Attól, hogy mentes, számodra még nem biztosan egészséges – félreértett diéták, szervezetromboló tévhitek

–

Az ételintolerancia, ételallergia sajnos nem divatból kitalált fogalmak, ahogy azt sokan – akik nyilvánvalóan korábban évtizedekig nem találkoztak a kifejezésekkel – olykor megjegyzik.

A külső környezeti tényezők hatására, a modern életmód miatt, a sok-sok tartósítószer használata okán, valamint részben a túlzott tisztaság révén az elmúlt ötven évben hatalmas arányban nőtt a glutén- és laktózérzékenyek, valamint a tejallergiások száma.

(Az anafilaxiával érintettek mogyoró-, dió- és egyéb allergiáit most nem tárgyaljuk, de itt és itt olvashatsz róla részletesebben.)

A boltok polcain megjelentek a mentes ételek, a fehér cukorról megtanultuk, hogy nem a barátunk, így hát a cukormentes portékát is előszeretettel kezdtük vásárolni. Azonban jó tisztában lennünk azzal, hogy mely édesítőszerek okozhatnak például több kárt, mint hasznot. Miért csak azoknak érdemes vegán módon étkezniük, akik meggyőződésből teszik, és nem azoknak, akik súlyvesztésre törekednek? Ha valami gluténmentes, az vajon kevesebb kalóriát tartalmaz és fogyni fogunk, ha azt fogyasztjuk? Szerintem sejtitek a választ, de hallgassunk meg egy szakértőt a témában, illetve néhány nő történetét, akik félreértésből rossz diétákba kezdtek, ami később számos problémát okozott az egészségükre nézve.

Mikor nem jó a cukormentes?

„Alapvető meglátásom, hogy ami mindenkinek jó, az valójában senkinek sem az. Természetesen, ha iparilag feldolgozott tejet, élesztős bolti, gluténnal teli kenyeret, cukrot, transzzsírokat, feldolgozott élelmiszereket nem fogyaszt valaki, az hasznos, de ennél sokkal árnyaltabb az, hogy kinek mi az egészséges” – mondja Lattmann Eszter táplálkozási tanácsadó. Kezdjük például a cukorhelyettesítő szerekkel, amelyekkel kapcsolatban sokféle tévhit él bennünk, és nem igazán tudunk tájékozódni abban, melyik a helyes választás.

„A legjobb édesítőszer is káros, ha mértéktelen a fogyasztása. Mégis az eritrit és a sztívia, valamint ezek keveréke a legjobb választás, ezek ugyanis természetesek, és természetes úton is nyerik ki őket.

A nyírfacukrot már mesterséges úton állítják elő, az aszpartám, szukralóz pedig klóralapú mesterséges szerek, amelyek nagy kárt okoznak a pajzsmirigyben és az idegrendszerben. Utóbbit az Egyesült Államok egyes területein már nem is engedik forgalmazni. Ha a testsúlyunkkal és az inzulinunkkal nincs probléma, akkor kis mennyiségben a méz, datolya, kókuszvirágcukor is jó, természetes választás lehet” – magyarázza a szakember.

Hozzáteszi: a cukorbevitel valóban káros a szervezetre, nemcsak az inzulin- és cukorproblémák, valamint a súlygyarapodás miatt, hanem mert gyulladásos állapot irányába tolhatja a bélflórát, a bélben élő jó baktériumok rovására. Ám ennek ellenére sem kell teljesen kitiltani a konyhából például a gyerekek esetében, hiszen ők rengeteget mozognak, mértékkel fogyasztható számunkra a cukor, valamint a természetes édesítőszerek. Viszont a mesterséges édesítők esetükben szigorúan tilosak, hiszen nemcsak a szervezet egészségre hatnak károsan, de még figyelemzavarhoz is vezethetnek.

Ma már számos cukrászda kínál mentes édességeket, ezek közül szintén érdemes tudatosan választani.

„Semmiképp se készüljön gyümölcscukorral a sütemény, mert ha kivonjuk a gyümölcsből a fruktózt, az sok veszélyt rejt magában. Ezt ugyanis a máj dolgozza fel, így a gyümölcscukor túlzott bevitele akár zsírmájhoz is vezethet.

Fontos az is, hogy hidrogénezett, finomított zsírok ne legyenek a süteményben, ezek szintén gyulladásos állapotot okozhatnak. Idetartozik a pálmaolaj vagy a napraforgóolaj. A glutén kukoricaliszttel való gyakori helyettesítése szintén nem tanácsos, utóbbi ugyanis nem megfelelő a bélflóránknak, szintén gyulladást indíthat el. Ha mindenképp eltérnénk a fehér liszttől, akkor köleslisztet, kókuszlisztet, rizslisztet keressünk” – foglalja össze a táplálkozási tanácsadó.

Jojóeffektus és látens inzulinrezisztencia

Nem ritka, hogy a súlyvesztés iránti szándék áll a téves diéták hátterében, és az innen-onnan való tájékozódás egyszerűen tévútra visz. A vegán életmód mára például szintén sokkal gyakoribb, mint tíz-húsz éve, azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy ezt akkor érdemes folyatni, ha valaki tényleg meggyőződésből úgy dönt, hogy nem fogyaszt állati eredetű ételt, vagy bizonyos okokból kerülnie kell a tejet és a tojást.

Attól ugyanis, hogy valaki a vegán islert választja a pultnál, vékonyabb nem lesz. „A kötőanyagokat általában olajos magokkal, zsírokkal pótolják, így e termékek szénhidrát- és kalóriatartalma általában magasabb. Ám ha valami cukor-, transzzsír- és tejmentes, azt valóban jobb választásnak tartom, mint a hagyományos társait

– mondja Lattmann Eszter, aki még egy fontos tényre felhívja a figyelmet. – Sok szó esik a kalóriadeficitről, és nyilván hatásos is, ha kevesebb kalóriát juttatunk a szervezetbe, azonban közel sem mindegy, hogy a kijelölt maximum kalóriát miből visszük be. Ha nem megfelelő ételekből, akkor optimális eredményt biztosan nem hoz, maximum jojóeffektust, rosszabb esetben fogyás alatti látens inzulinrezisztenciát. Sokkal fontosabb az ételek minősége, illetve az, hogy ne együnk egész nap folyamatosan, magasan tartva az inzulinszintet” – figyelmeztet a szakember.

Diéták kapcsán népszerű még a zabbal készült dolgokat választani a hagyományos lehetőségek helyett, de ha nagy mennyiségben és hosszú távon fogyasztjuk ezt az összetevőt, akkor már érdemes szakemberrel is konzultálni. „Sok embernek egyszerűen nem jól emészthető a zab, illetve nehézséget okozhat a nagy mennyiségű hüvelyesek napi fogyasztása is, főleg áztatás nélkül. Emellett az ösztrogénegyensúly szempontjából komoly veszélyforrást jelent még a nem tanyasi/termelői bolti csirkemell, a szója, illetve a nagy mennyiségű csicseriborsó is” – foglalja össze Eszter.

Amikor a diéta vége a megoldás

Persze akadnak, akik nem is klasszikus fogyókúra miatt kezdenek diétába, hanem egészségi indokkal, mégis problémákkal találják szemben magukat az információhiány, egy kevésbé alapos szakember, vagy akár egy érzelmi tényező miatt. Bár az ő példáik nem feltétlenül gyakoriak, és önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, mégis sokat tanulhatunk belőlük arról, milyen bajokat okozhat egy-egy tápanyag megvonása a szervezettől. Ezért nem érdemes hasraütésszerű diéták kapcsán hasonló utat választani.

Natasát például SIBO betegséggel diagnosztizálták néhány éve, ez egy emésztőrendszert érintő probléma, és a bélbaktériumok túlszaporodását jelenti a vékonybélben.

„Az orvos a FODMAP-diétát javasolta, de nem részletezte, hogy ez pontosan mit is fed, ezért én magam kerestem utána az interneten, és próbáltam kitalálni, mit ehetek.

Hónapokig éltem tévesen rizsen és csirkemellen, mert félreértelmeztem a dolgot. A bélflórám diverzitása teljesen lecsökkent, végül úgy tudtam orvosolni, hogy táplálkozási tanácsadót kerestem” – mondja Natasa.

A bélflóránk diverzitása valóban kulcsfontosságú tényezője az egészségünknek: olyan elemekre hat, mint a hangulatunk, a testsúlyunk, a vércukorszintünk. Natasának számos hormonális és ezzel együtt pszichés, hangulati tünete jött elő, amelyről nem volt egyszerű kideríteni, mi is áll mögötte.

Rita az újszülött babája miatt kezdett tejmentes diétába, amelyet természetesen tartania kellett a szoptatás alatt, hiszen a gyerek ekcémája indokolta azt. Bár a kisfia tünetmentes nem lett, de valóban enyhültek a panaszai. Ritának azonban furcsa, viszkető foltok jelentek meg a bőrén, és csak hosszú idő alatt derült ki, hogy pszoriázis (pikkelysömör) áll a háttérben, amely bár kezelésre eltűnt, de amíg a tejmentes diéta zajlott, újra és újra visszatért.

„Ahogy visszaálltam a számomra normális étkezésre, nem kellett többet bajlódnom vele. Érdekes tapasztalás volt, hogy ami a gyerekem bőrproblémáját megoldotta, az nálam éppen a bőrömön okozott nehézségeket” – mondja.

Mérgező kapcsolatból mérgező diéta

Bori története nem mindennapi, hiszen egy mérgező kapcsolat vitte tévútra abban, hogy mit jelent számára az egészséges táplálkozás. Húszévesen, felnőttként tanulva és dolgozva, de még gyerekstátuszban kereste a helyét lelkileg bántalmazó édesanyja mellett, aki közben haldokló édesapját gondozta. Anyukája a legkülönbözőbb módokon igyekezett sakkban tartani őt, és amikor sajátos bőrtünetei lettek, illetve nagyon lefogyott – amelyet ő ma már abszolút a stressznek és az akkori folyamatos nyomásnak tulajdonít –, elküldte néhány ismerős orvoshoz. A vizsgálatok végeztével az anyja Bori elé tett egy dokumentumot számára ismeretlen értékekkel, és közölte, hogy gluténérzékeny. Bori akkor még nem volt olyan erős, hogy kétségbe vonja az állítást, vagy esetleg maga konzultáljon a doktorral. Idővel aztán eltemette apukáját, elköltözött otthonról, saját családja lett, és megszakította a kapcsolatot az édesanyjával. De a gluténmentes diétát továbbra is tartotta, és eszébe sem jutott, hogy ez valójában árt neki.

„Több mint nyolc év telt el így, amikor elkezdtem feleszmélni. Ekkor már megszületett az első gyerekem, és az orvos tanácsára az én érzékenységem miatt előbb kezdtük nála bevezetni a glutént. Amikor ezt-azt megkóstoltam vele, vagy reflexszerűen megettem a maradékot, akkor kezdtem gondolkodni, hogy soha nincs semmiféle bajom a gluténtól. Ha az elmúlt nyolc évben diétahibám volt, akkor sem puffadtam, nem fájt a hasam, nem lettek bőrtüneteim. Akkor döntöttem el, hogy ennek alaposan utánamegyek. Bevallom, mire kiderült, hogy valójában nem is vagyok gluténérzékeny, már meg sem lepett a tény” – meséli Bori.

Persze a nyolc hosszú év nem telt el nyomtalanul: ahogy Bori mondja, bár a kevesebb péksüti jelenthet egészségesebb táplálkozást a gluténmentesség jegyében, de a mindennapi rohanó életmód során az ember azért nem csak salátát és zöldséget eszik.

„Rengeteg félkész terméket vásároltam, amiben glutén éppen nem volt, de olyan adalékanyagok igen, amelyek nagyon egészségtelenek. A nem búzaeredetű, más szénhidrátok, keményítők pedig igazi károkat okoztak nálam. Sok pluszkilót köszönhetek az indokolatlan gluténmentes diétámnak, az évek alatt majdhogynem a cukorbetegségig jutottam, tulajdonképpen az inzulinrezisztencia és a kettes típusú diabétesz határán mozgok.

A belgyógyászom szerint a szervezetemnek újra kell tanulnia feldolgozni a glutént, hiszen nyolc év nagyon hosszú idő” – osztja meg történetét Bori. 

Ő egyébként anyaként szerencsére a megéltek ellenére sem „feszül rá” a táplálkozásra, de szociális munkásként tapasztalja, hogy egyre több családban érinti a gyerekeket is az indokolatlan mentesség. „Jó lenne ezzel a témával többet foglalkozni, mert ha valaki nem orvosi indokkal kezd bele a hasonló diétákba, egy gyerek esetében még több kárt okoz” – teszi hozzá.

Kell-e a gyümölcsös smoothie reggel?

Az említett példák persze egyedi esetek, de nem baj, ha gondolkodásra késztetnek minket azzal kapcsolatban, hogy alaposabban tájékozódjunk, és ne fogadjuk el azonnal a hangzatos állításokat. Hányan kezdenek úgy diétába például, hogy csak zöldséget és gyümölcsöt esznek? Amellett, hogy más tápanyagokra is szükség van, a gyümölcs és a diéta összekapcsolása is eléggé tipikus tévhit.

„Alapvetően az embernek nem lenne mindenáron szüksége gyümölcsre, a zöldségeknek is van rost-, cukor- és vitamintartalmuk. De természetesen amellett, hogy finom, sok értékes dolgot is köszönhetünk nekik, így megfelelő időben lehetnek ők is funkcionálisak az étrendünkben. Ahogy már említettem, a gyümölcscukrot a májunk használja fel, így a gyümölcsöt akkor optimális fogyasztani, amikor a testünk természetes inzulinszintje alacsonyabb. Ez a délutáni uzsonnaidőt jelenti, illetve az edzés előtt-utáni órát.

Sajnos sok tévhit él a reggeli gyümölcsfogyasztásról, azonban az emberi szervezet inzulinszintje ébredéskor magas, így nagy mennyiségű gyümölcsöt, pláne gyümölcslevet, smoothie-t fogyasztani nem jó ötlet” – figyelmeztet a szakember.

Hozzáteszi: ha nagyon vágyunk a reggeli gyümölcsre, kis mennyiségben az alma, vagy a bogyós gyümölcsök szóba jöhetnek, de ez esetben fogyasszunk valami hasznos zsírt hozzá, például natúr olajos magvakat: így a cukor felszívódása lassul. Diéta esetén érdemes a nagyon magas cukortartalmú gyümölcsöket mellőzni: ezek a szőlő, a datolya, a füge vagy például a banán.

Nincs kiegyensúlyozott táplálkozás önismeret nélkül

A kérdésemre, hogy a mostanában népszerű időszakos böjtökről hogyan vélekedik, Eszter azt feleli, az ember az evolúció során tulajdonképpen az időszakos böjtön szocializálódott.

„Az ember fejlődése során állandóan mozgott, ha volt mamut, megettük, ha nem volt, kergettük. Ha egy tízórás időablakba be tudjuk szorítani az étkezést, és három étkezést kivitelezni, edzés esetén pedig négyet, az már nagy segítség a szervezetünknek, hogy a saját gyógyítására is tudjon időt fordítani, ne csak az állandó emésztésre.”

A szakember azonban arra is figyelmeztet: nem mindegy, mikor állunk át erre a típusú életmódra. Egy fáradt mellékvese, a kisbabás hónapok, egy vizsgaidőszak, vagy egy érzelmileg terhelt időszak ennek bevezetésére nem feltétlenül jó választás. 

„Megfogalmaztunk általános igazságokat, de a táplálkozásban valójában nagy hangsúly van az egyéni jellemzőkön. Az emésztésünk, egyes tápanyagok feldolgozásának üteme, a szervezetünk állapota nem ugyanolyan. Hiába van sok év tanulás mögöttem, én sem élek a másik bőrében, meg kell ismernem részletesen, hogy segítsek neki. Ha saját magunk kísérletezünk a táplálkozással, nagyon fontos figyelni magunkra, elraktározni a reakciókat, nem félinformációkat követni, hanem a saját testünk jelzéseit. Így lehet megteremteni a számunkra lehető legkomfortosabb működést”. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Drazen Zigic

Széles-Horváth Anna