A kisgyerekes anyák nagyjából háromszor annyi házimunkát végeznek, mint az apák

Mielőtt belemennénk egy mélyebb fejtegetésbe, lássuk a számokat!

A fenti statisztikákból kiderül, hogy a bevásárlás az egyetlen olyan klasszikus házimunka, amelyből az apák a többedik gyerek születése után is érdemben kiveszik a részüket, de például a főzésben való apai részvétel még az első gyerek születése után is csak elenyésző mértékben növekszik, minden más háztartási feladat esetében pedig csökken.

Az anyák háztartási munkában vállalt szerepe viszont minden egyes területen nő – kivéve az első gyerek születése után a főzésben, de a csökkenés egyszázalékos.

Ha megnézitek a kék vonalakat, akkor ti is pontosan látjátok, hogy nők lényegesen nagyobb arányban végzik a házimunkát, de ez szerintem nem a férfiak „hibája” – elsősorban a rendszerre vezethető vissza. 

Az egyetlen tétel, amelyből a férfiak nagyobb arányban veszik ki a részüket az, amit a háztartások döntő többségében nem kell napi, de még heti szinten sem végezni. Az összes többi sokkal gyakoribb foglalkozást igénylő feladat.

Nemcsak az a baj, hogy az anyák arányaiban több házimunkát végeznek, hanem az is, hogy több lesz maga a házimunka

Bár a statisztika azt mutatja, hogy 

az anyák terhelése százalékosan is nő, azért én szeretném tovább árnyalni a képet: maga a házimunka mennyisége is nő a gyerek(ek) megszületésével. 

Ha egy kétfős háztartás háromfősre növekszik, akkor másfélszer annyi lesz a mosnivaló. (Aki most kommentelné, hogy „de hát egy kisbabának miniruhái vannak csak”, annak elmondom, hogy sokkal több a ruhabaleset – kaki, pisi, büfi, később étel –, és persze mániákusabban tartjuk tisztán, sőt gyakran sterilen! – amúgy teljesen fölöslegesen – a kisbabák környezetét, tehát hipp-hopp, oda jutunk, hogy egy kisbaba az első időkben két felnőtt ember mosnivalóját termeli ki.)

És nemcsak a mosás mértéke növekszik, hanem sok egyéb házimunkáé is azáltal, hogy minden résztvevő sokkal többet van otthon, ezáltal sokkal többet eszik is otthon – ami több vásárlást, több főzést és több mosogatást von magával. Márpedig ha több mindent csinálunk otthon, azzal a lakás általános tisztaságát is csökkentjük, így takarítani is sűrűbben vagy hosszabban kell (vagy lejjebb adni az igényekből, de azt a legtöbben csak 1-1 nap erejéig tudjuk megvalósítani, aztán másnap még nagyobb kosztengerrel küzdünk meg).

De mit is jelent a gyerekgondozás mint munka?

Bár ez a vizsgálat konkrétan a 2018-ban született gyerekek családjait kutatja, azt gondolom, a 2014-ben és 2015-ben született gyerekeimmel ugyanehhez a csoporthoz tartozunk, így pontosan tudom, hogyan változott meg a vizsgált családok élete. 

A mai családokra az úgynevezett intenzív gyermeknevelés a legjobb kifejezés, ami egészen más élethelyzetet teremt, mint amiben a párok a gyerekeik születése előtt voltak. Míg anyáink a kisgyerekes éveket (ha egyáltalán éveken át „otthon” voltak) kimondottan a háztartás vezetésének is szentelték, számunkra annyi elvárás született a megfelelő gyerekneveléssel kapcsolatban, hogy a kisbaba fizikai ellátásával együtt a gyerekgondozás önmagában egy teljes állásnak megfelelő feladatkör lett. 

Ezt nem értékítéletként mondom, csak jelzem, hogy

a gyerekgondozással töltött időszak már nem a háztartásvezetés dedikált ideje is – hanem elsősorban a gyerek igényeinek és szükségleteinek legteljesebb kielégítése. 

Ráadásul az előző szülőgenerációkhoz (például a saját szüleinkhez képest) lényegesen több időt töltünk közlekedéssel, több döntési helyzetet kell megoldanunk, és olyan dolgokkal töltünk időt, amelyekre 20-30 évvel ezelőtt még nem is gondoltak az emberek.

Mi az oka annak, hogy a mai apák felmérik, hogy a gyereknevelésben fontos a részvételük, de a házimunkában nem feltétlenül?

Míg a gyereknevelés nagyot változott az elmúlt években, addig a házimunka nem igazán. Szerintem itt nem történt meg az a paradigmaváltás (kérdés persze, hogy miért nem), ami miatt mindkét szülőnek több energiát kellene tennie bele. A házimunka még akkor is majdnem pontosan ugyanolyan, mint a gyerekkorunkban, ha most már nagyobb figyelmet fordítunk a tudatos étkezésre, és sok háztartásban van mosogatógép.

És mivel a vizsgált kohorsz szülőgenerációja pontosan azt látta, hogy a legtöbb családban az anya végzi a házimunka szinte száz százalékát, legfeljebb a lánygyerekeket vonta be az otthoni feladatokba, ez a megkülönböztetés a húszas éveikig kitartott – vagy akár kitart most is. 

Míg a huszonéves nőktől mindenki elvárta, hogy maguk vezessék a háztartásukat, addig a hasonló korú férfiak esetében még bőven a felnőttkorban is megjelenik az anyai vagy nagymamai gondoskodás házimunkára kiterjedő vetülete. 

Röviden összefoglalva a mai fiatal apákra gyakran addig mosott vagy főzött az anyukájuk, amíg ezt a feladatot át nem vette a barátnőjük/feleségük, akinek akkor ez még belefért az idejébe, és otthonról is azt hozta, hogy ez a szeretet és gondoskodás egyik kifejezésmódja a párkapcsolatban (és nem kérdőjelezte meg, ami nem feltétlenül az ő hibája). Pár év elteltével meg, egy új élethelyzetben azt várjuk a férfiaktól, hogy ugyanannyi házimunkát végezzenek, mint a nők, pedig sokszor sem tapasztalatuk, sem mintájuk nincs hozzá – ez megfontolandó szempont akkor is, ha természetesen nem ad felmentést. A bevonódásuk, a terhek egyenlőbb megosztása jogos elvárás is lenne, hiszen arra már rámutattunk, hogy maga a gyerekgondozás is teljes munkaidős állásnak felel meg. 

Az apák munkahelyi feladatvégzése egy aspektusból értékesebb: több pénzt adnak érte

Bár szerintem az a jellemző, hogy mind a friss apák, mind a friss anyák szétszorongják magukat (ki-ki a maga teljesítménye miatt), egy jelentős különbség azért van a gyerekgondozás és a munkahelyi helytállás között: az előbbiből csak extrém esetben rúgnak ki. Mert jöhetek én itt csodálatos elméletekkel arról, hogy a párkapcsolatnak és a gyerekekre később nagy hatást gyakorló mintának is mennyit használ, ha a pár mindkét tagja megközelítőleg ugyanannyi házimunkát végez, ha közben a hétköznapi valóság az, hogy 

az egyik fél napi 10 vagy akár 12 órán át (gondolva az utazásra is) egyszerűen nincs jelen a házimunkavégzés helyszínén. 

Ezzel szemben ugyanezen a helyszínen az anyák nem ritkán a nap 24 órájában vannak jelen. És persze egy ideális világban a friss apuka szuper határhúzó a munkahelyén, és asszertíven jelzi, hogy rá márpedig otthon van szükség… de azért 

a valós helyzet az, hogy eggyel több főt kell eltartani, minimum egy félfizetésnyi kieséssel, ha a jelenlegi gyed összegét nézzük. Ez pedig óriási anyagi terhet ró a családokra, 

és nyilván jelentősen csökkenti az apák lazaságát a munkahelyi elvárások tekintetében. Így ők sokszor szorítóban érzik magukat, hiszen a család megélhetése sok esetben alapvetően rajtuk múlik ebben az időszakban, miközben otthon is igény és szükség lenne a jelenlétükre, amit a munkáltató a legtöbbször nem támogat.

Sajnos a kisbaba születése után kialakuló családi munkamegosztás a legtöbbször be is betonozódik, és akkor is megmarad, amikor a gyerekek már nagyobbak, az anya pedig dolgozik.

Sőt, kutatások szerint pont ez a szülést követő, kisgyerekes időszak az, amikor a nők izolálódva az otthon falai között különösen kiszolgáltatottá válhatnak, és gyakran ekkor indul el, vagy kapcsol magasabb fokozatra a párkapcsolati erőszak, benne a gazdasági bántalmazással, amelyről korábban írtam.

A hatalom elbillenésének tehát strukturális tényezők ágyaznak meg: a hagyományos nemi szerepek „húzása” a gyerek(ek) születését követően felerősödik. Ahogy fentebb láttuk, körülbelül csak úgy lehet boldogulni, kijönni anyagilag (mivel a férfiak fizetése magasabb), ha a pár rááll a „kenyérkereső" és „családgondozó” szerepekre – mindez pedig még azok részéről is extra tudatosságot igényel, akik egyenlőségre törekszenek a kapcsolatukban.  

De akkor mi a megoldás?

Én egyelőre nem látom. A mintáink, a rendszer, a társadalmi működésünk még bőven átírásra szorulnak a házimunka megosztása tekintetében, így aztán idő, türelem, elköteleződés és rengeteg tudatosság kell ahhoz, hogy a kék és narancssárga szakaszok közel egyforma hosszúak legyenek a táblázatban. 

A 2018-ban született gyerekek már jobb mintákat visznek a saját családjukba, remélhetőleg a különböző nemű gyerekeket egyre több családban vonják be egyforma mértékben a háztartási feladatokba, és talán a sokat hivatkozott skandináv minták az elégedett, ezért hatékony munkaerőről lassan átírják a munkahelyi működéseket is. De sajnos – mondom ezt a nem túl szép számok egyik elszenvedőjeként – ezek a folyamatok időigényesek, nem lehet egy fél nemzedék alatt teljes változást elérni.

Viszont az, hogy foglalkozunk velük, beszélünk róluk, előremozdítja a dolgokat, még ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk.

***

* A kohorszvizsgálat azt jelenti, hogy bizonyos szempontok szerint hosszú távon követik olyan emberek életét, akik nagyjából egy időben, és hasonló társadalmi környezetben születtek. Ez a bizonyos vizsgálat 2018-ban született magyar gyerekek és családjuk életét követi évek óta. A cikkben is hivatkozott, 2017-ben indult kohorszvizsgálatot Filákovity Radojka már szemlézte a csecsemők alvása és táplálása szempontjából és az apák szerepét vizsgálva. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SolStock

Tóth Flóra