Gyilkos fogyókúrák: 5 szörnyű módszer, amivel nők megpróbáltak szabadulni a feleslegesnek ítélt kilóiktól
Két éve dolgoztam egy magazinnál, amikor biztossá vált számomra, hogy mindent láttam már, ami a bizarr, és az általam írt cikkek témájához minimálisan sem kapcsolódó sajtóajándékokat illeti. Addigra kaptam már bicikliküllőből hajtogatott karkötőt, fél évre elegendő mosókapszulát, de a Kylie és Kendall Jenner nevével fémjelzett hátizsák után egészen biztos voltam benne, hogy már nem érhet meglepetés. Aztán mégis: fehér papírzacskóba csomagolva érkezett egy doboz, amiben nagyjából egy hónapra elegendő diétás shake volt adagokra kiporciózva. A csokoládéízű port vízzel kellett összekeverni, és nagyjából fél órával étkezés előtt elfogyasztani – ennyi időre volt ugyanis szüksége a csodaszernek ahhoz, hogy elvegye az ember étvágyát, ami egyenes út a fogyáshoz, állt a csomagoláson. A dolog pikantériáját az adta, hogy ekkoriban épp alulról sem súroltam az ötven kilót, és bár ebből kifolyólag nem sok tapasztalatom van a fogyókúrás szerekkel kapcsolatban, megihletett a téma, így utánanéztem a XX. század (olykor egyenesen rémisztő) diétás módszereinek. Mózes Zsófi írása.
–
A testpozitivitás folyamatos térnyerése hatalmas szerepet játszik abban, hogy igyekszünk akkor is elfogadni önmagunkat, ha már nem 34-es a méretünk. És bár a fejlődés szabad szemmel is jól látható, nehéz lenne tagadni, hogy a mozgalomnak évszázados elvárásokat kell leküzdenie. Sokáig mindenhonnan az folyt, hogy a vékonyság a kívánatosság kulcsa, a nőket a múltban mindenféle módszerekkel bombázták, amik azt ígérték, hogy segítenek lefogyni. Mindezekért a módszerekért pedig természetesen fizetni kellett – nemcsak pénzzel, de sokszor a nők egészségével is. Felmerül tehát a kérdés: hogy jutottunk el a csokiízű fogyiporig?
1. Sütit? Kösz, nem, inkább rágyújtok!
Az 1920-as években a Lucky Strike cigarettamárka egy olyan diétát kezdett reklámozni, amely lényegében arról szólt, hogy a nők evés helyett inkább dohányozzanak. Technikai szempontból volt valami ebben az elgondolásban, hiszen a cigarettában lévő nikotin étvágycsökkentő, a dohányzás egyéb mellékhatásai viszont végzetesnek bizonyulhatnak.
2. A diéta, amiért megőrülsz (a fájdalomtól)
Khloé Kardashian valószínűleg csak viccelt, amikor azt mondta, hogy bármit megtenne egy galandféregért, ami segít neki lefogyni. A viktoriánus nők azonban komolyan vették ezt az elméletet, és még ma is akadnak páran, akik kipróbálták ezt a módszert. A koncepció lényege, hogy a belekben élő galandféreg elfogyasztja az általuk megevett táplálék nagy részét. Így anélkül fogyhatnak, hogy lemondanánk a kedvenc ételeikről.
Az orvosok hamar rájöttek, hogy hatalmas kockázat a galandféregpetéket lenyelni, az élősködők ugyanis nagyon gyorsan elszaporodnak, és elfogyasztják a gazdaszervezet (ezek vagyunk mi) számára nélkülözhetetlen tápanyagokat is.
Ez a tudás azonban nem tántorította el azokat, akik elhitték, hogy a kívánt súly elérése után gond nélkül kiűzhetik a férgeket a szervezetükből.
3. Varázsszappan, ami leolvasztja a zsírt
Talán ez a legkevésbé veszélyes módszer a listán. A szakértők, akarom mondani, a korabeli marketingesek szerint a szappan nemcsak az arcunkra, de a hájra is való. Gyógynövények és vegyi anyagok titokzatos kombinációjával egy nő (bizony, a terméket kizárólag nőknek szánták) szó szerint letörölheti a zsírt a testéről. Francba a testmozgással!
Csak ugorj be a kádba, ide egy kis víz, oda egy kis hab, és a fürdőszoba szőnyegén állva egy vadi új, karcsú testet törölgethetsz szárazra.
Bár a csodaszappan már nem kapható, biztos vagyok benne, hogy azoknak a nőknek, akik megvették, végül csalódniuk kellett, mert a zsírsejtek nem vesztek el a lefolyó mélyében.
4. A cukordiéta következménye a hatékonyság, nem a szuvasodás
Az 1900-as évek közepén a reklámok szerint csak egy kis cukor kell ahhoz, hogy rengeteg energiájuk legyen a nőknek, így minden házimunkát el tudjanak végezni, miközben a kalóriabevitelt is alacsonyan tartják. Mivel a kokainhoz már nem lehetett olyan könnyen hozzájutni, mint az 1920-as évek előtt, ez volt a második legjobb megoldás szerintük. A módszer a cukorgyártó cégek forgalmát is fellendítette, amelyek bizonyára nagyobb örömmel fogadták mindezt, mint a cukorbetegségben szenvedő nők, akiknek nem teljesültek az elvárásai.
Bár még mindig nem olyan rossz, mint a galandférges megoldás, a cukordiéta egy újabb példa volt a nők kárára árult hazugságoknak.
5. Ha a cukor nem jött be, próbáld ki az amfetamint!
Bár bizonyos esetekben diétás tabletta néven futott, mindenki tudta, hogy mit rejt a csomagolás. Az amfetamint a fronton kezdték használni, hogy segítsen az katonáknak ébren maradni. A II. világháború után a Smith Kline & French gyógyszergyártó cég súlycsökkentésre és depresszióra kezdte el árulni a gyógyszereket.
Az amfetaminhoz hasonlóak voltak az 1940-es, '50-es és '60-as évek úgynevezett szivárványtablettái, amelyek hashajtót, vízhajtót és a változatosság kedvéért amfetamint is tartalmaztak, és számos halálesetet okoztak.
A reklámok szerint a színes tabletták nemcsak a hatékonyságot növelték, de a felesleges kilóktól is segítettek megszabadulni. A függőség kialakulásának kockázata csak az 1970-es évek legvégén kezdett ismertté válni, addig viszont bárki takaríthatott arcon pörgés közben.
Ma már csak borzongunk ezeken a módszereken
Feltételezzük, hogy tanultunk a hibákból és okosabbak vagyunk az elődeinknél. Egy pillanatra viszont töprengjünk el azon, hogy vajon mit gondol majd a következő generáció a mi fogyókúráinkról?
Abból kiindulva, hogy „a könnyű fogyás titkát guglizva” válaszhatnék: egész nap banánon élek, reggelire következetesen tojást eszem, esetleg naponta két pohár sós, langyos víz elfogyasztása mellett teszem le a voksom… az étvágycsökkentő csokis shake már nem is tűnik olyan elvetemült megoldásnak.
Mózes Zsófi
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/WATFORD/Mirrorpix/Mirrorpix
