–

„Elütötte a gyerekemet, aztán továbbhajtott”

„Cserbenhagyás áldozata lettem” – ezt a mondatot többször látjuk a közösségi oldalon olyan posztok alatt, amelyekben valaki arra panaszkodik, hogy ismeretlen elkövető meghúzta a kocsiját, de nem hagyott betétlapot. Bosszantó eset természetesen, jogilag mégsem cserbenhagyás – személyi sérülés ugyanis nem történt, hiszen a tulajdonos nem tartózkodott a járműben. Legbelül érezhetjük úgy persze, hogy cserbenhagytak minket, nem lehet megbízni másokban. Ám ez nem a bűncselekmény kategóriájába eső cserbenhagyás, hanem szabálysértésnek számító helyszínelhagyás.

„A cserbenhagyás bűncselekményt kizárólag a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője követheti el, az elkövetés helye szerint a cserbenhagyást kizárólag a közlekedési baleset helyszínén lehet elkövetni, valamint cserbenhagyásnál nincsen segítségre szoruló személy”

– így szól a hatályos szabályozás.

Bár a KRESZ meglehetősen egyértelműen intézkedik az egyes esetekről, mindig az adott ügyben lefolytatott vizsgálat egyértelműsíti igazából, miért is kell felelősséget vállalniuk a feleknek. Igen, többes számban – ugyanis nem csupán az elkövetőnek, a sértettnek is keletkezhet felelőssége ilyenkor.

„Az biztos, hogy keményen elbeszélgetnék az illetővel”

Nem szokványos körülmény, de Irén lánya a baleset napján töltötte be a 18. életévét. A lábát fájlalta, de sokkal nagyobb volt az ijedtség és a sokk – nem ilyennek képzelte a születésnapját, és teljesen érthetően nem nagyon akart a hideg járdaszélen üldögélni a körforgalomnál. Telefonált az édesanyjának, aztán folytatta az útját az iskolába. Irén hívta a rendőröket, kérdezve, ráér-e a lány másnap is bejelentést tenni. Igenlő választ kaptak. El is mentek másnap –

a lányt nagyon zavarta, hogy le kellett vetkőznie bugyira egy fiatal fotós fiú előtt, és nyitott ajtónál készültek a felvételek a kék-zöld combjáról, fenekéről.

Voltak a kórházban is, kértek orvosi szakvéleményt. A rendőrök később kimentek a családhoz, lefotózták a lány balesetkor viselt ruháit, a kerékpárt. Irénéknek még aznap el kellett menniük a helyszínre, leállított forgalomnál elmutogatni, ki honnan jött, merre haladt, gyakorlatilag lemodellezték az egészet, közben folyamatosan folyt a nyomrögzítés, fotózás. Pár nap múlva ismét be kellett menniük a kapitányságra, aláírni a jegyzőkönyvet. Irén azt mondja, a lánya sebei gyorsabban gyógyultak, mint amennyire az eset lelkileg megviselte – tortúrának érezte az egészet, és a vetkőzős fotózás miatt megalázónak is.

Öröm az ürömben, hogy az utcai kamerák felvétele alapján a segítségnyújtást elmulasztó autóst a hatóság még aznap megtalálta.

„Biztos úr, jöttem feljelenteni magam!”

„Ha lesz lehetőségem beszélni egyszer az illetővel, aki elütötte és otthagyta egy szó nélkül a gyerekemet, biztosan lesz hozzá egy-két nagyon kemény szavam” – ígérte akkor Irén.

„Az eddigi információk szerint valószínűleg idősebb férfi – nincs neki gyereke, unokája?

Amit mondani tudnék neki, azt nem tűrné a nyomdafesték… nem fogja elfelejteni soha.”

Hamarosan viszont megtudták, hogy a lányt is elmarasztalhatja a hatóság, amiért nem hívott azonnal rendőrt. Miután aznap vált nagykorúvá, ezzel szabálysértést követett el.

Makk Róbert őrnagy, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Helyszínelő és Balesetvizsgáló Alosztály alosztályvezetője is megerősíti kérdésemre, hogy

a családot helytelenül informálták telefonon, személyi sérülés esetén mindig értesíteni kell a rendőrséget.

Sok esetben a helyszínre induló mentősök teszik meg ezt. Ráadásul a késlekedés a nyomozást segítő tényezőket is elérhetetlenné teheti: a közterületi kamerák felvételei például három-nyolc nap alatt általában törlődnek, azaz akár az egy napos bejelentési késlekedés miatt is járhatunk úgy, hogy már hiába próbáljuk megszerezni az utcai kamerák által rögzített képet, mire a vizsgálat abba a szakaszba jut, már nem áll rendelkezésre a felvétel. Abban pedig felesleges reménykedni, hogy a cserbenhagyó – lelkiismeret-furdalástól hajtva – magától megy el a rendőrségre azzal, hogy „biztos úr, bejöttem feljelenteni magam!” A kapitányságokon ilyesmivel legfeljebb akkor találkoznak, ha az elkövető számára világossá válik: le fog bukni, mert voltak szemtanúk.

A közlekedésbiztonsági szakember szerint a rendőrséget általában akkor hagyják ki a dologból, ha koccanáskor a helyszínen a felek meg tudnak egyezni a helyzet tisztázásáról. Ha nincs megegyezés, vagy az egyik fél el akarja hagyni a helyszínt, természetesen azonnal hívjunk rendőrt!

A lelki része a legnehezebb

Irén lánya évek óta azon az útvonalon járt kerékpárral iskolába – mindeddig problémamentesen –, ahol a baleset történt. Azóta viszont egyszer sem ült fel a biciklijére, és messze elkerüli azt a körforgalmat. Lelkileg még jó ideig tart túltennie magát az eseten.

Irénék az interneten próbáltak szemtanúkat keresni – nem volt könnyű. A baleset utáni sokkban a lány persze senkinek nem kérdezte meg a nevét. Napok, vagy akár hetek múlva pedig már csak kicsi esély van rá, hogy egyáltalán megtalálják a felhívást és jelentkeznek tanúskodni a rendőrségen.

„Persze az lenne a jó, ha a közlekedés valamennyi szereplője tisztában lenne a szabályokkal” – hangsúlyozza Makk Róbert.

„Nem árt tudni, hogy a segítségnyújtás nem csak negatív formában kerülhet elő a baleseteknél, a bírói gyakorlatban ugyanis létezik annak pozitív megítélésű formája is. Ha az autós megteszi ezeket, később biztosan nem vonhatják felelősségre segítségnyújtás elmulasztása miatt.

Ide tartozik a megállási és meggyőződési kötelezettség, de fel kell ajánlani segítséget is, illetve lehetőség szerint meg is kell szervezni azt, azaz az autós telefonáljon a mentőkért!” (A mentést koordináló szakember az elmondottak alapján majd eldönti, hogy szükséges-e valóban kocsit küldeni az esethez.)

A segítségnyújtás elmulasztása a jogban egyébként nem a közlekedéshez, hanem a személyhez kötődik, azaz közlekedési baleset nélkül is megvalósítható. Nem árt tudni, hogy azok is elkövethetik és felelősségre vonhatók, akik a mentők értesítése helyett az utcán ájultan heverő embert fényképezik a telefonjukkal.

Kocsis Noémi