok azzal, mi a végeredmény, de nincs kedvem úgy veszíteni, hogy feladom a harcot.”

2.

Isabella

Rossellini 1992-ben és 2018-ban

Ebben a sorban nem következhet más, csakis Isabella Rossellini, Bergman Roberto Rossellinivel közös lánya. 

A kezdetekben csodás modellkarriert befutó Isabella csak harmincéves kora után lett színésznő, és tökéletes minőségben örökölte édesanyja legcsodásabb vonásait. 

Számomra ez a nő a tökéletes, klasszikus időtlen szépség szinonimája.

Soha nem fogom elfelejteni, amikor az egyik kedvenc filmemben, a Jól áll neki a halálban üldögél az örök fiatalságot adó szelencével a kezében. Isabella annyira csodálatos és gyönyörű volt mindig is, hogy kevés embert tudnék hozzá hasonlítani. Szerencsére soha nem engedte, hogy szikével nyúljanak az arcához. 

Egy 2009-es interjúban ezt nyilatkozta:

„Imádtam a modellkedést! Még a Green Pornóban is hasznát vettem, mert az évek során temérdek reklámban szerepeltem, és megtanultam történetet mesélni rövidfilmes keretek közt, akár harminc másodperc alatt. Gyakran mondják, hogy modellkedni bárki tud, de ezzel nem értek egyet. Nem elég a szépség! A divatipar nagy dámája, Diana Vreeland (évtizedeken át a Vogue főszerkesztője, Nicholson és Capote barátja – K. L.) is azt mondta: »Szépség nem létezhet érzelmek nélkül.« Igaza van. A tökéletes orr, a gyönyörű szem kevés.”

3.

Audrey

Hepburn 1950-ben és 1992-ben

„Egy nőt nem a ruhái tesznek gyönyörűvé, nem az alakjától, és nem is attól szép, ahogyan a haját fésüli. A szépség a nő szemében látszik, hiszen a szem az ajtó a szívhez, ahol a szeretet lakik. A valódi szépség a nő lelkét tükrözi” – mondta a huszadik század legbájosabb és legkecsesebb színésznője, Audrey Hepburn.

És valóban, rá ez sokszorosan igaz volt. Hepburn valódi stílusikonná vált a maga korában. Nemcsak filmjeiben, hanem az életében is igazi bájos, finom szépség és elegáns megjelenésű nő volt. Hubert de Givenchyvel kötött szoros barátságáról ITT írtam már. A legendás tervezőnek egyébként a múzsája volt. 

Vonásai egész életében megmaradtak igazán természetesnek. Rá tényleg nagyon gyakran mondják: na, így szeretnék megöregedni. Még a ráncokon keresztül is átsütött finomsága és meghatározó arcélei. 

4.

Brigitte

Bardot 1963-ban és 1997-ben

„Nagyon boldog voltam, nagyon gazdag, nagyon szép, nagyon körülrajongott, nagyon híres, és nagyon boldogtalan” – mondta 1984-ben, az 50. születésnapja alkalmából készített interjúban.

Bardot – Marilyn Monroe-val egyetemben – a tökéletes példája volt a szép, de boldogtalan nő archetípusának. Milliók vágytak rá a világon mindenhol, mégsem lett sikeres a szerelemben. Az Isteni Bardot, a sokak által imádott sztár sosem engedett semmilyen beavatkozást a testén. Jelenleg leginkább az állatvédelemnek szenteli minden idejét és energiáját, és visszavonultan él. Ha szeretnél az életéről többet olvasni, ITT megteheted.

5.

Helen

Mirren 1970-ben és 2019-ben

„Ez vérlázító, vérlázító! Őszintén, ez nagyon idegesítő. Leülünk, nézzük James Bondot, és azt látjuk, hogy míg ő öregszik, addig a barátnői egyre fiatalabbak lesznek. Szerintem sokkal fontosabb egy nőnek, hogy erős legyen, mint hogy szép” – mondta Mirren annak kapcsán, amikor az akkor 37 éves Maggie Gyllenhaalnak nem adták oda James Bond barátnőjének szerepét, mert túl öregnek találták. 

Nos, igen. Az idős férfi és a trófeaszámba menő, jóval fiatalabb barátnő tipikus, de nemcsak a filmművészetben, hanem bizony a való életben is. Épp a napokban írtam erről a témáról. És bizony erről sem lehet eleget beszélni. 

Mirren nevét már idősebb korában ismerte meg igazán a világ. Mindig is vérbeli szexi nő volt elemi erejű tehetséggel, de ő a szépségét kevéssé kamatoztatta a szakmájában. Nem lett szexszimbólum (pedig szerintem minden adottsága megvolt hozzá), ő egy igazi, eredeti fazon, összetéveszthetetlen fizimiskával, amivel, hála a jó égnek, sosem fért össze semmilyen művi beavatkozás.

Olvass még róla ITT, ha van kedved.

6.

Emma

Thompson 1992-ben és 2019-ben

Emma Thompsonért azóta rajongok, amióta láttam a régi nagy klasszikus filmekben. A Sok hűhó semmiért, az Értelem és érzelem, a Napok romjai megszerettették velem a klasszikus irodalmat, s a szememben Thompson testesítette meg azokat a csodálatos szereplőket, amiket eljátszhatott. 

Ő soha nem volt szexszimbólum, igazából ikon sem, mert nem ez a típus. Egy igazi, természetes nő volt egész életében. Ha kedves az életed, akkor most sem hagyod ki a játékát az Évek alatt című HBO Go-sorozatban. 

Ha pedig olvasnál még róla, akkor kattints IDE Gyárfás Dorka cikkére. 

7.

Meryl

Streep 1978-ban és 2019-ben

Meryl Streepről ódákat lehet zengeni. Isten a megmondhatója csak, melyik filmben láttam legelőször, és annak is, hogy meddig vállal még forgatásokat. 

Egy biztos: A szív hídjaiban szerettem bele végérvényesen. Olyan természetes, és gyönyörű, hogy szinte párja sincs. Már fiatalon is az volt, mindenféle allűr vagy póz nélkül… és most is az. 

Valahogy úgy gondolok rá, mint a nagymamámra, egy olyan nőt látok benne, akit szívesen hallgatok napestig, örömmel fogadom a tanácsát és bármikor rábíznám az összes titkomat. 

Streepről DTK írt nem is annyira régen egy nagyon klassz összefoglaló cikket, olvassátok el, ha van kedvetek. 

Hollywoodban tehát nem csak olyan nők vannak, akik versenyt futnak az idővel, és még ötvenéves korukban is harmincas nőket akarnak játszani. Nem csak az dívik arrafelé, hogy a fiatalság erény, és az idős nőknek semmilyen létjogosultságuk a vásznon. (Persze ez összetett probléma, és nem kifejezetten azok a nők tehetnek erről, akik agyonműttetik magukat, hanem van egy bizonyos igény és elvárás, ami miatt sokan plasztikára adják a fejüket. De ez egy másik cikk témája.)

De lehet Hollywoodban anélkül is boldogulni. A tehetség pedig áttör a tükörsimára kifeszített bőrön, mert a tehetséget nem takarják el a ráncok. A botox viszont olykor igen. Sajnos. 

Szentesi Éva

Képek: Getty Images