Mindszenty József a rács mögött is Isten embere maradt

–

Egész életét Isten szolgálatába állította

Nagyon hamar kiderült az 1892. március 9-én, Csehimindszenten született kisfiúról, akit akkor még Pehm Józsefnek hívtak, hogy komolyan érdeklődik a hit iránt, ezért az elemi elvégzése után, szőlő- és földművelő szülei, Pehm János és nemes Kovács Borbála bátran elengedték fiukat, hogy Szombathelyen folytassa tanulmányait a premontrei gimnázium papnevelő intézetében.

1915. június 12-én szentelték pappá, ezután rövid ideig káplánként, hitoktatóként szolgált Felsőpatyon. Két évvel később a zalaegerszegi állami fiúgimnázium hittanára lett, de a világi dolgok is erősen foglalkoztatták, különösen az akkor elég turbulens politikai helyzet, ezért 1919. februárjában az országgyűlési választások előkészítő bizottságának tagja lett. A hatalom villámgyorsan megtorolta ezt az aktivitást, mert már február 9-én letartóztatták, és csak május 15-én engedték szabadon. A direktórium elrendelte, hogy nem mehet többé Zala vármegyébe, sőt internálták, és a szülőfalujában kellett maradnia. A kommün bukása után visszatért Zalaegerszegre.

1921-től plébánosként szolgált tovább Zalaegerszegen, fontos volt számára, hogy olyan egyházközösséget teremtsen, amelyben mindenki elmélyült hitéletet gyakorolhatott.

Belevágott a zalaegerszegi ferences templom és kolostor építésébe, szeretetotthont alapított a szegények számára, és nehéz sorsú fiatalokról is gondoskodott. Megalapította a Notre Dame-nővérek anyaházát, amihez egy tanítónőképző is tartozott. Rendkívül aktív volt, mert még arra is maradt energiája, hogy kiépítse a házapostolok hálózatát, amelyben a plébániákhoz-lelkészségekhez tartozó hívek saját körükben pasztorációs munkát végeztek, és mindenhol segítettek, ahol kellett.

Minden cselekedetével a közösségét szolgálta, és mérhetetlen alázattal végezte a munkáját.

Egyre feljebb a ranglétrán

Bár sosem vágyott rangokra, ​1924-től pornói címzetes apáttá nevezték ki, három évvel később pedig a szombathelyi egyházmegye püspöki biztosaként számos templomot, plébániaépületet, iskolát és misézőhelyet építtetett. Ezzel viszont még nem ért véget ez a nehéz munka, mert a köréjük szervezett katolikus közösségek életét is ő irányította.

Teleki Pál miniszterelnök 1939-ben kérte föl arra, hogy ő legyen a magyar keresztény-nemzeti értékeket védő Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetője. A náci Volksbund és a nyilasok egyre fenyegetőbbé váló jelenléte miatt erre igen nagy szükség volt. 

Püspöki szolgálat

Munkájának híre Rómába is eljutott, ezért 1944. március 4-én veszprémi püspökké nevezte ki XII. Pius pápa, és március 25-én, Esztergomban püspökké szentelték. A zsidók elhurcolása ellen is felemelte a szavát egy memorandumban, és azt követelte a kormánytól, hogy szüntesse meg a dunántúli harcokat. Megtorlásul a veszprémi nyilas hatóság november 27-én letartóztatta, és a veszprémi vármegyei bíróság várbörtönébe zárta őt és több társát. 

Érdemes végignézni Koltay Gábor Mindszenty – A fehér vértanú című filmjét. A 25. percétől látható, ahogyan Párkányi József atya elmesélte, miként támogatta lélekjelenlétével a kispapokat a veszprémi várbörtönben Mindszenty:

„Egy vasárnapi szentmise után azt mondta Mindszenty: »most pedig, fiaim, együttesen imádkozzunk azokért, akik ide juttattak bennünket« – idézte Mindszentyt az atya, majd megrendülten így folytatta: „Ez emberfeletti”.

A börtönben történt felszentelésről pedig ezt mondta az egykori kispap: „December hetedikére kitűzték, hogy fölszentelnek bennünket. Tízen voltunk akkor ötödévesek, és akkor egyenként mentünk az atyához. Odatérdeltünk, elmondta a szertartást mindannyiunk fölött, beszédje pedig mi is lehetett más, mint a szabaddá tétel a lelkünkben:

»nem vagyunk rabok, Istenben való létünk mindig szabaddá tesz bennünket«.

Bennünk diadalérzés érzés volt, hogy papok vagyunk. Istenem, erre vártunk!” – mesélte meghatottan.

Az egykori börtön helyén most izgalmas kiállítás látható: 

Megtorlások és kinevezések

Mindszenty Sopronkőhidán is raboskodott, és csak 1945. április 20-án érkezett vissza Veszprémbe, ahol a háború okozta károkat próbálta helyrehozni. XII. Pius pápa 1945. augusztus 16-án esztergomi érsekké nevezte ki, a következő év februárjában pedig a római Szent Péter-bazilikában bíborossá avatta.

A magyar püspöki kar közös körleveleiben tiltakozott az ellen, hogy az állam egyre inkább a proletárdiktatúra felé tendált, valamint folyamatosan megsértette a vallási és a lelkiismereti szabadságot. Felszólalt a kitelepítések ellen is. Ezek egyenes következménye volt, hogy 1948. december 26-án jogellenesen letartóztatták Mindszentyt.

A fogságban kegyetlenül megkínozták testileg és lelkileg is, de mégsem tudták megtörni.

1949-ben életfogytiglani fegyházra ítélték. Még XII. Pius pápa is tiltakozott a jogtiprás ellen, de hiába. Hat évig raboskodott Budapesten, aztán megromlott egészségi állapota miatt 1955-től Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben tartották fogva.

Az 1956-os forradalom kitörése után, október 30-án magyar katonák engedték ki. Mindössze négy napot tölthetett szabadon, ez idő alatt a püspöki kar tagjaival és egyházmegyéje vezetőivel tárgyalt, illetveTildy Zoltán államminiszter is tanácsokat kért tőle. Mint tudjuk, november 4-én betörtek a szovjet csapatok, ezért az USA nagykövetségén kért menedéket. A Kádár-kormány lehetetlenné tette a szabadulását, és jelentős nemzetközi konfliktusokat okozott az, hogy Mindszenty a nagykövetségen tartózkodott.

„1963. áprilisában a Szentszék megbízásából Mindszentyt többször meglátogatta Franz König bécsi bíboros és vatikáni diplomaták. Mindszenty kész volt menedéke elhagyására, de a kormány ezután sem volt hajlandó egyházellenes intézkedéseinek visszavonására. Ahhoz, hogy Mindszenty a Vatikánban töltse élete hátralevő részét, a kormány hozzájárult volna, ha a Vatikán biztosítja: Mindszenty nem nyilatkozik elítéléséről és fogságáról, a hazai politikai viszonyokról, a magyar katolikus egyház helyzetéről, s kimenetele után lemond érseki tisztéről. A vatikáni küldöttek eleinte elutasították, majd – Mindszenty tudta nélkül – elfogadták e föltételeket. Mindszenty, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába ment” – olvasható a Mindszenty Társaság oldalán.

Száműzetésben

​Mindszenty csupán rövid ideig maradt a Vatikánban, száműzetésben élte végig az életét. Haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott, és rendületlenül járta a világot, ahol emigráns magyaroknak terjesztette az igét és a szabadság eszméjét.

Végakaratában ezt írta: ​„Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban.

[…] 

Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába.” 

1975. május 6-án hunyt el Bécsben, és május 15-én Mariazellben, a kegytemplom Szent László-kápolnájában temették el.

Hamvait 1991. május 4-én helyezték végső nyugalomra az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájában, sírfeliratán ez olvasható: „Fidelissimus in tribulatione pastor”, vagyis: „Az üldöztetés idején a leghűségesebb pásztor”. 

Boldoggá avatási eljárása 1994-ben kezdődött. 2021-ben pedig a Vatikán tanulmánykötetet adott ki Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából címmel.

2022-ben Zalaegerszegen megalakult a Mindszenty József Múzeum és Zarándokközpont, vagyis a Mindszentyneum.

Veszprémi püspökségének bátor helytállását és a különleges papszentelést a veszprémi Várbörtön Látogatóközpont kápolnájában 2024 novemberében átadott kiállítás idézi meg.

Nekünk pedig az a dolgunk, hogy megőrizzük az emlékét Isten emberének, akinek mély hitét soha, semmiféle hatalom nem törhette meg.

Both Gabi