Valamikor október közepe felé történt. A kinti világ boldogan tobzódott a vénasszonyok nyarában; egy-egy fán már érzékelhető volt, hogy az ősz apránként átszínez mindent, ám a hőmérsékleten cseppet sem érződött a változás. A lányok ujjatlan, nyári felsőben mászkáltak, a fiúk rövidgatyában, minden olyan könnyed és szabad volt, mint egy szép augusztusi délután. Ilyenkor senki nem szeret (és hát 24 fokban nem is tud) arra gondolni, hogy pár hét múlva azért csak itt lesz a bőr alá jeges nyálkával bekúszó tél is, a sötét délutánjaival, a magas fűtésszámlájával, a szezonális depressziójával. Mondom: ezen az októberi napon szédítően könnyed volt az utónyári hangulat az egész városban, én is boldogan szívtam magamba a balzsamos illatot, ami beáramlott a kitárt erkélyajtón, miközben Zsuzsi barátnőmnél ültem a kanapén, aki épp egy csésze kávét nyomott a kezembe. 

És akkor a hangszóróból hirtelen felcsendült Michael Bublétől a Santa Baby. 

„Jézus atyaúristen…” – nyögtem fel fájdalmasan.

„Túl forró volt a csésze? Megégetted a kezed?” – nézett rám aggódva a barátnőm.

„Nem, nem, dehogyis. De ezt most komolyan mondod? Karácsonyi dalokat hallgatunk már októberben?! Hisz odakint szabályosan kánikula van!”

A barátnőm gyorsan továbblökte a számot valami kevésbé ünnepire, miközben zavartan értetlenkedett: nem is tudja, hogyan keveredhetett bele ez a dal a zenei gyűjtésébe. Bölcsen hallgattam, nehogy megbántódjon, de közben pontosan tudtam: Szentesi Évihez hasonlóan ő is türelmetlenül várja a karácsonyt minden évben. A szezonális fényeket már ősszel felkapcsolja, az ajándékokat is megveszi, amint egy kis ideje van (de legkésőbb szeptemberben), a tematikus díszek is kikerülnek jó korán a polcokra, egy angyalka itt, egy rénszarvas ott, hogy aztán

december elsején gátlástalanul bedurrantsa a karácsonyt, és egy teljes hónapig dőljön a hangszóróból az All I Want For Christmas Is You, miközben ő a flitteres, Mikulással feldíszített pulcsijában illeg-billeg a fahéjas almás illatgyertyákkal telepakolt lakásában.

Persze, tudom, nem Zsuzsi az egyetlen, akinél (bőven) korán elsülnek a karácsonyi partirakéták, a legtöbb üzletben már októberben megkezdődik az ünnepi készülődés, de van olyan, ahol már nyáron elkezdik árusítani azokat a hozzávalókat, amelyek nélkül elképzelhetetlen lenne Krisztus urunk négy hónap múlva esedékes ünneplése.

Persze, nem vagyok teljesen idióta, és veszélyesen naiv sem, így amellett, hogy valószínűleg körberöhögnék bármilyen szülőt, aki a gyereke születésnapi ünnepségét tizenöt héttel a jeles nap előtt elkezdi megszervezni, partikellékekkel díszítve fel a komplett lakást, azt is pontosan tudom, hogy a karácsonynak milyen óriási üzleti értéke van. Ez az az ünnep, amikor kollektíven ki akarunk tenni magunkért (annyira, hogy van, aki még a lánykérést is ehhez a naphoz igazítja), sokszor, fittyet hányva a lehetőségeinkre, túlköltekezünk (netán hitelt veszünk fel), bele akarunk préselni apait-anyait ebbe a pár napba. A kollektív ünnepi őrületet pedig fáradhatatlanul gerjesztik az üzletek – évről évre egyre korábbi időpontról indítva a rohamot.

A cégek persze egymást is árgus szemekkel figyelik, igyekeznek elsőnek előrukkolni a karácsonyi szenzációkkal, ami így oda vezet, hogy a nagy versenyben valóban gátlástalanul egyre korábbra kerül a karácsonyi ünnepkör megnyitásának napja. Marc Bolland, a Marks & Spencer vezérigazgatója szerint azonban nem is a cégek, hanem mi tehetünk arról, hogy ennyire korán elkezdődik a karácsonyra készülődés, az üzletük honlapján ugyanis szeptember első hetétől a leggyakrabban szereplő keresőszó a „karácsony”.

 „Az emberek hazaérkeznek a nyári vakációjukról, és azon agyalnak, hogy akkor mi is lesz a következő program. Nos, a következő nagyszabású program a karácsony” – nyilatkozta pár éve.

A karácsony körüli marketingőrület másban is megmutatkozik: a Superbowlhoz hasonlatosan a Jézus születését ünneplő naphoz is temérdek olyan reklám kötődik, amit (és ezt most minden irónia nélkül próbálom írni) alig várnak a rajongók. A legnagyobb cégek minden évben előrukkolnak valami még emlékezetesebbel, meghatóbbal, lenyűgözőbbel. Biztosan te is fel tudsz egy csomót sorolni ezek közül, és rengetegszer láttad az olyan ikonikus darabokat, mint a Coca Cola kamionos filmje, amit többek között Magyarországon is forgattak, a Hershey’s reklámját, ahol a csepp alakú csokik csilingelik el a We Wish You a Merry Christmas című dalt, vagy a Sainsbury 2014-es darabját a békéről. De a John Lewis is minden évben próbál óriásit dobni, ám ez még mind semmi: idén november 10-én mutatták be a Twitteren a 2022-es reklámjuknak a 10 másodperces teaserét, büszkén odabiggyesztve még a #TheBeginner hashtaget is. 

Tehát, még egyszer: készítettek egy reklámfilmet, (amivel ugye még több dolgot próbálnak majd eladni), és ennek előkommunikációjaként tupírozták fel annyira a közhangulatot, hogy a reklám nyúlfarknyi részletéről is lehessen már cikkezni. Mi ez, ha nem a komplett elmebaj – egy most idelátogató földönkívüli szemszögéből nézve legalábbis biztosan. 

A rekorder egyébként az idén a liverpooli Park cég, ami nem kevesebb mint 352 nappal korábban, azaz január első hetében kezdte el sugározni a 2022-es karácsonyi reklámját, mondván:

ezzel is segíteni szeretne az embereknek annyira stresszmentesen megélni a karácsonyi készülődést, amennyire csak lehet – hiszen ha az év minden hónapjában félretesznek a decemberi ajándékozásra, akkor nem kell az utolsó pillanatban kapkodni.

(És így legalább egy csomó munkaóra is megspórolható, hiszen ezzel teljesen feleslegessé válik a karácsonyi dekorációk eltávolítása. Szólok is majd Zsuzsi barátnőmnek, hagyja csak kint a rénszarvasait a polcokon, lehet, hogy még passzolni is fognak a húsvéti nyuszis tematikához.)

Azért érdekes lesz ez a trend a globális felmelegedéssel párhuzamosan: míg gyerekkoromban vastag csizmában jártuk a húgommal a decemberi havazástól fehér (majd hamar latyakos) utcákat ajándék után kutatva, pár év múlva flipflopban és forrónadrágban tehetem meg ugyanezt.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61

Fiala Borcsa