-

„Miért nem csinálnak valamit?"

Sokat beszélünk a gyerekvédelemről, de igen ritkán szólunk róla a dicséret hangján. Olyankor kerül szóba, amikor az éveken keresztül tartó szigetszentmiklósi gyermekbántalmazásról, vagy ha az agárdi, halálra éheztetett másfél éves „fényevő” gyerekről beszélünk. Azt kérdezzük, hogy hol voltak, mit csináltak, miért nem tették a dolgukat? Felelősök után kiáltunk, és azt latolgatjuk (abban a három napban, amíg a sajtó az épp aktuális rémdrámától zeng), hogy vajon miért nem mennek jól a dolgok a gyerekvédelemben.

Ha egy gyerek meghal, vagy kiderül, hogy bántalmazták, azt rójuk fel a gyerekvédelemnek: miért nem emelte ki a gyerekeket a bántalmazó családból. Ha egy ismerősünkre a volt házastársa „ráküldi a gyerekvédelmiseket”, akkor együttérzéssel hallgatjuk a panaszait és a félelmét: nehogy elvegyék tőle a gyerekét. Ha látunk a környezetünkben egy durva válást, vagy ha a szülők közötti brutalitás, nemtörődömség más módon teszi tönkre a kiskorút, akkor számon kérjük, miért nem avatkoznak be, miért nem segítik a családot. Éhezés? A gyerek télen is egy vékony talpú cipőben jár iskolába? Miért nincs ott a gyerekvédelem, hogy pénzügyi támogatást adjon?

Hajléktalan koldul az aluljáróban gyerekkel a karján? Hol a gyerekvédelem, hogy ezt megakadályozza? Azt látod, hogy egy gyerek kíséri haza részeg szüleit a kocsmából? Gyerekprostituáltak árulják magukat a 44-es út mellett? Drogozó kismamák? Hát hol van ilyenkor a gyerekvédelem?

Szeretjük is meg nem is

Egyszerre várjuk el a gyerekvédelemtől, hogy segítse a szülőt és a gyereket, támogatást nyújtson és óvja a családot, miközben azonnal vegye el, emelje ki, vigye el a gyereket a szülőktől, ha azok nem gondoskodnak róla megfelelően.

Mintha a gyerek kiemelése lenne az egyetlen „látható” dolog, amit a gyerekvédelem tesz vagy tehet. Mintha mindaz az eszköztár, ami a családsegítéstől az egyéb támogatásig rendelkezésre áll, nem is létezne.

Jogos és indokolt hát a kérdés: Mit csinál ma a gyerekvédelem?

Elképesztő elvárásoknak kell megfelelniük a gyerekvédelemben dolgozóknak egy olyan nehezített pályán, ahol legalább annyi jogszabályváltozás és szerkezetátalakítás volt, mint a közoktatásban. Egy szakember megfogalmazása szerint „egy tojóüzem átállítására is több időt hagynak, mint amennyi alatt a gyerekvédelmet megváltoztatták”. Legalább annyira rosszak a munkakörülmények, mint az egészségügyben, és legalább annyira túlterheltek, fáradtak és időnként kiégettek a szakemberek, mint azokban a szakmákban, akiknek képviselői az elmúlt hetekben, hónapokban tüntetéseket és tiltakozásokat szerveztek.

Miért alakult így?

A kialakult helyzetet az elmúlt húsz évben a szakma, a minisztériumok és a politikusok közösen hozták össze. Azonban senki nem vállal felelősséget sem ezért, sem azokért a gyerekekért, akik mindezt elszenvedték és elszenvedik „a tápláléklánc legalján".

Az Állami Számvevőszék már több mint tíz éve megírta, hogy a gyerekvédelmi törvény elfogadása óta soha nem álltak rendelkezésre azok az anyagi, tárgyi, személyi erőforrások, melyek szükségesek lettek volna a végrehajtásához. És a helyzet azóta sem lett jobb. Sőt.

Csakhogy míg az oktatásban minden gyerek érintett, míg az egészségügyről tudjuk, hogy jó eséllyel előbb-utóbb mindannyian kapcsolatba kerülünk vele, addig

a gyerekvédelem valami olyan, amiről nem hisszük, hogy közünk van hozzá. Az mindig valaki másnak a története. Azokkal esik meg, akik nem elég jó szülők, de semmiképp nem a mi gyerekeinkkel.

Nem véletlen, hogy a gyerekvédelmi törvény szerint mindenki (MINDENKI) részese a gyerekvédelmi rendszernek, mert bárki jelezheti, ha felmerül benne a gyanú, hogy egy gyerek veszélyeztetésnek van kitéve. De ez nem besúgók hálózatát jelenti, és legkevésbé azt, hogy a gyerekvédelem egy olyan „erőszakszervezet”, ami létével, beavatkozásával és döntéseivel a családokat és a gyerekeket fenyegeti. Akár azzal, hogy elveszi tőlük a gyereket, akár azzal, hogy vegzálja őket. Fel sem merülhetne, hogy a gyermekvédelem különbséget tesz a gyerekek között bőrszín vagy nemzeti hovatartozás alapján. S ezért aztán egyetlen szülőnek sem szabadna, hogy görcsbe ránduljon a gyomra arra a mondatra, hogy „jön a gyerekvédelmis”. Mégis megtörténik. Mégis megértjük azoknak a családoknak a félelmét, akik inkább otthon tartják a gyereküket, ha elterjed a hír, hogy az iskolából fogják elvinni őket. S tudjuk, hogy a helyükben mi s félnénk, hiába próbálnának megnyugtatni minket, hogy nem engednek ilyet a jogszabályok.

A jogszabály szövege szerint a gyerekvédelem ellátást és védelmet jelent. Annak érdekében, hogy a gyerekek törvényben foglalt jogai és érdekei érvényesülhessenek, a szülők támogatást kapjanak a gyerekeikről való gondoskodás és kötelezettségeik jobb teljesítéséhez, illetve hogy a gyerekek veszélyeztetettsége megelőzhető és megszüntethető legyen.

Erre való a gyerekvédelem: segítésre, támogatásra, védelemre. Aki masírozni, fenyegetni vagy mások életébe akar önhatalmúlag beavatkozni, annak a gyerekvédelem helyett valami mást kell keresni, hogy a zászlajára tűzhesse.

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/tequilabird