A család a legfontosabb – de nekik is fontos vagyok én?!
Ezért kellene fontosnak lennie a családnak? Hogy lehessen mivel zsarolni?
Ezért kellene fontosnak lennie a családnak? Hogy lehessen mivel zsarolni?
Nagyon személyes vallomás – mégis sok mindenki lelkével összecseng.
Nem könnyű dolog családfenntartóként a sok munka után még otthon is türelmesnek, terhelhetőnek, jókedvűnek lenni. Pedig a gyerekeknek épp az ilyen apára van szüksége, ilyenre, mint amilyen ebben az írásban szereplő A. Nálatok is lakik hasonló?
Amikor apád egy személyben az anyád is.
„Az a gyerek, aki irányítja a szüleit, családját, akinek senki nem mond nemet, elviselhetetlen szorongásokkal küszködik, csak ő nem a szüleitől fél.”
„Ott és akkor rá kellett jönnöm, hogy az én csendem hangos, az én csendem ordít, az én csendem rettentően tud fájni hajnalonként, reggelenként, de igazából a nap minden szakában. Az én csendemet halkítani tudja a férjem rettenetes horkolása, kedvessége, beszólásai, meséi, kérdései, viccei, a lépteinek rettentő döngése, az idegesítően hangos orrfújása, a hajnali edénycsörömpölései, azaz minden, amit körülöttem tesz.”
Ismerd meg a saját történetedet!
Ez a kapocs akkor is rettenetesen erős lehet, amikor több fájdalmat ad, mint amennyi szeretetet. De van kiút!
A rokonait mindenki maga választja egy bizonyos kor után, szoktuk mondani. De életszerű ez? Lehet szakítani egy komplett családdal, ha csak mérgezik az életed?
Van, ahol a család egy képlékeny közösség, amihez bárki csatlakozhat, akiben megvan az odafigyelés és a szeretet.