Mi mindent köszönhet Párizs az olimpiának?

–

Az olimpia öröksége

A legkönnyebben megállapítható eredmények mindig az új vagy felújított létesítmények, amelyekkel a hivatalos összefoglalók is elsőként büszkélkednek. A párizsi olimpiát ebből a szempontból (is) eredményesnek ítélik meg a szervezők, ugyanakkor van egy kis csavar a történetben. Ugyanis – és itt egy következő, legalább ilyen fontos szempont is bejön, mégpedig a környezetvédelem és az ökologikus gondolkodás – legalább olyan fontos az, ami megépült, mint az, ami nem.

Márpedig a francia főváros erre a lóra (is) tett: úgy gondolták, a különleges adottságaik kihasználásával egyszerre csökkenthetik a költségeket és az okozandó környezeti károkat, valamint adhatnak egy újabb lendületet a már eddig is népszerű turisztikai látványosságoknak. Ennek szellemében rendeztek olimpiai versenyszámokat az Eiffel-torony lábánál, a versailles-i kastély parkjában, a Grand Palais-ban vagy éppen a várost átívelő folyóban, a Szajnában is.

Kétségtelenül az egyik leglátványosabb hátterű ötkarikás játékokat láthattuk így tavaly nyáron. A rendezvény végeztével a helyszíneket újra eredeti vagy még jobb állapotban vehették használatba a helyiek és a messze földről érkezők.

Természetesen azért újdonságokból sem volt hiány. A szervezők koncepciója itt az elmaradottabb környékek rehabilitációjára épült. Hagyományosan Párizs északi kerületei és külvárosai számítanak rosszabb hírű környéknek, gyakran nem ok nélkül. Az építkezések nagy része éppen ezekre koncentrálódott.

Itt található az Arena Porte de la Chapelle, amely ma Észak-Párizs új sportközpontja (a párizsi kosárlabdacsapat itt edz és játszik meccseket, de rendezhetnek itt koncerteket, előadásokat és kongresszusokat is). Más külvárosokban voltak a falmászás (Le Bourget), a kerékpározás (Élancourt) vagy éppen a jégkorongozás (Colombes) olimpiai helyszínei, amelyeket ma már – vagy hamarosan – a helyi sportolók és lakosok is használnak.

Az olimpia egyik legnagyobb haszonélvezője Saint-Denis, a bazilikájáról (ahol a legtöbb francia királyt koronázták) és a nagyon kemény részeiről ismert északi külváros. Itt épült a vízi sportok jó részét befogadó olimpiai uszodakomplexum, amely épp most, június közepén nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Ami pedig talán még ennél is nagyobb hatással lehet a városkép alakulására – konkrét és átvitt értelemben is –, az

az olimpiai falu, amely a sportolók után, némi átalakítást követően, 2025 második felétől fogadja majd új tulajdonosait és bérlőit. Az itt létrejött 2800 lakás (282 kollégiumi férőhely, családi lakás és szociális bérlakás) új lakói soha nem fogják elfelejteni a párizsi olimpiát! Az új negyedben lesz majd iskola, üzletek, orvosi rendelő, vendéglátóipari egységek és parkok is.

Az infrastrukturális fejlesztések másik nyertese (bár egyesek szerint csak visszafogottan) a közlekedés: meghosszabbított metróvonalak, biciklisávok segítik a közösségi és környezetkímélő közlekedést, Párizs belső négy kerületében pedig jelentősen csökkentették az autós forgalmat – hogy ez kinek okoz bosszúságot, és ki értékeli, az attól is függ, hogy a volán mellett vagy az érintett kerületek lakosaként érintett-e az illető. A légszennyezettség csökkenéséből azonban mindenki csak profitálhat.

Tisztaság, egyenlőség

A hivatalos beszámolók lelkesen üdvözlik, hogy a Szajnában újra lehet fürödni, és nyáron három helyen is megtehetik majd a párizsiak. (Én azért kíváncsian és némi kétkedéssel várom a bátor úttörőket.) A folyó azonban a felhasznált 1,4 milliárd euróból lényegesen tisztább lett, és még a polgármester asszony is úszott benne tavaly – az általa akkor viselt fürdőruha egyébként a lausanne-i Olimpiai Múzeum kiállítását gazdagítja azóta.

Ugyanakkor azt a hatóságok is hangsúlyozzák, hogy a Szajna csak bizonyos feltételek mellett lesz alkalmas a megmártózásra – elég egy nagyobb eső, és a víz minősége máris romlik.

Emlékezzünk: a játékok idején a nemzetközi sajtó visszhangja nem volt egyértelműen pozitív ezzel kapcsolatban, a tamáskodók attól féltek, hogy pusztán presztízsszempontok miatt a sportolók egészségét veszélyeztetik.

A szervezők különleges figyelmet fordítottak a paralimpiára és általában véve az esélyegyenlőségre. A Prizma nevet viselő sportcentrumot Bobignyban Európában egyedülálló módon kifejezetten úgy tervezték, hogy minden fogyatékossággal élő sportoló és látogató számára akadálymentesen megközelíthető legyen a megfelelő rámpák, felvonók, jelzőrendszerek segítségével. A Prisme számos lehetőséget kínál: a kerekesszékes kosárlabdától a falmászáson át a balneoterápiáig – emellett pedig képzési és parasporttal foglalkozó kutatási központként is működik.

Azok a nők!

És ha már az esélyegyenlőségnél tartunk: az olimpiák történetében először Párizsban volt a résztvevő sportolók fele nő (1900-ban csak 2,2%-uk volt nő!). Igaz, a sajtóban megjelenő női sportolók aránya vagy a női sportolók fizetése még mindig jóval alacsonyabb a férfiakénál, de ez nem a párizsi olimpia hibája.

A 2024-es olimpia nagy port kavaró nyitóünnepségének számomra egyik legszebb pillanata az volt, amikor tíz aranyszínű női szobor emelkedett ki a Szajnából a francia Nemzetgyűlés közelében. A Sororité (Női testvériség) című művészi tabló olyan nőknek állított emléket, akik – bár sokszor háttérbe szorultak a történelemben – kulcsszerepet játszottak a nők jogainak előmozdításában.

Köztük van Olympe de Gouges, aki már 1791-ben megfogalmazta a női jogok nyilatkozatát; Alice Milliat, a női sport egyik első szószólója; Paulette Nardal, a Sorbonne első fekete hallgatója és antikolonialista újságíró; valamint Alice Guy, a világ első filmrendezőnője.

Helyet kapott még Louise Michel, a párizsi kommün feminista és anarchista figurája; Jeanne Barret, az első nő, aki megkerülte a Földet; Christine de Pizan, a középkor női írója és filozófusa; Gisèle Halimi ügyvéd, aki az abortusz legalizálásáért harcolt; valamint Simone Veil, holokauszttúlélő politikus, az Európai Parlament első női elnöke.

Ezek az izgalmas nők megérdemelnék, hogy alaposabban is megismerjük őket, sorsukat, hogy többet halljunk, olvassunk róluk! A szobrokat egyébként Párizs északi kerületeiben állítják majd fel a közeljövőben.

Hétköznapok, emberek

A csupa lelkes, hivatalos beszámoló után kíváncsi voltam, vajon a helyszínen, a párizsi régió lakosainak életére hatott-e bármilyen módon hosszú távon az olimpia – saját, mostani érzékelésük szerint (a rendezvény alatt nyilvánvalóan igen).

Az általam megkérdezettek közül egy tornászedző arról számolt be, hogy az ő sportágában ősszel nem lett több beiratkozó. Ezt azzal magyarázza, hogy a francia tornászok nem értek el kiugró eredményeket, szemben például az asztaliteniszezőkkel, úszókkal vagy dzsúdósokkal – az ő sportágukban érezhető volt az olimpiai érmek motiváló hatása az amatőr sportklubok beiratkozásainál.

A Párizs belső, frekventált kerületeiben élő és dolgozó beszélgetőtársam szerint feltűnően megnőtt a turisták, különösen az amerikaiak száma – olyan helyeken is, ahol korábban inkább helyiek fordultak meg. Ennek persze más oka is lehet, gondoljunk akár csak az Emily Párizsban című sorozatra...

A Párizs közeli, turisták által kedvelt kisváros, Auvers-sur-Oise turisztikai hivatala szintén arról számolt be kérdésemre, hogy 2024-ben – és különösen most, 2025-ben – megemelkedett a látogatók száma. Ők is úgy vélik, hogy az olimpia és a turizmus Covid utáni fellendülése egyaránt szerepet játszik az okok között.

Figyeltem, látni-e még itt-ott az olimpia tárgyi emlékeit: a logó és a kabalafigura rendszeresen „rám köszönt” – hol a zöldséges pólóján a piacon, hol bevásárlószatyrokon, hol éppen az ázsiai turistákat szállító kisbusz ablakában üldögélő plüssfigurán.

Az idei nyár

Az olimpia emléke 2025 nyarán is tetten érhető lesz, kulturális rendezvényeken és más eseményeken. Csak néhány példa a kínálatból:

– Az olimpiai lángot tartó aranyballon újra látható lesz a Tuileriák kertjében (június 23-tól szeptember 14-ig).

– A látványos fémlovat előbb végigturnéztatják Franciaország-szerte, majd végleg visszatér szülővárosába, Nantes-ba, ahol elkészítették.

– A párizsi városvezetés szívesen látná, ha az olimpiai öt karika egy könnyebb változata ismét visszakerülne az Eiffel-toronyra a Los Angeles-i játékok kezdetéig.

– Július 5-től augusztus 10-ig tart a „Nyár a csatornán” rendezvénysorozat, amely az északkeleti Párizstól Saint-Denis-ig összekötve a csatornákat több mint ötven tematikus (zenés, street art, gasztronómiai stb.) hajókirándulást kínál. A kezdőnapon nagyszabású evezős felvonulással indul, majd buliba fordul az esemény.

– Július 20-án „Olimpiai Örökség Nagy Menete” címmel egy 15 km-es városi sétán vehet részt bárki (ingyenesen), amely során bejárhatók az ötkarikás játékok ikonikus helyszínei. Aki rövidebb távot kíván megtenni, vagy közben kulturális eseményeken is részt venne, annak is kínálnak alternatívákat.

Kis Zsuzsa