Akinek a My Fair Ladyt köszönhetjük – Egy legendás magyar Hollywoodban

– 

George Cukor magyar zsidó családból származott, de már New Yorkban született, és mint a família férfi tagjait generációk óta, eredetileg őt is jogi pályára szánták. Édesapja, Victor Cukor nehezen fogadta el, hogy a fiatal George mégis inkább a művészetekhez vonzódik, édesanyja, Helen és nagybátyja viszont támogatták a színház iránti vonzalmát és gyakran vitték magukkal előadásokra. 

Egy haragtartó színésznő

Cukor tehát a pályafutását színházban kezdte eleinte asszisztensként, majd egyre fontosabb pozíciókban. 1920 és 1928 között a New York-i Lyceum Stock Company vezetője volt – azé a társulaté, amelynek a fiatal Bette Davis is tagja, de mert Cukor szerint még nagyon éretlen volt az általa rendezett lélektani drámákhoz, így az igazgató elbocsátotta. Davis fiatal, önbizalom-hiányos, kezdő színésznőként nagyon nehezen élte meg, hogy kirúgták, és még évtizedekkel később is emlegette interjúkban, mennyire meghatározó volt számára az az eset. Egy nap végül Cukor megelégelte a dolgot, odament hozzá, és azt mondta: 

„Az isten szerelmére, Bette, mindannyiunkat kirúgtak már azelőtt, és valószínűleg ezután is fognak, míg meg nem halunk és el nem temetnek. Szóval nagyon kérlek, ne emlegesd ezt már!”

Kultúra és műveltség Hollywoodban 

Cukor a hangosfilmek megjelenésének idején került a színház világából Hollywoodba. Technikai szakemberként dolgozott az új „talkie”-knál. Színházban szerzett tapasztalata nagyon hasznos volt, amikor az addig némafilmben szereplő színészeket a szöveggel kapcsolatban is instruálni kellett. 

Cukor mindig is híres volt elképesztő műveltségéről. Már rendezői pályafutása elején megfogadta, hogy csak színvonalas irodalmi alapanyagból dolgozik. 

„Ha csak egyetlen rendező marad is, aki nem maga írja a filmjeit, én leszek az” – mondta. 

Ettől még megszállott rajongója volt a mozinak. Sőt, mély kapcsolata a filmekkel és a szereplőikkel azt eredményezte, hogy nagyon könnyen és nagyon természetesen fedezett fel tehetségeket, akik a filmjei nyomán legendás sztárokká nőtték ki magukat. 

A nők rendezője

Különös kíváncsisággal és érzékenységgel fordult az emberi kapcsolatok, és a „mindennapi” színjátszás, álarcosbál felé. Utóbbi talán onnan eredeztethető, hogy ő maga homoszexuális volt, amit akkoriban nem vállalhatott fel, így élete nagy részében magának is színlelnie, játszania kellett. Legtöbb filmje baráti kapcsolatokról, szerelmesekről szól gyakran komikus, olykor szívszorító, de nagyon igaz módon. 

Sokszor állítják, hogy a női sorsok különösen érdekelték, „női filmrendező” volt. Tény, hogy 51 éves filmrendezői pályafutása során több mint 40 filmet rendezett, a legtöbbet női főszereplőkkel. 

Dolgozott együtt Ingrid Bergmannal (Gázláng), Marilyn Monroe-val (Szeressünk!), Greta Garbóval (A kaméliás hölgy), Judy Garlanddal (Csillag születik) és Audrey Hepburnnel (My Fair Lady) is. 

A legtöbbet azonban jóbarátjával, Katharine Hepburnnel forgatott. Első nagy sikerfilmjében, a Philadelphiai történetben is a színésznő játszik Cary Grant oldalán. A filmet hat Oscar-díjra jelölték. Katharine Hepburnnel rengeteget veszekedtek a forgatások alatt, és volt, amikor hiába, mert nem minden filmjük hozta meg a várt sikert, de a kritikusok egyetértenek abban, hogy senki sem csodálta és értette annyira Hepburnt, mint George Cukor. 

Érdeklődését a női sorsok és a női színjáték iránt olyan filmjei bizonyítják, mint a The Chapman Report Jane Fondával, a Kisasszonyok Katharine Hepburnnel, és persze A nők Joan Crawforddal. Utóbbiban csak női szereplőket látunk a vásznon, és a nők közötti kapcsolatrendszerről kapunk egy izgalmas interpretációt. Joan Crawford alakítása a csábító Crystal Allen szerepében azóta is legendás, messze meghaladja Eva Mendes 2008-as változatát a karakterről. Crawford híres volt arról, hogy nagyon higgadtan tudta kezelni a közeli felvételeket is, pedig akkoriban még nem létezett zoom, így a kamera gyakran centiméterekre volt az arcától. 

Bár a film alapvetően fekete-fehér, van benne egy meglepően hosszú és színesben forgatott epizód: egy divatbemutató. Ebben a dialógusmentes jelenetben hirtelen megkapjuk a történet esszenciáját és anélkül értjük meg a figuráit, ezeket a felső középosztálybeli nőket, az életüket és a viszonyaikat, hogy bárki a szánkba rágná. 

Az erős nők rendezője

Eredetileg Cukor rendezte volna az Elfújta a szelet is, hiszen nagyon jó barátságban volt David O. Selznick producerrel, azonban a forgatás megkezdése után pár nappal leváltották Victor Flemingre. Állítólag a férfi főszereplő, Clark Gable nem érezte komfortosan magát Cukor homoszexualitása miatt, illetve női rendezőnek tartotta, ezért kifúrta a produkcióból.

1944-ben a stúdió filmre akarta vinni az Angel Street című színdarabot, amelyben Ingrid Bergman akarta játszani a főszerepet. Sokan ellenezték a dolgot amiatt, hogy Bergman a kinézete miatt nem számított konvencionális értelemben vett sztártípusnak. Cukor azonban nem értett egyet ezzel, és ragaszkodott Bergmanhoz. 

„És mi van, ha egy erős nőnk van? Kétszer olyan érdekes látni, hogy vajon képes lesz-e a férjével szembeszállni, és a férfi képes lesz-e teljesen tönkretenni és összetörni őt!” – mondta. 

Bergmanban az intelligenciája ragadta meg Cukort, és addig beszélt neki, addig tett fel kérdéseket, míg a színésznő részletesen ki tudta dolgozni, mi mehet végbe a karaktere fejében. Ezt a módszerét többen is emlegették, amikor róla beszéltek. Egyikük azt mondta: 

„Más rendezők a színésznők megérzéseire hagyatkoztak […] George Cukor az intelligenciájukra.” Így született meg többek között a Gázláng című mestermű. 

Híres musicalje a Csillag születik Judy Garlanddal. Ez volt Cukor első, teljes mértékben színesben forgatott filmje. Legismertebb alkotása azonban a My Fair Lady, minden idők egyik legkedveltebb musicalje. Cukor feldolgozását 12 kategóriában jelölték Oscarra, nyolcat meg is kapott, köztük a legjobb filmnek járó díjat. 

Bizonyos szempontból talán tényleg női rendező volt, amit Joseph L. Mankiewicz a következőképpen magyarázott:

„A nők csodálták azért, mert komfortosan érezték magukat vele. És akkoriban a nők egyáltalán nem érezték magukat komfortosan Hollywoodban.” 

Constance és Joan Bennett színésznők egyenesen varázslónak hívták Cukort. 

Ragaszkodását a stúdiórendszerhez többször kritizálták. Bár természetesen megvoltak a maga hibái, de azt senki sem vitathatja, hogy Cukor zseniális dolgokat vitt véghez benne. Mindig ízléssel, stílusosan és emberségesen dolgozott. 

Csernik Gréta

 

Kiemelt kép: Getty Images/Hulton Archive

Források:

ITT, ITT és:

Murray Pomerance – R. Barton Palmer (eds.): George Cukor: Hollywood Master. Edinburgh, 2015