„Öt hónapos volt a kisbabám, amikor salátát ettem ebédre, és utána szokás szerint megpuszilgattam az arcát. Egy pillanat alatt piros kiütések jelentek meg a szája körül, amik aztán a nyakára is átterjedtek. Megijedtem, és levittem az orvosi rendelőbe, de addigra már múlóban volt a pirosság, az orvos pedig kontakt dermatitiszre gyanakodott. Két héttel később azonban minden megismétlődött. Megint salátát ettem, megpusziltam, és jöttek a foltok, de mire levittem orvoshoz, már elmúltak a kiütések. Bennem akkor már felmerült az ételallergia lehetősége, mert a saláta tetején volt egy dió is, de az orvosom nem tartotta indokoltnak a komolyabb kivizsgálást egy ilyen enyhe tünet miatt, ami ráadásul magától el is múlt. Egyébként máig nagyon szeretem az orvosomat, nem haragszom rá egyáltalán, azt hiszem, az egy rendszerszintű probléma, hogy még az egészségügyben dolgozó szakemberek sem feltétlenül értenek az ételallergia felismeréséhez és kezeléséhez, mert nincsenek megfelelően edukálva, nem tartanak lépést a legújabb kutatási eredményekkel. Egyik célkitűzésünk éppen az, hogy ez megváltozzon” – meséli Janklovics Natasa, akinek kisfiáról végül tizenkilenc hónaposan derült ki, hogy több dió- és mogyorófélére allergiás.

„Közel egy évvel később, egy péntek este az akkor három és fél éves nagyobb gyerekem magokat evett,

és odaadott egy kesudiót a kicsinek, aki azonnal elkezdett a már ismert módon pirosodni, és ekkor egy szempillantás alatt összeállt bennem a kép. Hívtam az ügyeletet, de akkor már ismét múlóban volt a kiütés, így azt mondták a telefonban, hogyha más tünet nem jelentkezett és már javul az állapota, nem lesz belőle súlyos roham, de semmi további tanáccsal nem láttak el. Ekkor kezdtem el az interneten informálódni, és rátaláltam Csáki Csilla doktornőre, akit aztán később a saját gyerekorvosom is ajánlott.”

A kisfiún először bőrtesztet végeztek, majd molekuláris diagnosztikával azonosították, hogy mely élelmiszerekre allergiás, és ezek közül melyek esetében számolhatnak a potenciálisan végzetes kimenetelű anafilaxiás sokkal is. Natasát a diagnózis először letaglózta, de aztán úgy próbálta kontroll alatt tartani a helyzetet, hogy igyekezett mindent megtudni az ételallergia mibenlétéről, kezelési lehetőségeiről és az allergiásoknak ajánlott életmódról. A legfontosabb az volt számára, hogy ugyanolyan felszabadult életet élhessen a család, mint eddig, amellett, hogy maximálisan odafigyelnek arra, hogy kisebbik fiuk ne kerüljön kapcsolatba az adott allergénnel. Közben rátalált a Mogyoróallergiások és anafilaxiások elnevezésű Facebook-csoportra, ahol sok, hozzá hasonló szülővel oszthatta meg a tapasztalatait, és gyűjthetett információkat.

„Az első két hónap volt a legnehezebb, de utána elolvastam egy súlyos ételallergiával élő fiatal nő blogját, és az rengeteg erőt adott. A két önbelövő adrenalininjekciót [az anafilaxiás sokk esetén azonnal beadandó szerről lásd keretes írásunkat – a szerk.] természetesen mindenhová visszük magunkkal, és nagyon odafigyelünk arra, hogy a kisfiunk ne kerülhessen kapcsolatba olyan étellel, amely allergiás reakciót okozhat nála.

Emellett viszont szoktunk étteremben enni és ételt rendelni, csak nagyon körültekintőek vagyunk. A férjem (Janklovics Péter színész, humorista) előszeretettel parodizál, amikor a vakáción nyári ruhában, szalmakalapban kérdezem ki szigorúan a pincért, hogy pontosan milyen allergének vannak a konyhán. Ha szükséges, akkor a szakácsot is ki szoktam hívni, és vannak különböző nyelven írt kártyáim is, amiket bemutatok az adott étteremben. Fontos tudni, hogy tartják-e egyáltalán a konyhán az adott allergént, ha pedig igen, akkor külön munkapulton dolgoznak-e vele, amit aztán nagyon alaposan tisztítanak-e. A laikusoknak ez szőrszálhasogatásnak tűnhet, de egy allergiásnak az élete múlhat rajta. Van olyan földimogyoró-allergiás, aki, ha csak belélegzi az őrölt mogyoróból szálló port, már attól életveszélyes anafilaxiás reakciót produkálhat.”

Janklovics Natasa és gyermeke

Tudjunk meg még többet az allergiáról!

Natasa és szülőtársai kampányának célja, hogy társadalmi szinten is minél többet tudjunk az allergiáról, hogy növekedjen az empátia és a tolerancia az ételallergiával élőkkel kapcsolatban, hogy a gyerekorvosok és a pedagógusok is birtokában legyenek tudományosan megalapozott és friss ismereteknek az allergiával kapcsolatban, és hogy a döntéshozók vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek potenciálisan életmentők is lehetnek.

„Sokáig haragudtam magamra, hogy nem az első kiütés után fordultam szakorvoshoz, mert a modern felfogás szerint a keresztallergia (vagyis amikor az adott allergénnel egy csoportba tartozó, vagy ahhoz hasonló ételre is allergiás lesz valaki) kialakulásának esélye csökkenthető, ha az adott ételt, amire akkor még nem allergiás a gyerek, legalább heti két alkalommal, orvosi kontroll mellett, fogyasztja. Az egyik legfontosabb célkitűzésünk tehát az, hogy minden ételallergia a lehető leghamarabb derüljön ki, ahogyan ezzel párhuzamosan az is, hogy ez az adott gyereknél annyira súlyos-e, hogy okozhat a jövőben anafilaxiás sokkot is.”

Natasáék azért is kampányolnak, hogy minden olyan intézményben (például nevelési és oktatási intézmények, állatkert, vadaspark), ahol a defibrillátor kötelező, legyen elérhető közelségben önbelövő adrenalininjekció is.

Emellett arra is fontos lenne tréningeket szervezni, hogy a gyerekekkel foglalkozók felismerjék az allergiás reakciót, tudják, hogy mikor és mit kell cselekedni, ha, mondjuk, egy életet veszélyeztető anafilaxiás sokkal állnak szemben (erről lásd keretes írásunkat), ahogyan eloszlatni az olyan tévhiteket is, mint hogy kinek lehet és kinek nem anafilaxiás reakciója. 

 

Sokan például azt gondolják, ha már találkozott egy gyerek az adott allergénnel, és csak enyhe reakciója volt, akkor nincs gond, pedig az anafilaxiás sokk gyakran a harmadik-negyedik kitettség során lép fel. Az is fontos lenne, hogy minden rászoruló tb-támogatott formában juthasson hozzá a szükséges két darab önbelövő adrenalininjekcióhoz, azok ugyanis jelenleg egy évig tarthatók el, és – bár lehet rá méltányossági alapon kedvezményt kérni – több tízezer forintba kerülnek.

Mi az az allergia?

„Az immunrendszernek az a része, amely az allergiás reakciót hozza létre, eredetileg a parazitákkal és férgekkel szemben védekezett. Az emberi civilizáció során azonban már sok ilyen kórokozót elimináltunk az életünkből, így az immunrendszernek ez a része feladat nélkül, „üresen pörög”, és ez lehet az oka az egyre gyakrabban előforduló allergiának” – mondja dr. Csáki Csilla gyermekorvos, allergológus szakorvos, a súlyos élelmiszer-allergiák specialistája. Az allergia tehát nem az immunrendszer gyengébb vagy erősebb működését jelenti, hanem azt jelzi, hogy a rendszer egy részében valamilyen működési hiba van, és emiatt veszélyes betolakodóként azonosít valójában ártalmatlan anyagokat. Kialakulásában nagy szerepük van a géneknek, az allergiások esetében jelentős családi halmozódás figyelhető meg: ha egy gyereknek mindkét szülője allergiás, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy ő is az lesz.

Dr. Csáki Csilla

Az allergia tünetei éppolyan változatosak lehetnek, mint maguk az allergének, és bárki, bármely életkorban, bármire allergiás lehet, még akkor is, ha korábban probléma nélkül került kapcsolatba az adott dologgal.

Természetesen a kialakulás valószínűsége életkoronként is nagyon változatos képet mutat. Az ételallergiák általában kisgyermekkorban jelentkeznek először, és az is ételcsoport – és az allergia mértékének – függvénye, hogy melyik okozhat potenciálisan súlyos reakciót.

„A tej- és a tojásallergia bár gyakori, általában kamaszkorukra kinövik a gyerekek, és ezen élelmiszerek fogyasztása ritkán okoz súlyos allergiás reakciót, míg a diófélékre és a földimogyoróra kialakult allergia szinte mindig tartósan fennáll, és ezek fogyasztása az arra érzékeny egyéneknél nagy eséllyel okozhat anafilaxiás sokkot” – mondja Csáki Csilla.

Szerencsére ma már van lehetőség arra, hogy a kialakult allergiát egy immunterápiás kezeléssel gyógyítsák, illetve akár arra is, hogy bizonyos élelmiszercsoportoknak a kisgyerekkori étrendbe való tudatos bevezetésével elkerülhetővé váljon egy ételallergia kialakulása.

„Az immunterápia során a cél, hogy az immunrendszert megtanítsuk arra, hogy ne idegenként ismerje fel az adott élelmiszert, tehát legalább minimális mennyiségben megtanulja tolerálni. A földimogyoró esetében akár az is lehet terápiás cél, hogy egyetlen szem földimogyorót megehessen az allergiás anélkül, hogy súlyos reakciót adna rá a szervezete. Ilyenkor továbbra sem ehet földimogyorót, de ha véletlenül más ételben, nyomokban kapcsolatba kerül vele, vagy éppen csak belélegzi az őrölt földimogyoró apró szemcséit, akkor nem kell a potenciálisan halált okozó anafilaxiás sokktól tartania. Természetesen az is lehet cél, hogy a páciens már ehessen is földimogyorót” – mondja Csáki Csilla. 

 

Egyes allergénekre a szervezet úgy is ki tud alakítani toleranciát, hogy bőr- vagy vérteszttel kimutatható ugyan az ellenanyag a szervezetben, azonban tünetek soha nem jelentkeznek. Ez bizonyos szempontból olyan, mint egy természetesen végbe menő immunterápia. Csáki Csilla hangsúlyozza, hogy éppen ezért nem jó ötlet úgy allergiavizsgálatot végeztetni, hogy nem jelentkeznek a tünetek. Ha ugyanis például egy gyerek esetében kiderül, hogy tünete nincs ugyan, de mégis van ellenanyag a szervezetében, mondjuk, a dióra, akkor feltételezhetően el fogják tiltani a diótól, ami idővel a természetes immunitást megszünteti, és a dió ismételt fogyasztása esetén akár a legsúlyosabb allergiás reakciót is kiválthatja. Nem véletlen, hogy a modern terápiás eljárások is abba az irányba haladnak, hogy a kisbabák étrendjébe fokozatosan, odafigyelve, de minél előbb vezessék be a leggyakoribb, allergiát okozó ételeket.

„A gyerekek esetében van egy életkorilag érzékeny ablak

– ez a négy-hat hónapos kortól egyéves korig tartó időszak –, és ha ez idő alatt találkoznak étkezések során a legfőbb allergénekkel, akkor nagyobb eséllyel kerülik el az allergiát, mintha négy-öt éves életkorra tennénk az allergének fogyasztását, ahogy például a diófélék vagy a földimogyoró esetében ajánlás volt korábban. A koncepció emögött az, hogy ha egy gyerek szájon át fogyasztja ezeket az allergéneket – és nem bőrön keresztül vagy belélegezve kerül kapcsolatba velük –, akkor nagyobb eséllyel alakít ki velük kapcsolatban toleranciát. Egy kutatásban azt találták, hogy azok a kisbabák, akik genetikailag hajlamosabbak voltak földimogyoró-allergia kialakulására (például mert atópiás dermatitiszük volt), és kicsi kortól kaptak kis mennyiségben, rendszeresen földimogyoróval ízesített kölesgolyót, ötéves korukra nyolcvan százalékkal kisebb eséllyel lettek a földimogyoróra allergiásak, mint azok a gyerekek, akik el voltak tiltva a földimogyorótól” – mondja Csáki Csilla.

Tehát az allergizáló élelmiszerekkel már egyéves kora előtt kerüljön kapcsolatba egy gyerek úgy, hogy a szülő fokozatosan, kis adagokkal kezdve, alapos megfigyelés mellett kínálja neki az ételt, és ha bármi allergiára utaló tünetet észlel az étkezést követő 5–30 percen belül, mint például a száj körüli pöttyök, a pirosodás, az ajak- vagy szemhéjdagadás, súlyos esetben a hányás, illetve bármely olyan tünet, amelyet az anafilaxiás sokkról szóló keretes írásunkban említünk, forduljon gasztroenterológushoz vagy allergológus szakorvoshoz.

A leggyakoribb allergizáló ételek

A nyolc leggyakoribb allergén a földimogyoró, a diófélék, a hal, a kagyló- és rákfélék, a szója, a tej, a tojás és a búza (a búzaallergia nem azonos a cöliákiával!). A felsorolt ételek mindegyike okozhat anafilaxiás reakciót az arra érzékenyek körében, de különösen a földimogyoró és a diófélék a veszélyesek.

Az allergia diagnózisa

Az allergia kimutatható bőrteszttel, specifikus, IgE ellenanyagot néző vérteszttel, a legmodernebb eljárás pedig a molekuláris diagnosztika. Utóbbi ugyanis az egyetlen módszer, amely alkalmas az allergia súlyosságának, potenciális veszélyességének kimutatására, azaz megjósolja azt is, hogy az adott élelmiszer fogyasztása mekkora eséllyel alakíthat ki anafilaxiás sokkot a szervezetben, ahogyan arra is csak ez az eljárás alkalmas, hogy kiderüljön, az adott páciens pontosan melyik dió- és mogyorófélére allergiás. „A tesztet egyelőre csak magánlaborok végzik, önköltséges áron. Szerintem fontos lenne elvégezni minden ételallergiás gyereknél, mert akkor szinte biztosan lehet tudni, hogy szüksége van-e önbelövő adrenalininjekcióra. Egy ilyen vizsgálat után azt minden további nélkül fel lehet írni, ha indokolt. Egyéb esetben azonban általában csak akkor kapja meg a páciens, ha volt már súlyos allergiás rohama” – mondja Csáki Csilla.

Az adrenalint tartalmazó epipen vagy anapen injekció hatására az anafilaxiás sokk életveszélyt okozó tünetei rövid idő alatt megszüntethetők, az arra rászorulóknak éppen ezért a két darab toll esszenciális eszköz, azokat mindenhová magukkal kell vinniük. A gond akkor van, ha valaki nem tudja, hogy rászoruló, mert még soha nem volt súlyos allergiás reakciója.

„Azzal mindenképpen egyetértek, hogy minden óvodában, iskolában és olyan intézményben, ahol ez indokolt lenne, legyen elérhető önbelövő adrenalininjekció, hiszen életet menthet. Persze ehhez szükséges az is, hogy az intézmények dolgozói tisztában legyenek azzal, hogy mikor és hogyan szükséges az eszközt használni. Ráadásul maga az eszköz gyakran hiánycikk, így fontos lenne, hogy a kínálat is alkalmazkodjon a kereslethez, ugyanakkor azt azért semmiképpen sem javaslom, hogy minden háztartásban legyen. Erre azért nincs szükség” – mondja Csáki Csilla.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A cikk kapcsán megkérdeztük dr. Havasi Katalint, a Házi Gyermekorvosok Országos Érdekképviseleti és Szakmai Egyesületének elnökét, aki elmondta, hogy „minden házi gyermekorvosi és háziorvosi rendelőben megvan a tudás és a szükséges gyógyszer is egy váratlan anafilaxiás rosszullét ellátására”. Ha tehát nincsen elérhető közelségben önbelövő adrenalininjekció, és adott esetben közelebb van hozzánk egy háziorvosi vagy házi gyermekorvosi rendelő, mint amennyi idő alatt a mentő kiérne, amellett, hogy a mentőket mindenképpen értesítjük, oda rohanjunk be ellátásért!

Kerekes Anna 

Mi az anafilaxiás sokk?

A szervezet allergénre adott súlyos reakcióját a leggyakrabban ételek, gyógyszerek, a latexanyaggal való érintkezés vagy rovarcsípés válthatja ki. Az enyhe allergiás tünetek az orrfolyás, orrviszketés, tüsszögés, a szájviszketés, a kisszámú, enyhén viszkető kiütések, illetve az émelygés vagy hasi diszkomfortérzés. Ha csak ezek egyike jelentkezik, akkor antihisztamin adása javasolt, és az illető megfigyelése. Ha a tünetei súlyosbodnak, vagy egyszerre két szervrendszert érintő tünet is jelentkezik (tehát például émelygés és orrfolyás, vagy hányás és szédülés), akkor adrenalin (epipen, anapen) beadására és a mentők 112-es segélyhívón történő értesítésére van szükség. Különálló, ám súlyos tünetek esetén is azonnal adrenalinra és mentőkre van szükség. Ezek az alábbiak:

LÉGZÉS: légszomj, zihálás, folyamatos köhögés

KERINGÉS: sápadtság, kékülés, gyenge pulzus, ájulás

LÉGUTAK: beszűkült torok, hirtelen rekedtség, légzési és nyelési nehézség

BŐR: testszerte sok kiütés vagy pirosság

GYOMOR-BÉL RENDSZER: többszöri hányás, erős hasmenés

EGYÉB: szorongás, zavartság, annak az érzése, hogy valami nagyon rossz fog történni

Az adrenalin beszúrása után a beteget le kell fektetni, lábait meg kell emelni. Ha légzési nehézségei vannak vagy hány, stabil oldalfekvésbe kell helyezni, és gondoskodni a szabad légutakról. Ha a tünetek nem javulnak, vagy súlyosbodnak, egy második injekció beszúrására is szükség van. A beteget minden esetben mentővel kell kórházba szállítani, akkor is, ha az állapota javult, mert a tünetek visszatérhetnek, ezért meghatározott ideig kórházi megfigyelésre van szüksége.

Ha valakinek volt már élete során anafilaxiás sokkja, vagy feltételezhető, hogy lesz (mert a molekuláris vizsgálat azt mutatta), akkor mindig magánál kell hordania két darab önbelövő adrenalininjekciót, amely tollformájú, úgynevezett autoinjektorba töltött adrenalin. Ez közvetlenül a szív- és keringési rendszerre, valamint a légzési rendszerre fejti ki a hatását, összehúzza az ereket, a tüdő izmainak ellazításával javítja a légzést, csökkenti a duzzadást és serkenti a szívverést, használatával pedig elkerülhető, hogy az anafilaxiás sokk halálos kimenetelű legyen. Az epipent vagy anapent a külső combizomba kell döfni egy határozott mozdulattal, akár ruhán keresztül is.

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / CarrieCaptured