Nem hízunk annyit az ünnepek alatt, mint gondoljuk!
Kutatási adatok és szakértői tanácsok a nagy zabálások előtt
Az orvosi értelemben vett elhízás valóban komoly probléma azokban az esetekben, ahol más egészségügyi tünetek is kísérik, és az is tény, hogy rémisztő adatokkal rendelkezünk arról, hogy az elmúlt 30 évben a jóléti társadalmakban mennyit nőtt a BMI (testtömegindex). Emellett nagyon sokan élnek úgynevezett esztétikai túlsúllyal (vagy még azzal sem), és folyamatos szorongással az étkezések alatt (és között), aminek hatására minden falatot lelkiismeret-furdalással vesznek a szájukba, mintha enni valami szörnyű bűnbeesés lenne. Pedig nem az. Egy kutatás például kimutatta, hogy az ünnepek alatt felszedett pluszkilók egyáltalán nem olyan jelentős mértékűek, mint gondoljuk. Tóth Flóra írása.
–
Mire számítunk – és mi a valóság?
Az angolszász bölcsesség szerint az ünnepek alatt nagyjából öt fontot, vagyis 2.27 kilót hízunk. Bár nem új keletű a kutatás, ami ezt megcáfolja, de azóta is hivatkozzák, szóval mi is nyugodtan támaszkodhatunk rá:
az átlagos ünnepi hízás az USA-ban 0.37 kg, pedig náluk ezt a hálaadás és az újév között számolják!
Egyébként az őszi-téli hónapok folyamán összességében van egy hízási tendencia, ami 0.48 kg plusszal jár, és ez a súlytöbblet általában meg is marad, vagyis hozzájárul a felnőttlétben jellemző, évi durván egy kg hízáshoz. De örüljünk annak, hogy mégsem hízunk több mint két kilót az ünnepek alatt!
Ha ennél többet szeretnétek tenni
Brigitte Zeitlin New York-i dietetikus és női egészségszakértő azt tanácsolja, hogy azért lehet tenni az ünnepek alatti túlevés ellen – akár úgy is, hogy nem sújtjuk magunkat óriási lemondásokkal. Nagyon fontos, hogy az ünnepek alatt is sok vizet igyunk, és
osszuk be a négy kritikus, súlynövekedésért felelős területet, amitől hízhatunk az ünnepi lakomák során. Ez a négy terület a következő: az alkohol, a kenyérfélék, az étkezéshez tartozó szénhidrátok (krumplis köretek és társai) és a desszertek.
Ha nagyon oda szeretnénk figyelni, akkor minden étkezésnél egyet válasszunk a négyből, és azt fogyasszuk, ha kicsit lazábbak vagyunk, akkor kettőt. Ez azért válik be, mert a teljes lemondás egy ilyen speciális helyzetben általában visszaüt, és a végén falásrohamokhoz vezet, amivel sokkal rosszabbul járunk, mintha kiegyensúlyozottan közepes mennyiségű szénhidrátot fogyasztanánk.
Bár én nem vagyok szakember, de a saját személyes élményeim alapján hozzá tudom tenni, hogy kifejezetten rossz érzés degeszre enni magad, és aztán keresni azt a pozíciót, amiben nem kerülget folyamatosan a hányinger. Ezen kívül ajánlom még Willy Dóra dietetikus tanácsait, aki EBBEN a cikkben fejtette ki álláspontját az ünnepi túlevéssel kapcsolatban.
Az ünnepek a lehető legkevesebb lemondásról szóljanak
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk van pár étel, ami kifejezetten az ünnepek idején készül, vagy azért, mert olyan macerás, hogy máskor nincs rá energia, vagy azért, mert olyan drága (most meg aztán különösen). Éppen ezért, nagy kár lenne lemondani róluk, hiszen van, amit egész évben várok (például a házi gnocchi, ami aztán dupla szénhidrát). De azt megtanultam az évek során, hogy a várva várt ételekből sem kell minden étkezés alkalmával szedni, hanem érdemes szépen elosztani azokra az alkalmakra, amikor két vendégség között itthon étkezünk.
Azt is
évek óta gyakorlom közepes sikerrel, hogy ne szedjek még egyszer valamiből csak azért, mert valaki megbántódik, hogy nem eszem extra mennyiséget a főztjéből
– hanem próbáljam meg elmondani: attól még nagyon ízlik, hogy nem eszem magam rosszullétig belőle. Tudom, hogy a nagymamák ezt hajlamosak duzzogva fogadni, ezért esetleg lehet kérni tőlük, hogy csomagoljanak belőle, úgyis háromszor annyit készítettek mindenből, mint amennyit a józan ész diktál. Én amúgy szolidáris vagyok velük, mert terveim szerint én is ilyen nagymama leszek.
Január 1-től minden más lesz! (vagy nem)
Az ünnepi étkezésekhez tartoznak még a fogadalmak, amiket általában december 31-én, pár pohár alkohol után is lelkesen teszünk, és amik közül a legnépszerűbb kettő: a fogyás és a formába lendülés. Emlékeztek még a cikk elején említett átlagos éves hízásra? Abból is látszik, hogy nem tartjuk be ezeket a fogadalmakat. Létezik hivatalos „kilépő nap” is minden évben, ameddig próbálkozunk velük: ez 2023-ban január 13-ra esik, előre szólok. A korábban már említett szakember pedig azt javasolja, hogy
a tervezett újévi fogadalmak ellenére igyekezzünk ne úgy gondolni az ünnepekre, hogy „most utoljára eszem sütit”, mert egyrészt, erre még az újévi fogadalom szigorú tartása mellett is nagyon kevés az esély, másrészt azt eredményezi, hogy most aztán nyakló nélkül élvezzük ki a finom falatokat.
Meséljetek, ti hogy készültök az ünnepi lakomákra?
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Robert Daly
