Milyen ma Magyarországon felnőni?

Ahogy arról már korábban is beszámoltunk, ennek a kérdésnek a komplex megválaszolására vállalkozott a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, amikor 2017-ben elindította Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálatot. Ennek középpontjában olyan magzatok vannak, akiknek születése 2018–2019-re volt várható, és akiknek a felnövekedését a tervek szerint huszonöt éven keresztül követik – ők alkotják tehát a közös „kohorszot” társadalomkutatói szakkifejezéssel. Az első eredményekről korábban ITTITT és ITT írtunk, most pedig a kutatás azon részét vesszük szemügyre, amely a féléves gyerekek életét, mindennapjait helyezte középpontba az alvási szokásaiktól kezdve a táplálásukig.

Milyen alvók a magyar csecsemők?

A kutatásban vizsgált csecsemők jelentős része félévesen még nem alussza át az éjszakákat: 69 százalékuk szokott időnként felébredni, a legtöbben kétszer, de 12,4 százalékuk legalább négyszer.

A gyerekek 30,8 százaléka alszik kevesebbet 12 óránál, ami nem elhanyagolható arány. (14 órát szoktak javasolni ebben az életkorban a csecsemőgyógyászok, 12-t éjjel, a maradékot napközben, két részletben – a szerk.) 

Hozzájuk az esetek döntő többségében az anya kel fel éjszakánként: a babák 67,8 százalékát mindig, további 11,7 százalékát többnyire ő nyugtatja meg ilyenkor.

Annak ellenére, hogy az alváshiány az egyik legkínzóbb dolog, amivel anyaként az első hónapokban meg kell küzdeni, érdekes, hogy a csecsemők 54,8 százalékának esetében nyilatkoztak úgy az anyák, hogy egyáltalán nem érzik megterhelőnek a virrasztást. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Persze a kezdeti időszakhoz képest féléves korra már (jó esetben) jellemző az egyhuzamban értendő alvásidő fokozatos növekedése, ám a négy vagy több alkalommal ébredő gyerekek esetében is csak az anyák 28,7 százaléka számolt be közepes, és 22,8 százaléka nagymértékű teherről ennek kapcsán. Ehhez képest egy érintett anya, akinek a gyerekei éjjelente négyszer-ötször megébrednek, így fogalmazott egy korábban nálunk megjelent írásban: „Komolyan azt érzem, hogy ezt nem lehet kibírni. Elvileg ez a legszebb időszak az életünkben, de nekem lassan megbomlik az elmém.”

Hogyan születhetett akkor az ő esetükben is ez a meglehetősen pozitív eredmény? Ebben többek közt az is közrejátszhat, ahogyan azt a korábban szemlézett kutatási eredmények kapcsán írtam, hogy társadalmunkban az anyai szerephez még mindig rengeteg mítosz, elvárás kötődik, és óriási pátosz övezi – ez pedig nagyban befolyásolja azt is, ahogyan róla gondolkodunk és ahogyan kommunikálnak az anyák (vagy kommunikálnak-e egyáltalán) az anyasággal kapcsolatos nehézségekről, a szükségleteikről, kellemetlen érzéseikről.

A gyerek éjszaka nem hagy minket aludni, mi viszont hagyjuk a gyereket napközben sírni

De vizsgálták azt is, hogyan válaszolnak a csecsemők sírására a családban. És annak ellenére, hogy számtalan pszichológiai kutatás hívja fel a figyelmet arra, milyen káros – nemcsak élettani, hanem lélektani, kötődésre gyakorolt – hatásai lehetnek a későbbiekre nézve annak, hogy ha a gyerek szükségleteire (így a hosszú sírásra) nem válaszol az anya, mégis a kutatás alapján 

a megkérdezett nők 45,5 százaléka – ami elég jelentős arány – egy ideig hagyja sírni a gyerekét, és csak akkor veszi fel, ha nem nyugszik meg, míg 54,1 százalék mondta azt, hogy azonnal felveszi a síró gyereket.

Emellett a cumikérdés is előkerült, ami a hordozáshoz hasonlóan megosztó téma. A kutatásban részt vevő anyák nagy arányban (63 százalék) számoltak be arról, hogy cumiztatnak, a nemek eloszlását illetően alig észrevehető különbségekkel kell számolnunk: a fiúcsecsemők 64, míg a lánycsecsemők 62 százaléka cumizik. A kutatás szerint a cumihasználat feltehetően (legalábbis részben) a szoptatással függ össze: azoknak a csecsemőknek ugyanis, akiket szoptatnak, 47 százaléka használ cumit, ellentétben azokkal a gyerekekkel, akiket nem szoptatnak (79 százalék). És itt el is jutottunk a kutatás másik fontos témaköréig.

Ennyi gyereket táplálnak anyatejjel

A szoptatás kérdése hangsúlyosan jelenik meg a felmérésben, ami nem is csoda, hiszen az anyatej fontosságára számos szakmai szervezet hívta már fel a figyelmet (az anyatejnek szerepe van az immunrendszer fejlődése szempontjából is). De például a szoptatás során erősödik a szülői kompetenciaérzés is. Így ezek fényében nem meglepő, hogy a kutatás kezdeti szakaszában, amikor még a várandós nők jövőbeli szoptatási terveiről érdeklődtek, akkor túlnyomó többségük (98 százalék) tervezte, hogy a szülés után szoptatja a gyerekét – 91,8 százalék kizárólagosan, 6,1 százalék pedig tápszerrel kombinálva. És hogy ebből ténylegesen mi valósult meg?

Azok az édesanyák, akik várandósan úgy tervezték, hogy a szülés után kizárólag szoptatni fognak, 84,9 százalékban sikerrel jártak, és azoknak a babáknak is több mint a fele kapott anyatejet, akiknek az anyja előzetesen a tápszeres táplálást tervezte. A babák 4,8 százaléka azonban egyáltalán nem jutott anyatejhez – ezt pedig több tényező is befolyásolta.

Például az anyagi helyzet: a nehéz anyagi körülmények között élő anyák 78,6, míg a legjobb anyagi helyzetben lévők 84,1 százaléka szoptatta kizárólagosan a gyerekét.

A legrosszabb anyagi helyzetben lévőknél minden tizedik gyerek egyáltalán nem kapott anyatejet.

De érdekes, hogy az is összefüggést mutatott a szoptatással, hogy magát az anyát szoptatták-e annak idején. Egy korábbi cikkünkben Durányik Réka, szülő-csecsemő kapcsolattal is foglalkozó gyermekpszichológus így beszélt a további okokról: „Abban, hogy ez mennyire könnyen sikerül, vagy sikerül-e egyáltalán, kulcsfontosságú az első élmény, ami a kórházban éri őket. Fontos kérdés, hogy kapnak-e ott bármilyen segítséget. Mert abban a hormonálisan is érzékeny és nagyon új helyzetben, amiben ott egy három kilós, vekni kenyér méretű baba, aki esetleg üvölt is, nagyon nehéz még egy előzetes tervet is tartani.”

Így szoptat a magyar

A szoptatás módja is parázs téma a(z anya)társadalomban, e tekintetben is jócskán megoszlanak a vélemények arról, hogy igény szerint vagy meghatározott időközönként kell-e szoptatni.

Mindenesetre a kutatás arra mutatott rá, hogy az anyák többsége, 76,8 százaléka az előbbi módszert részesíti előnyben, és a gyerek minden jelzésére mellre helyezi a kicsit. Minden tizedik gyereknél pedig az anya egy kialakult napirendhez tartja magát, és előzetesen meghatározott időtartamonként eteti a csecsemőjét.

És bár az ajánlások szerint féléves korig mindenképp a kizárólagos szoptatás lenne a legjobb a gyerekeknek, a felmérés szerint a valaha szoptatott csecsemők csak alig több mint fele kapott anyatejet legalább 24 hetes koráig, a kizárólagos szoptatás aránya pedig mindössze 27,3 százalék eddig az életkorig. Négyhetes korig még az újszülöttek 86,4 százalékát szoptatták (65,8 százalékot kizárólagosan), de 12 hetes korig már csak 68,2 százalékukat (48,9 százalékot kizárólagosan) táplálták így. 

A szoptatás abbahagyásának (vagy el sem kezdésének) legfőbb oka az volt, hogy az anyának nem volt elég teje (77,4 százalék). Sokak számára nehézségeket okoztak a szoptatási technikák, de számos esetben az anya vagy a gyerek betegsége, egészséggel kapcsolatos problémája állt a háttérben, és csak elenyésző volt azoknak az aránya, akik kényelmi szempontokat említettek ezzel kapcsolatban.

De a táplálás kérdéséről az is kiderült, hogy minden hatodik csecsemő a születése óta kap tápszert (is), és összességében a gyerekek 60,5 százalékát táplálják életük első fél évében valamikor tápszerrel. A legtöbb csecsemő pedig 16 vagy 20 hetesen kóstol először valamilyen más ételt, kezdetben leginkább gyümölcsöket (almát, őszibarackot, banánt) és zöldségeket (krumplit, sárgarépát, sütőtököt).

 Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / RomanovaAnn