–

Adja magát a párhuzam a 2006-os tévészékház ostrom és az elmúlt napok eseményei között, hiszen mindkét esetben tüntetők próbáltak meg bejutni a Magyar Televízióba azzal a céllal, hogy a követelésük adásba kerüljön. Kert Attila 2006-ban az MTV hírigazgatójaként végig jelen volt, sőt, ő hozta meg azt a döntést, hogy a tüntetők követelései nem kerülhetnek adásba. Most, 2018-ban az Euronews magyarországi szerkesztőségének vezetőjeként arról beszél, hogy szerinte miben más ez a mostani tüntetés. De nem csak az események között van különbség, hiszen minden szempontból átalakult a teljes média. 

Tóth Flóra/WMN: 2006-ban belülről élted át az MTV székházának ostromát, most szakemberként kívülről nézted, hogy mi történik. Van hasonlóság a két esemény között?

Kert Attila: Minimális. Az, hogy tüntetők próbáltak bejutni a tévészékházba. Nagyjából ennyi.

T. F.: De az, hogy mindkét esetben egy petíciót szerettek volna beolvastatni szintén hasonlóság, nem?

K. A.: Ez egy közkeletű tévedés, ami azonban nem felel meg a valóságnak. 2006-ban ugyanis nem volt petíció! Amikor az események kezdődtek, néhány tüntető jelent meg az MTV egyik bejáratánál azzal a követeléssel, hogy az élő adásban akarják felolvasni a követeléseiket. Az MTV ügyeletese akkor azt mondta, hogy a követeléseiket juttassák el a hírszerkesztőséghez, vagy – ha tetszik –, hagyják ott, és a szerkesztők majd a hírszerkesztés szabályainak megfelelően fogják kezelni. Ők azonban az élő adást akarták „átvenni”, így ezt a választ elutasításnak tekintették, és tulajdonképpen erre hivatkozva kezdődött az egyre komolyabb tüntetés, majd az ostrom, és utána elszabadult a pokol. Jöttek a Molotov-koktélok, az autógyújtogatások, kifosztották a büfét és a Túró Rudi-automatát. Amikor az ostromlók bejutottak az épületbe, én leállíttattam az adást, és kiüríttettem a tévét.

Tehát a helyzet is egészen más volt. Meg a tüntetés hangulata is.

Miután bejutottak az épületbe, nagyon hamar kicserélődött a társaság, az igazi erőszakos hangadók gyorsan elszivárogtak, és inkább ittas fiatalok, bámészkodók maradtak hajnalra, akiket végül a rendőrök kiszorítottak. Ekkor jelentkezett néhány srác, hogy ők akkor odaadnának egy petíciót, mielőtt kimennek. Mondtam, hogy rajta, bemondani ugyan nem tudjuk, mivel a tévét szétverték, de csak adják. Akkor derült ki, hogy náluk sincs semmi; ott kézzel írták le egymás hátán a követeléseiket, és átadták, hogy olvassuk be. Azon a „petíción” egyébként minden volt, a parlament feloszlatásáról az új választásokig – csupa olyan dolog, amihez az MTV-nek semmi köze. Ennek ellenére persze másnap, amikor helyreállt az adás, annak rendje és módja szerint beszámoltunk erről is.

És este – természetesen – ott ült az élő adásban egy órán keresztül az ellenzék vezetője, Orbán Viktor. Nem hallgattuk el a tüntetéseket, nem minősítettük a tüntetőket.

Kert Attila, az MTV korábbi hírigazgatója, az Euronews magyarországi vezetője

T. F./WMN: Akkor ez azért is volt fontos, mert a legfontosabb információforrás a tévé volt. Ma már ez nem így van. Ez is befolyásolja azt, hogy hogyan és miről alkotunk véleményt?

K. A.: Ez egy hosszú ideje tartó folyamat, ami világtendencia, de a Magyarországon kialakult médiahelyzet miatt még erősebb ez a hatás.

Szegmentálódik a média mindenütt, sokkal több irányból kapunk képet arról, hogy mi történik, mégis mindenkihez szinte csak a saját buborékának a véleménye jut el.

Régebben sokkal komolyabb tekintélye volt a szerkesztett médiumoknak, olyan anyagok kerültek az olvasók, nézők elé, amelyeken szakemberek napokig dolgoztak. Ma „mindenki hírszerkesztő”, és egy pár száz karakteres tweet ugyanannyit ér, mint a New York Times kétoldalas cikke, amin három újságíró és két szerkesztő egy hónapig dolgozott. És persze a képviselők Facebook-élő közvetítését annyian nézik, mint az állami híradót; Az Elviszlek magammalt meg kétszer annyian, mint a Petőfi Tévét.

Tény azonban, hogy idehaza a kormánypártok érdekköréhez tartozó médiumok ma már akkora felületet takarnak le, hogy nem is kevés olyan ember van, aki nem találkozik másfajta híradással, csak az általuk gondosan szűrt és hangszerelt tájékoztatással.

Nemrég találkoztam valakivel, aki döbbenten állt egy napok óta tartó tüntetés előtt, mert az általa fogyasztott médiumból semmilyen információ nem jutott el hozzá róla. A kormányzó pártok politikai és kommunikációs célja az, hogy a saját támogatóit, azt a 2–2,5 milliós szavazótábort elérje és kondicionálja. És az állami médiával, illetve a befolyásuk alatt álló médiumok tömegével ezeket a szavazókat már maradéktalanul elérik, megtehetik, hogy a többi, független médiumot egyszerűen ignorálják, amelyek így akaratlanul is szintén egyoldalúvá válnak, hiszen a kormányoldal részéről nem állnak szóba velük.

T. F./WMN: Mit gondolsz az ellenzéki képviselők akciójáról? Sikeresnek tekinthető kommunikációs szempontból?

K. A.: Számomra érthetetlen, hogy az MTVA miért teremtett olyan helyzetet, amiből a tüntetők jöttek ki jól. Nem értem, hogy miért nem küldtek ki egy kamerát, amibe Hadházy Ákos elmondhatja a petíciót, és aztán abból a megszólalásból miért nem szerkesztettek egy másfél perces híradó riportot. Szerintem Hadházyék erre nem Molotov-koktéllal válaszoltak volna, mint 2006-ban az ostromlók. Ha így jártak volna el, akkor vasárnap este véget ér az, ami most napok óta zajlik. Érthetetlen, hogy miért adtak lehetőséget az ellenzéki képviselőknek, hogy ilyen „hősi” helyzetbe kerüljenek.

És ezt azzal együtt mondom, hogy hírigazgatóként én sem engedtem volna be a képviselőket élő adásba. Mert a képviselőknek nincs helye egy szerkesztőségben. Sem az ellenzékieknek, sem a kormánypártiaknak.

Épp úgy, ahogy elfogadhatatlan, hogy kormánypárti politikusok határozzák meg egy szerkesztőség – különösen egy közmédium – műsorának prioritásait (fő üzeneteit, ahogy ők mondják), ugyanúgy ellenzéki képviselők sem beszélhetnek bele a szerkesztésbe. De a megválasztott képviselők véleményének, bírálatának helyt kell adni a hírekben.

T. F./WMN: Szerinted ez most valami nagy változásnak a kezdete?

K. A.: Nem az én dolgom ezt megítélni.

Azt gondolom, hogy egy idő után az elégedetlenséget nem lehet fedő alatt tartani.

De tudomásul kell venni, hogy sokan vannak, akik bizony komolyan azt képzelik, hogy a tüntetőknek naponta küldi az utasítást Soros György személyesen. Sajnos ebben az országban az emberek nem „ugyanazt a filmet nézik”, amikor politikáról van szó.

T. F./WMN: Ha a változás valami varázslat folytán előbb jönne, mint bárki sejtené, és holnaptól téged neveznének ki az MTVA hírigazgatójának, mi lenne az első dolgod?

K. A.: Lemondanék. Mindaddig, amíg az intézmény függetlenségének nincsenek pénzügyi-, intézményes- és személyi garanciái, ennek semmi értelme.

T. F./WMN: Tehát szerinted annyira nagy a baj a közmédiában, hogy menthetetlen a helyzet?

K. A.: El szoktam játszani a gondolattal, hogy mi lehet a köztévé jövője. Az biztos, hogy a jelenlegi politikai viszonyok között a helyzet nem fog érdemben változni. De azt azért érdemes tudni, hogy sokféle ember sokféle motivációval dolgozik ott. Vannak a politikai okokból hírhamisítók, akiket nyilván el kellene távolítani ahhoz, hogy változás történjen. Minden bizonnyal sokan küldetéstudattal dolgoznak ott. De vannak olyanok, akiket pályakezdőként szippantott be a rendszer, és ők talán azt gondolják, hogy ez a dolguk, hiszen sosem dolgoztak még valódi, önálló szerkesztőségben. Másoknak nem volt választása, és ott ragadtak. Megint mások cinikusan maradtak, esetleg a pénz miatt nem mentek még el. Érdemes elolvasni néhány korábbi ottani szerkesztő bocsánatkérését: D. Bányász Gergő a HVG-ben, vagy Dévényi István a Facebookon nagyon megrázóan írja le ezt a lélektani helyzetet.

Az biztos, hogy jelenleg olyan a helyzet, hogy puszta átalakításokkal szerintem már nem támasztható fel a közszolgálati hírszolgáltatás. 

T. F./WMN: Az Euronews budapesti irodájából részben Európát is tudósítjátok az itthoni történésekről. Külföldön mit látnak ebből az egész mostani helyzetből?

K. A.: Teljesen értetlenül állnak a történések előtt. És már nem az a helyzet, hogy csak a nyugati „elefántcsonttornyokban” értetlenkednek, ez már a közeli szomszédaink számára is nehezen értelmezhető helyzet. Azt kértem a kollégáimtól, hogy úgy készítsék a riportokat, hogy

mindent egy tizenkét éves gyerek szintjén magyarázzanak el, mert csak úgy lehet megérteni azoknak, akik nem ebben az országban élnek.

Mert az, hogy egy biztonsági őr erőszakkal kidob egy parlamenti képviselőt, egy Európai Parlamenti képviselőt egy középületből, az mindenki számára világos üzenettel bír – és egyben érthetetlen.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk egy montázs a 2006-os és a 2018-as utcai eseményekből. Felhasznált fotók: Getty Images/Alessandra Benedetti/Corbis és MTI/Mohai Balázs