Mik a kedvenc szerelmes számaid? A dalszövegük sokat elárulhat a kötődési stílusodról

–

Ismétlődő párkapcsolati mintázataink

Elgondolkodtál már azon, miért kerültél nagyon hasonló helyzetbe a mostani partnereddel, mint a korábbiakkal? Talán többen is mondták már neked, hogy túlságosan ragaszkodó vagy. Előfordulhat, hogy arról jeleznek vissza, hogy állandóan és feleslegesen féltékenykedsz. Lehet, hogy gyakran úgy érzed, egyszerűen nem tudsz meglenni a másik nélkül, vagy attól félsz, te vagy a lelkesebb fél a kapcsolatban. De az is lehet, hogy hiába szeretnél valakivel együtt lenni, amint létrejön köztetek valami, megijedsz, és legszívesebben elmenekülnél. Ezek a visszatérő reakciók mind-mind annak a „csomagnak” a részei, amelyet a pszichológiában kötődési stílusnak neveznek. Azért is írom, hogy csomag, mert – ahogy azt nyilván tudod vagy kitaláltad – a kötődési stílusunk alapjait a gyerekkorunkból hozzunk. 

Már csecsemőként elkezdjük kialakítani a benyomásainkat a világról, és arról, mit várhatunk a benne élő emberektől. Ha a minket körülvevő felnőttek odafigyeltek ránk, kielégítették a szükségleteinket, óvtak, gondoskodtak rólunk, akkor létrejön az ősbizalom, lesz egy alapélményünk arról, hogy a világ biztonságos hely, és nyugodtan fordulhatunk másokhoz szeretetért, törődésért, támogatásért. 

De sokan vannak olyanok, akik ennél szomorúbb tapasztalatokat szereztek, és vagy azt tanulták meg, hogy örökké résen kell lenniük, vagy azt, hogy csak magukra számíthatnak.  

Rád melyik kötődési stílus jellemző?

A felnőttkori kötődés biztonsága szempontjából két dimenzió látszik kiemelkedőnek a kutatások alapján: a szorongás és az elkerülés. Az első, a kötődési szorongás azt jelzi, milyen mértékben aggódunk a kapcsolataink miatt, mennyire félünk az elutasítástól, az átmeneti vagy tartós különválástól (a szeparációs szorongásról ITT írtam korábban). A szorongó-aggodalmaskodó kötődéssel jellemezhető ember kitartóan keresi a közelséget, hajlamos kontrollálni másokat, rájuk csimpaszkodni, már-már megfullasztani őket a szeretetével. Nagy veszély számára a függés. Éberen monitorozza környezete viselkedését, attól retteg – nem is feltétlenül tudatosan –, hogy bármikor elhagyhatják. Sokat agyal a kapcsolatain, ilyenkor negatív gondolatok, érzések árasztják el, és viszonylag nehezen tud önállóan megnyugodni, folyton a szeretteitől kér megerősítést. 

A másik dimenzió, a kötődés elkerülése arról szól, mennyire keresi valaki a függetlenséget, a többi embertől való érzelmi távolságot, illetve mennyire érzi kényelmetlenül magát, ha mégis közel kerül valakihez. Az elutasító-elkerülő kötődésű ember gyakran magányos farkasnak, erősnek, függetlennek, önállónak tartja magát. 

Tagadja, hogy szüksége lenne másokra, azt hiszi, mindent képes egyedül megoldani. Az érzelmeit gyakran elnyomja, ha a másik nemet mond neki, előszeretettel reagál a partner teljes elutasításával. Annyira nem akar függeni, hogy sokszor elszigeteltté válik. 

A biztonságosan kötődő embereket ezzel szemben mind a kapcsolati szorongás, mind az elkerülés alacsony szintje jellemzi. Bíznak másokban, pozitívan viszonyulnak saját magukhoz és a környezetükhöz. Amikor fenyegetéssel szembesülnek, képesek meríteni a szeretteikkel való közelségből, a társas támogatásból, hogy jobban érezzék magukat.  

 

Bár a dalszövegeket vizsgáló kutatásban nem szerepelt, a szakirodalom még egy kötődési stílust említ. Ez a bizalmatlan-elkerülő (gyerekkorban dezorganizált) kötődés, amely akkor jön létre, ha súlyos traumákat, veszteségeket, bántalmazást, szexuális erőszakot szenvedett el valaki. Gyakran kialakul akkor is, ha a szülő szerhasználó volt vagy mentális nehézségekkel küzdött, ezért nem igazán lehetett kiszámítani a viselkedését. Azok a gyerekek, akik ilyen körülmények között nőttek fel, idősebb korukban is nehezen szabályozzák az érzelmeiket, így az átlagosnál is jóval sérülékenyebbek az emberi kapcsolatokban, amelyeket nehezen tartanak fenn, miközben vágynának is rájuk. Ha érdekel, téged melyik kötődési stílus jellemez, ma már többféle kérdőívet is ki lehet tölteni a neten, angol nyelven például EZT. 

A dalszövegekben is leképeződnek

A Torontói Egyetem kutatói, Ravin Alaei és munkatársai nemrég megjelent vizsgálatukban kialakítottak egy értékelési rendszert, amellyel osztályozni tudták kötődési stílus szerint a legnagyobb, kizárólag angol nyelvű popslágereket. Mindegyik számot kettő–négy független kódoló pontozott, akik figyelembe vették a dal cselekményét és szereplőit, magát a történetet, a narratívát, és azt is, milyen szimbólumok, metaforák fordulnak elő benne. Elkerülésként értelmezték, ha a dal előadója arról énekelt, hogy ideges a másik közelségétől, vagy megpróbál elhúzódni tőle. A biztonságosság kategóriájához tartozott, ha a dal a partnerrel való dialógust jelenítette meg, ha az előadó a partneréhez fordult segítségért, vele akart például megszökni, stb. Végül szorongásnak minősült, ha a dal középpontjában a párkapcsolattal összefüggő kétségbeesés állt, az elutasítástól, az elhagyatástól való félelem, az amiatti aggódás, hogy a másik nem szereti őt annyira, mint fordítva. 

De hogy jobban értsük, miről is van szó, a szerzők megadtak pár példát. 

Szorongás jellemezte Adele „Someone Like You” című dalát, legalábbis egy részét, hiszen arról énekel benne, hogy a szerelme már letelepedett, továbblépett, mással van, de ő, Adele még mindig nincs túl a kapcsolaton. 

Az elkerülés a fő eleme Tina Turner számának, a What's Love Got to do With It-nek, amelyben arról beszél, hogy a „szerelem másodkézből származó érzelem”, az „izgalmat hagyjuk figyelmen kívül”, és „kinek van szüksége szívre, ha a szív összetörhet”. A biztonságos kötődés tipikus esete Sonny és Cher klasszikusa, a címében is árulkodó I Got You Babe (foglak, tartalak, bébi). Többek között az hangzik el benne, hogy „ha szomorú vagyok, te bohóc vagy”, illetve „nincs olyan hegy vagy domb, amire ne tudnánk együtt felmászni”.  

 

A zene tükör, amelyben magunkat, a másikat, a társadalmat is látjuk

Ravin Alaei és csapata arra kérték a 469 résztvevőt, hogy sorolják fel a kedvenc, párkapcsolati témájú dalaikat. Ahhoz, hogy valaki bent maradjon a vizsgálatban, minimum hét számot kellett említenie. A személyek kitöltöttek a kötődési stílusukra, illetve a személyiségjegyeikre irányuló kérdőíveket is. Kiderült, hogy az elkerülő kötődésű emberek az elkerülésre utaló dalokat részesítették előnyben. 

Valószínűleg ezeken a számokon keresztül voltak képesek kifejezni az érzelmeiket, és egyszersmind ezek a dalok igazolták vissza a tapasztalataikat. 

Ezenkívül még egy olyan eredményt találtak a kutatók, amely statisztikailag is számottevő volt: minél magasabb pontot ért el valaki a neuroticizmus-skálán, azaz minél inkább hajlamos volt a szorongásra, az aggodalomra, annál inkább a szorongónak minősített dalokat favorizálta, tehát a zenei preferenciái szinkronban voltak az egyik fontos személyiségjegyével anélkül, hogy ennek feltétlenül a tudatában lett volna.  

A tanulmány további érdekessége volt, hogy Alaei 823 Billboard-listát dalt is elemzett a kollégáival a fenti szempontok mentén. Arra voltak kíváncsiak, tetten érhető-e a dalszövegekben az a változás, ami a nyugati kultúrában a XX. század második felétől kezdve végbement, hogy egyre individualistábbak, függetlenebbek, ugyanakkor magányosabbak is lettünk, mivel sok korábban bejáratott közösség felbomlott. Amikor megnézték, hogy az elmúlt évtizedekben miről daloltak a sztárok, legalábbis angol nyelven, azt találták, hogy: 

míg 1946 és ‘65 között a korai popslágerekben többet énekeltek a biztonságos kötődésről, addig a XXI. századra felszaporodtak az elkerüléssel összefüggő narratívák, utalások, sőt, a szerelmen kívül nagyobb számban jelentek meg más témák is, amelyek megihlették a művészeket.  

Mi történhetett? 

Több oka is lehet annak, miért születik manapság egyre több elkerülő stílusú popszám. Előfordulhat, hogy ugyanúgy, ahogy a verseknél, megfigyelhető egy negatív torzítás, amely abból ered, hogy a pozitív érzelmeket szimplán megélik az emberek, míg a negatív élményeken hajlamosak többet gondolkodni: gyakrabban írnak dalokat, hogy feldolgozhassák a bánatukat, mint az örömüket. Az is lehet, hogy sokféle nóta születik, de csak azok válnak igazán népszerűvé, csak azokhoz képes sok százezer ember kapcsolódni világszerte, amelyek igazodnak a korszellemhez, ahhoz, amiben vagyunk.  

  

Azt se felejtsük el, hogy a fenti kutatásnak vannak nyilvánvaló korlátai. Lehetséges, hogy a megkérdezettek nem a kedvenc számaikat sorolták fel, hanem azokat, amelyekre egyáltalán emlékeztek. A személyiségjegyeiket, kötődési stílusukat olyan mérőeszközökkel mérték, amelyek önjellemzésen alapultak. És hát, valljuk be, egy dalban sok mindent szerethetünk, nem feltétlenül a szöveggel törődünk: kérdés, hogy egyáltalán mennyit értünk az idegen nyelvű slágerekből, vagy mennyi energiát teszünk abba, hogy lefordítgassuk a szöveget. Én például gyerekkorom óta imádom Cher Shoop Shoop Song című 1990-es számát, amelyből óvodás koromban egy kukkot sem értettem, és amit ma is kész vagyok bármilyen családi rendezvényen halandzsázva elénekelni.

És te? Neked mik a kedvenc számaid? Van közük ahhoz, amit a kötődési stílusodról gondolsz?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/jacoblund

Milanovich Domi