–

Tavaly, amikor felújítottam a konyhámat, végtelenül optimista módon azt reméltem, ezzel nemcsak a munkaterületet növelem meg és teszem az egész otthonomat esztétikusabbá, de régi lakótársaimtól is megszabadulhatok, méghozzá örökre. A kamrámba ugyanis cirka két éve beköltöztek a molyok, amiket hiába igyekeztem kitessékelni különféle módszerekkel, csapdákkal, szép szóval és buzgó bezacskózással, kitartóbbnak bizonyultak, mint a bolt közepén toporzékoló, cukorhiányos hároméves.

Olykor-olykor elfogott a remény, hogy ezúttal tényleg sikerült tőlük megszabadulnom némi harci áldozat (pár kiló liszt, tészta, rizs, köles fájdalmas kihajigálása) árán, ám mielőtt elégedetten hátradőlhettem volna, újra feltűnt egy-egy levegőben esetlenül repkedő moly. Gondoltam, a lakásfelújítás, ahol tényleg a földdel tettek mindent egyenlővé a melósok, tisztítótűzként mindenképpen jól fog funkcionálni… és ez valóban így volt egy jó darabig. Aztán honnan, honnan se, újra sikerült becsempésznie magát egy molycsaládnak a kamrámba, úgyhogy kénytelen voltam drasztikusabb módszerekhez folyamodni: felvásároltam az egyik nagyobb bútoráruház teljes kapcsosüveg-készletét, majd nekiálltam rendbe tenni a kamrámat, de most már úgy istenigazából: ami megmolyosodott, az (újra) ment a kukába, ami megúszta (egyelőre) az bekerült az üvegbe, semmi nem maradt elzáratlanul!

Ragaszkodó lakótársunk: a moly

Azt, hogy megtámadta a moly az élelmiszerkészleteidet, abból is látni lehet, hogy a liszteszacskókban, kuszkuszos tasakokban hálós szövedék alakul ki. Rossz hír, de ez bizony a kis kártevők ürülékéből tevődik össze. Mondhatnám, hogy szarni rá… de inkább ne.

Kiéheztetni őket bizony rendkívül nehéz, akár nyolc hónapig is elvannak táplálék nélkül. A kamra átmeneti hermetikus lezárása tehát nem megoldás, mert e hidegháborúban ők fognak nyerni.

A konyha, kamra nehezebben hozzáférhető, eldugott részein szeretnek családot alapítani (például a konyhaszekrény falhoz rögzített oldalán), nyugalmukat némi kereszthuzat kreálásával tudjuk hatékonyabban megzavarni – a rendszeres takarításon felül.

Ha garantáltan szeretnél molymentesen élni, megteheted, hogy minden, molyszemmel vonzó élelmiszert (például a lisztet, búzadarát) vásárlás után beteszel 3 napra a mélyhűtőbe. Illetve nem az eredeti zacskójában tárolod, hanem üvegben (ahogy én is tettem), így ha belepetézett is valahol, valamikor a moly, nem kell az egész kamrádat kitenni egy újabb tisztítótűzzel egyenértékű nagytakarításnak, hanem elég csak azt az egy fertőzött holmit kidobni.

A molyok kifejezetten utálnak bizonyos illatokat: ilyen a menta, a babér, az eukaliptusz vagy a levendula, így molyriasztásra hasznos lehet elhelyezni ezekből egy-egy textilzsáknyit a fontosabb stratégiai pontokon. 

A boltban kapható molycsapda önmagában annyit ér, mint halottnak a beöntés, arra ugyanis csak a már szálldosó egyedek fognak rárepülni, a lárva verzió attól még vígan ellébecol a fűszereid között.

Egyetlen nőstény élelmiszermoly abban a pár napban, amíg él, akár 200 petét is rakhat, amikből egy-két hét alatt hernyók fejlődnek ki a lisztben, búza-, kukoricadarádban, vagy befészkelik magukat a zabpehelybe, a szárítottgyümölcs-készleteidbe, rávetik magukat a féltve őrzött dióra, de a kutya vagy a macska tápján is simán eléldegélnek, ha úgy adódik. Ha egyszer beették magukat valamelyik élelmiszeres zacskóba, nincs mese, az egészet úgy, ahogy van, ki kell hajítani a lakáson kívüli kukába, a polcokat pedig ecetes vízzel lemosni.

Így jöttem rá arra is, hogy van egy még önmagam előtt is titkos fűszerkészletem, olyan holmik, amiket hirtelen felindulásból megvettem, majd jól el is feledkeztem róluk. A kamratakarítós akció után így ettünk heteken át izgalmas, új, egzotikus ebédeket itthon, amiket ráadásul pofonegyszerű volt elkészíteni, cserébe isteni illatokkal telt meg a lakás, a bendőnk meg olyan finom falatokkal, hogy elhatároztam, ezentúl alaposabban felfedezem az ázsiai fűszerboltok polcait, hiszen egy-egy doboz természetes fűszerkeverékkel az ember tényleg seperc alatt összedobhat valami izgalmas ebédet vagy vacsorát. Amúgy is sokszor előfordul, hogy nem is magával a főzéssel, hanem leginkább a menü megtervezésével küszködünk leginkább, én legalábbis gyakran érzem úgy, hogy semmi értelmeset nem tudok kitalálni. Ilyenkor jól jöhet, ha a kamrában már ott vannak a (fél)kész ötletek. Ezúttal két ilyet hoztam nektek inspirációnak.

1. Indiai köfte naannal

Fél kiló darált húst összekevertem egy felaprított vöröshagymával, egy tejbe áztatott, majd kinyomkodott zsömlével, két evőkanál zsemlemorzsával, három gerezd zúzott fokhagymával, egy tojással és a köfte fűszerkeverék felével, majd vizes kézzel kisebb golyókat formáztam belőle. Négy vöröshagymát apróra vágtam, olajon megdinszteltem, mellé szórtam a maradék köfte fűszerkeveréket, sóztam, majd felöntöttem egy bögre vízzel és egy bögre tejszínnel, végül beletettem ebbe a szószba a húsgolyókat, lefedtem a lábost és 25 perc alatt alacsony lángon készre főztem az egészet. (Fontos, hogy amíg nem készül el az étel, ne nagyon kevergessük, nehogy szétessenek a golyóbisok!) Lehet rizzsel is tálalni, de én most naant készítettem hozzá, ami egy kicsit időigényesebb – receptet ITT találsz róla.

2. Hipergyors pekingi kacsa

Igen, igen, tudom. Ez nem Az Igazi Pekingi Kacsa. Nyugi, nekem is volt gyerekszobám, Londonban ráadásul egyenesen a foodie Pásztory Dóri kalauzolt el a Shikumen nevezetű étterembe, ami egyesek szerint a világ legjobb pekingikacsa-lelőhelye, nemcsak azért, mert roppant látványos, ahogy kitolják a fényes bőrű sült kacsát egy kis kocsin, majd ott helyben olyan gyönyörűen szétkapják az orrod előtt, hogy csak pislogsz, hanem mert tényleg őrületesen finom a végeredmény. Ehhez képest én most egy szerényebb (de meggyőző) verziót ajánlok, cserébe nem kell Londonig menni érte, nem hagyod ott érte az inged és a gatyád, pillanatok alatt elkészül, és még a család is roppant hálás lesz érte.

A kacsamelleket beirdalom, sózom, borsozom, majd vastag aljú serpenyőben először a bőrös felét pirítom le 5 perc alatt, majd a húsos felét, végül átteszem a 160 fokra előmelegített sütőbe 20 percre. Ha megsült, 10 percet pihentetem, mielőtt vékony szeleteket vágnék belőle. Addig is felvágok vékony csíkokra újhagymát, répát és kígyóuborkát, és tulajdonképpen kész is vagyok, főleg, ha beszereztem hozzá a fűszerboltból a két aduászt: a kínai tortillalapot, avagy pekingi palacsintát, és hoisin szószt. A tenyérnyi lapokat mélyhűtve, ötösével csomagolva lehet kapni, csak beteszed a mikróba 10 másodpercre, és kész is vagy, de ha úgy szeretnéd, akkor pár pillanat alatt egy serpenyőben is könnyűszerrel meg lehet melegíteni. A palacsinták közepére hoisint kensz, arra megy a kacsahús és a zöldségek, mindenkinek olyan arányban, ahogy szereti, feltekered, és már eheted is.

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak