Az apaságot díjazzák a munkaadók – az anyaságtól viszont megijednek

–

Se vége, se hossza azoknak az elvárásoknak, amelyekkel egy nőnek partnerként, munkavállalóként, pláne anyaként szembe kell néznie. Tudjuk, milyen nehéz, ha egyszerre két-három helyen kellene jelen lenni, milyen nagy érzelmi terhet jelent a bölcsis anyák napja és egy fontos meeting vagy a hétvégi családi összejövetel és a csapatépítő közti választás. Ismerjük a határhúzás nehézségeit, a felhalmozódó feladatok kiváltotta fojtogató szorongást, az állandó időzsonglőrködést és a fokozódó feladatnyomást.

Arról viszont lényegesen kevesebb szó esik, mi mindennel kell megküzdenie egy férfinak akkor, ha gyereke születik. Hogyan változik, változik-e egyáltalán egy férfi élete, munkaerőpiaci megítélése attól, hogy apává válik?

Szó szerint megéri apának lenni

Michelle J. Budig, a massachusettsi Amherst Egyetem professzora A szülőség és a nemek közötti bérkülönbség címen publikált átfogó kutatásában vizsgálja az apák és a gyerektelen férfiak, illetve az apák és az anyák közötti bérszakadékot. Mint mondja, bár a hetvenes években minden férfiak által megkeresett dollárra csupán 63 centnyi női fizetés jutott, addig napjainkban egy dollárra már 93 cent jut. Csakhogy ez az alig 7 százalékos bérkülönbség kizárólag a gyerektelen nők esetében áll fenn. Az egyedülálló anyák ugyanis csak 83, a házasságban élő anyák pedig alig 76 százalékát keresik a férfifizetésnek.

Mindemellett az anyák számára a gyerekvállalás nemcsak érzelmi és testi, hanem egyértelműen munkaerőpiaci következményekkel is jár. A várandósság utolsó heteiben, majd az otthon töltött hónapok alatt a nők többnyire kiesnek a napi munkavégzésből, élethelyzetükből adódóan pedig időszakosan nehezen követik iparáguk innovációit. Ez idő alatt előfordulhat, hogy kapcsolati tőkéjük meggyengül, karriercéljak pedig távolabbra – nem ritkán elérhetetlen távolságba – kerülhetnek.

Ezzel szemben az apává válás gyakran vezet közvetve vagy közvetlenül béremeléshez, előléptetéshez – mutat rá Michelle J. Budig szociológus.

Az apaság a munkaadók által megbecsült körülmény, és sokan azt feltételezik, hogy az új családi szerepkör nagyobb elkötelezettséget és stabilitás iránti igényt is von maga után.

Az amerikai kutatásból az is egyértelműen kiderül, hogy

• a házas családi állapot és a 18 év alatti gyerekek megléte a teljes munkaidőben dolgozó férfiaknál magasabb, azonos státuszú nőknél viszont alacsonyabb keresettel jár;
• a magasabb alapfizetésű férfiak nagyobb valószínűséggel válnak apává egy adott életkorban, mint az azonos korú, alacsonyabb keresetű társaik;
• az apák fizetése a gyerekvállalás utáni időszakban szignifikánsan, átlagosan 12 százalékkal nő saját korábbi fizetésükhöz képest, és 6,3 százalékkal magasabb az azonos életkorú és munkakörű, nem családos férfiakéhoz képest.

Kellemetlen kérdések az állásinterjún

Minden nőnek van legalább egy sztorija, amiben valaki udvariaskodva, negédesen, és cseppet sem korrektül a „méhében turkált”. A szolid „Meséljen, mivel tölti a szabadidejét?” mellett a „Párkapcsolatban él?” és a „Milyen tervei vannak a következő 3-5 évben?” még csak-csak nyomdaképes – bár teljességgel amatőr és tapintatlan – verziók, a „Na, és mikor jön a baba?” pedig egyenesen elfogadhatatlan. Mégis elhangzik néha. De vajon a férfiak esetében is?

László azt mondja, ő a jelenlegi munkahelyének megtalálásáig sosem tapasztalt semmilyen diszkriminációt, itt pedig kifejezetten kedvező helyzetet teremtettek neki: „A szerződéskötés időpontjában a párom négy hónapos terhes volt, ezt pedig jeleztem is. Kamionsofőr vagyok, és a főnököm ügyelt rá, hogy a nagy nap előtt két héttel már csak közeli utakra menjek. Így amikor jött a telefon, másfél órán belül érkezett a váltás, és nem maradtam le semmiről.”

Gergely már az egyetemen is azt tanulta, hogy az apák megbízhatóbbak és terhelhetőbbek, hiszen „nem szívesen ugrálnak”, ugyanakkor szerinte ez csak bizonyos esetekben igaz.

„Lassan négy gyerek édesapjaként ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy ha gyűlnek a cég felett a sötét felhők, egy apa hamarabb fog váltani, mert nem engedheti meg a kockázatot, amit egy esetleges leépítés, csőd jelent.”

Egyes férfiak azt mondják, a munkahelyükön elsősorban pozitív diszkriminációt tapasztalnak apaként. Miklóséknál a baba születésekor egy teljes hónap fizetett szabadság jár, Istvánéknál az elvált szülők a gyerekkel töltött hétvégékre akkor is szabadnapot kapnak, ha a munkahely egyébként hatnapos munkarendben üzemel. Persze olyan is akad, aki épp az ellenkezőjét tapasztalja.

József barátját például azért nem alkalmazták egy gyakori utazással járó munkakörben, mert nem akarták, hogy a várandós barátnő egészségi állapota miatt, vagy később, a baba első hónapjaiban újdonsült apaként kevésbé legyen hadra fogható. Attila ugyanakkor a kiválasztási folyamat mindkét oldalát jó ismeri. Mint mondja, előfordult, hogy a főnöke azért nem alkalmazott egy szerelőt, mert egyedülálló apaként három gyereket nevelt, és az sem volt ritka, hogy a gyerekek életkora, száma felől érdeklődött. Ennek ellenére álláskeresőként ő maga fontosnak tartja, hogy transzparens legyen saját családi állapotát illetően.

„Szerencsés vagyok, mert a párom dolgozhat otthonról, így a napi rutin és a gyakori gyerekbetegségek kevés időmet veszik el. Azt is ki szoktam emelni, hogy sajnos a gyerekek sok pénzbe kerülnek, de hajlandó vagyok keményen dolgozni érte. Ez általában pozitív fogadtatást kap, mert arra következtetnek a munkaadók, hogy kitartó az ember, és tűr mindent – mondja. –

Szerintem az állásinterjú során az idő a kulcs. Ha egy férfi el tudja hitetni, hogy a párjáé a gyereknevelés oroszlánrésze, akkor a gyerekek megléte kifejezetten előny.”

Egy jó munkahely ügyel a munkavállalók igényeire

Drávai Gabriella HR-igazgató, szervezetfejlesztési tanácsadó szerint ma már iparági alapkövetelmény, hogy a HR-szakemberek a kiválasztási folyamatokban valóban betartsák az esélyegyenlőségi törvény vonatkozó passzusait. Mint mondja, napjainkban már elképzelhetetlen, hogy egy felvételi eljárásban a HR-es a jelölt magánéleti helyzetét firtassa egy állásinterjún. Azt nem tagadja ugyanakkor, hogy a vezetői döntéseket bizonyos esetben befolyásolhatja a jelölt neme, illetve párkapcsolati státusza. 

„A vállalati életben folyamatos a generációváltás, így a tradicionális értékek szerint szocializálódott X generációs vezetőket olyan Y generációsok váltják, akik jellemzően erősen reflektálnak már önmagukra, illetve a társadalmi szemlélet formálódására – mondja Drávai Gabriella. – Vagyis vezetői szerepükben a modern szemlélet mellett teszik le a garast, és olyan embereket választanak maguk mellé, akik előreviszik a céget, és megfelelnek napjaink elvárásainak.”

A szakember úgy látja, nemcsak a vezetői, hanem a munkavállalói szemléletben is jelentős változás figyelhető meg. Mint mondja, a modern férfi felismeri a családdal, gyerekekkel töltött idő fontosságát, és nemcsak élvezi, hanem igényli is. Épp ezért gyakori, hogy azok a férfiak, akik maguk is aktívan kiveszik a részüket a gyerekek körüli teendők ellátásából, vezetői és partneri pozícióban is megértőbbek, rugalmasabbak azokkal a kollégákkal, akiknek anyaként például korábban el kell indulniuk az irodából, mert mennek a gyerekekért.

A HR-igazgató azt mondja, részben ezek a társadalmi változások vezetnek oda, hogy a transzparencia, a rugalmasság, a támogató attitűd, a kedvező munkakörülmények, a hibrid munkavégzés lehetősége és a munka–magánélet egyensúly megtartásának támogatása egyaránt vonzó a férfiak és a nők, az apák és az anyák számára. 

„A férfiak és a nők hasonló módon és azonos mértékben terhelhetők.

Ráadásul ma már egyáltalán nem biztos, hogy az anya marad otthon a gyerekkel az első életévben, vagy ha a kicsi megbetegszik. Sokkal gyakoribb, hogy az a szülő esik ki átmenetileg a munkából, akinek a távolléte gazdaságilag előnyösebb

– véli Drávai Gabriella. – Én magam azt tapasztalom, hogy egy kisgyerekes, akár részmunkaidős anyuka gyakran »jobban húz«, 4-6 óra alatt is dolgozik annyit, mint a teljes munkaidős munkatársak. Ugyanakkor az is jól érzékelhető, hogy az apukák számára is kifejezetten fontosak a családi pillanatok. A férfiak sem akarnak túlórázni vagy szükségtelenül túl sokat távol lenni a családjuktól, haza akarnak érni a délutáni játszóterezésre, az esti fürdetésre.”

A szakember szerint az, hogy a munkavállaló munkaidőben is megjelenhet a számára fontos magánéleti eseményeken, vagy hogy este hat után tényleg csak és kizárólag vészhelyzet esetén lépnek kapcsolatba vele, növeli az elköteleződési hajlandóságot és a lojalitást, fokozza a jó hangulatot. 

„Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy míg az »Elég jó anya vagyok?«, »Elég jó női vezető vagyok?«, »Elég jó munkavállaló vagyok?« kérdések a nők esetében dominánsan határozzák meg egy nő önértékelését és gyakran vállalati oldalról is fókuszba kerülnek, addig az »Elég jó apa vagyok?« kérdés valahogy kevésbé hangsúlyos – mutat rá Drávai Gabriella. –

A gyerek születése például egy apa esetében ritkán jár együtt teljesítményromlással vagy dekoncentráltsággal. Legfeljebb annyi figyelhető meg, hogy a friss apukák napközben egy kicsit fáradtabbak, álmosabbak, mint korábban.

Illetve előfordul, hogy a korábban még lelkes home office-ozók szívesebben jönnek be az irodába a baba születése után, mert így koncentráltabban, eredményesebben tudnak dolgozni.”

A szakember szerint ideje magunk mögött hagyni a kliséket, sztereotípiákat, és végre azzal kell foglalkozni, ami igazán fontos: hogy az egyes munkahelyekre a megfelelő emberek kerüljenek. 

„Nem számít, hogy férfi vagy nő, anya, apa vagy gyermektelen. Csak az, hogy ő legyen a legalkalmasabb, legkompetensebb munkavállaló, aki szakértelmével és tudásával hozzájárul a vállalat sikeréhez” – mondja Drávai Gabriella és lássuk be, egy normális világban neki van igaza.

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / miniseries

Z. Kocsis Blanka