Ha azt gondolod, hogy korán kezded a készülődést, megtudhatod, hogy mások még korábban kezdték

Az online bevásárlás lelkes híveként amikor egy teljes héttel húsvétvasárnap előtt bepakoltam a kis kosaram, úgy éreztem, óriási spíler vagyok. Mivel közben más dolgokat is csináltam, nagyjából 4 óra alatt jutottam a listám végére. Mire ez megtörtént, az egyik sonka, amit korábban betettem a kosaramba, már elfogyott, torma meg nem is volt, hogy egy klasszikust idézzek. Semmilyen formában. Szóval feltételezem, nem én voltam az egyetlen, aki ezt a pillanatot tartotta a legalkalmasabbnak a húsvéti nagybevásárlásra. Végül a közeli kisboltban akadt torma, a sonkát meg lecseréltem egy másikra. Évek óta taktikám ugyanis, hogy két kisebb sonkát főzök, egy zsírosabbat és egy szárazabbat, hogy mindenki igényeit kielégítsem. Meg hogy megmeneküljek attól, ami néhány éve megesett velem: sikerült olyan sós sonkát választani, hogy gyakorlatilag ehetetlennek bizonyult, hiába áztattam, próbálkoztam a krumplival újrafőzéssel és a ráolvasással is, semmi nem segített. Én egyébként fahéjjal és gyömbérrel főzöm, de próbáltam már a kólás sonkát is, és a tapasztalataimat egy mondatban tudom összefoglalni: ha jó sonkát veszel, jó lesz, ha rosszat, rossz. Akármit csinálsz. (Ami pedig a tökéletes tojást illeti, íme, az én receptem: szobahőmérsékletű tojást forrásban lévő vízbe teszek 6-7 percre mérettől függően, utána hideg fürdő, és pont annyira lesz krémes a sárgája, amennyire kell.)

Bevásárlás pipa, minden van, csak hely nincs a hűtőben.

A tökéletes nagypéntek: hűtőtakarítás és molytalanítás

Az iskolás gyerekek egyik nagy előnye az előkészületeknél, hogy

van bennük egy titkos belső óra, ami úgy működik, hogy iskolaidőben tíz perc kell ahhoz, hogy egyáltalán kinyissák a fél szemüket fél hét körül, szünetekben viszont mindenki ébren van hat előtt. Igen, a szülők is.

Így mi nagypénteken már hatkor óriási hűtőpakolásban voltunk, mert az előző este megérkezett bevásárlást úgy sikerült betömködnöm a hűtőbe, hogy amikor félig nyitott szemmel nyúltam be a tejért a kávéhoz, három dolog esett rám. És ha már lendületben voltunk, akkor ki is takarítottunk (éljen a gyerekmunka!). Több nap ignorálás után ugyanis végre

A cikk a hirdetés után folytatódik!

eljutottam arra a pontra, hogy tudomást vegyek az úgynevezett molyos szekrényről.

Néhány hete (khm, tudom) ugyanis a „minden finomság” munkacímű szekrényünkből négy jól megtermett moly reppent ki. Ez az, ami mindenkivel megesik, de senki nem kívánja a háta közepére sem. Mivel azon a héten minden is összejött, egyszerűen lezártam a szekrényt, mondván, majd megcsinálom hétvégén. Sajnos két hétvégén sem jutottam el odáig, pedig pontosan tudtam, hogy a molyok csak sokasodnak és szaporodnak. Az idén sem én kapom az aranyérmes házitündér díjat, ez már biztos. 

Kedvenc tartalmam a témában: 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Panka Milutinovits (@hello_garlic) által megosztott bejegyzés

Így esett nagypéntekre a molymentesítés, de végre megtettük. Jelentem, a kis piszkok egy fél zacskó fenyőmagba költöztek be. Annyira belejöttünk, hogy a tartós élelmiszeres szekrényben is rendet vágtunk. Szerencse, hogy el kellett indulnunk otthonról, különben úgy belelendülök, hogy még a függönyöket is kimossuk.

Fogtündér fail, avagy nyuszivárás könyékig a kukában

Tanulva a tavalyi tojásfestési kihívásokból, ezúttal napokkal korábban beszereztem a szükséges felszerelést. Most már végre a gyerekek is elég nagyok a viszonylag önálló alkotáshoz, így joggal remélhettem, hogy semmi nem árnyékolja be a kreatívkodást. Délelőtti időpont lévén gyümölccsel és mogyoróval készültem, utóbbi később fontos lesz. A kisebb lányom hetek óta mozgó foga éppen ezt a pillanatot találta ideálisnak arra, hogy kipottyanjon, ami persze nem lett volna baj, ha… Nos, ha nem a mogyorós tálka mellé helyezi el, miután videótelefonon értesítettük a jeles eseményről a fél családot. Mert miután mindennel végeztünk, a takarítás jegyében lesöpörtem a pultot, ahol a finomságok voltak, több mogyoródarab hullott a tálka mellé (ugye, hogy mégis aranyérmes házitündér vagyok?). Bizonyára már sejtitek, mi történt. Legyen elég annyi, hogy

nagyon sajnáltam, hogy a két fázis között megejtett ebéd maradékát hanyag mozdulattal söpörtem bele a kukába, nem gondolva arra, hogy nem sokkal később alaposan el kell mélyednem a tartalmában. A fog meglett. A méltóságomat keressétek a szemetesben.

A gyermek boldogan szorongatta a kávézaccos, dzsuvás fogdarabkát. És összességében én is azt éreztem, némi mosakodás után, hogy tulajdonképpen bármire képes vagyok. (Arra is, hogy munkaszüneti napon megoldjam a fogtündér érkezését.) 

Utóbbi, mondjuk, tévedésnek bizonyult. Rögtön kiderült a kalácssütésnél. És akkor csak nektek, csak most elárulom, hogy miért irtó hülye ötlet a sikeres kalácstészta begyúrása után rögtön nekiugrani egy dupla adag kiflitésztának: mert ha 15 perc eltéréssel készülnek el, akkor kb. 15 perc eltéréssel kellene bekerülniük a sütőbe, ha nem akarod, hogy a második túlkeljen. Vagy az első alulsüljön. Végül mindenféle hőálló tárgyakból emeleteket alkottam a sütőben, úgyhogy 4 szinten sültek a dolgok. A végeredményen nem érezni, de az idegrendszeremnek semmiképp nem használt. De alapvetően kezdem úgy látni a dolgokat, hogy az ünnepek egyfajta türelem- és nyugalompróbák, amik fejlesztik az önuralmamat.

Utószó molytémában, ami tekinthető akár csattanónak is

Az élet nagy kérdéseinek egyike:

ha több óra kőkemény molytalanítás és számtalan kidobott finom, de opcionálisan molyos étel után két nappal egy újabb moly repül szembe veled a konyhában, mit teszel?

Mivel mindez húsvét csodás reggelén történt, én azt a valóban kissé kockázatos opciót választottam, hogy egyszerűen nem veszek róla tudomást (mármint az illető likvidálása után). Ő nyilván csak egy utolsó túlélő hím volt, ami nyilván nem rakott petéket sehova, és nem kezdhetjük elölről a molytalanítást két nap múlva. Ugye? Én ezt kérem a nyuszitól, ha lehet. 

Utószó utáni extra csattanó

Nagyjából fél órával azután, hogy befejeztem a cikket, kiderült, hogy az albérletben, ahol lakunk, tönkrement a cirkó. Alaplapcsere a megoldás. Gondolom, sejtitek, húsvét hétvégéjén hogyan lehet alaplapot cseréltetni a cirkóban. Nyilván sehogy. Így keddig meleg víz nélkül leszünk. Persze lenne hova menni fürdeni, akár ottmaradni is, segítő család vesz körül bennünket, ami szuper, de közben tele a hűtő és a mindenféle finomságos (és remélhetőleg molytalan) szekrény és polc itthon, szóval a maradás és a cicamosdás mellett döntöttünk. Esetleg forralunk vizet a kádba. Azt hiszem, az idén nem kérünk kölnis locsolást attól a három embertől sem, aki meglocsol bennünket a legszűkebb családból. Én a saját parfümömet adom a locsolók kezébe. Két nap cicamosdás után szerintem nem fog ártani. Nem is tudom, mit kívánjak nektek. Nyugalmasabb húsvétot esetleg? De végül is az is szép, ha zajlik, vagy ha csőstül jön. Mármint a hideg víz, mert nálunk csak az tud jelenleg. Úgyhogy inkább meleg vizet kérek a nyuszitól, ha még nem késő módosítani. Tudom. Már késő.

Tóth Flóra