A történelem kedvenc femme fatale-ja sokkal inkább volt áldozat, mint könnyűvérű csábító – Ki is volt valójában Lucrezia Borgia?

–

A pápa lányaként nehéz sors jutott Lucrezia Borgiának

Lucrezia apja, Rodrigo de Borja (későbbi nevén Borgia) 1431-ben született Spanyolországban, majd az olaszországi Bolognában szerzett jogi diplomát. Nagybátyja III. Kallixtus pápává választása utat nyitott Rodrigo számára, aki határozott léptekkel mászta meg az egyházi ranglétrát.

Akkoriban virágkorát élte a nepotizmus, amelynek lényege, hogy a hatalmi pozíciók és az ezzel járó előnyök elosztása során a döntéshozók a rokonaikat, barátaikat részesítették előnyben a szakmai szempontok alapján sokszor jóval felkészültebb, kompetensebb jelentkezőkkel szemben. Ismerős a jelenség, ugye? Rodrigo azonban sok kortársával ellentétben valóban intelligensnek és tehetségesnek bizonyult, pápává választása pedig igazolta rátermettségét.

A XV. századi római katolikus egyház vezetői hajlamosak voltak arra, hogy a cölibátusi fogadalmukat inkább iránymutatásként, mintsem szabályként kezeljék.

A maiakhoz hasonlóan a papok, püspökök, bíborosok és pápák nem házasodtak, de ez nem jelentette azt, hogy az önmegtartóztatást is komolyan vették volna. VI. Sándor pápa abszolút úttörőként a különböző nőktől származó gyerekeit sajátjaként ismerte el, gondoskodott róluk, és nagy érdeklődést tanúsított nevelésük és fejlődésük iránt.

Lucrezia VI. Sándor pápa és szeretője, a házasságban élő Vannozza dei Cattanei harmadik gyerekeként született 1480. április 18-án. A párnak további gyerekei is voltak: Cesare, Giovanni és Gioffre. 

A korszak legtöbb gazdag és befolyásos családjához hasonlóan a Borgiák is előnyös szövetségeket kötöttek azáltal, hogy más gazdag és befolyásos családokba házasodtak be

Amikor Lucrezia 13 éves volt, Sándor elintézte, hogy a lány feleségül mehessen Giovanni Sforzához, a Sforza-ház tagjához, aki Pesaro ura és Cotignola grófja volt. De nem telt el sok idő, Sándor belátta, hogy a Sforzákkal kötött szövetség kevés előnnyel jár számára, ezért úgy döntött, megszabadul lánya férjétől.

Állítólag Sándor elrendelte Sforza meggyilkolását, Cesare pedig, akinek tudomása lehetett az összeesküvésről, elmondta Lucreziának, aki aztán figyelmeztette férjét.

Giovanni elmenekült Rómából és bujkálni kezdett, ezért Sándornak új tervet kellett kieszelnie. Megkérte Giovanni nagybátyját, hogy vegye rá a férfit a házasság érvénytelenítésére, méghozzá Sforza feltételezett impotenciájára hivatkozva. Giovanni érthető módon hevesen ellenezte ezt az ötletet: azt állította, hogy a házasságot elhálták, és megvádolta Sándort, hogy szexuális kapcsolatot tart fenn a lányával. 

Spanyol származásuk miatt az olasz nemesek nem kedvelték a Borgiákat, nehezményezték, hogy idegenként jelentős hatalmat gyakorolnak az országban, így rossz hírük elmélyítése érdekében pedig örömmel terjesztették a róluk szóló pletykákat. A sors fintora, hogy a válás idején Lucrezia épp terhes volt.

Bár az apa személye rejtély, két jelölt tűnt esélyesnek: Perotto, a pápa futára, és Cesare, Lucrezia bátyja. Perotto nem sokkal később rejtélyes körülmények között meghalt, a gyereket pedig Lucrezia titokban szülte meg.

Alig egy évvel később, 1498-ban köttetett egy második frigy: Lucrezia újdonsült férje ezúttal Aragóniai Alfonz lett, Bisceglie hercege, II. Alfonz nápolyi király törvénytelen fia. A házasságkötés mellett szóló fő érv a Nápoly és a francia király közötti jó kapcsolat volt. Nagy volt a szerelem Lucrezia és Alfonz között, azonban ez a házasság sem tartott sokáig: a pápa XII. Lajos francia király segítségével szerette volna megszerezni Nápolyt, Alfonz pedig az életét féltve megszökött Rómából. A pápa 1499-ben visszahívta a férfit a Vatikánba – és egy alkalmasabb pillanatra várt. Alfonzt végül 1500 nyarán, egy utcai sétája közben megtámadták, majdnem belehalt a sérüléseibe. Lábadozása idején Lucrezia és rokonai ápolták, szobája elé őröket állítottak, de az elővigyázatosság ellenére mégis megfojtották, minden valószínűséggel Lucrezia bátyja, Cesare parancsára.

A még mindig csak húszéves Lucreziát összetörte második férjének elvesztése, vigasztalásul apja rábízta Nepi városának kormányzását – miközben a pápa már a harmadik házasságot tervezte

Lucrezia 1501-ben feleségül ment Alfonso d’Este ferrarai herceghez. Ferrara Észak-Olaszországban, Rómától többnapi járásra feküdt, és Lucrezia, kikerülve apja és bátyja állandó ármánykodása és hataloméhes cselszövése árnyékából, hercegnéként tündökölni kezdett. Lelkes mecénása volt a művészeteknek, és udvartartása Ferrara virágzó művészeti közösségének középpontjává nőtte ki magát. Férje távollétében ő helyettesítette a férfit, és ügyesen intézte az államügyeket sógora, Ippolito bíboros segítségével. Idővel a szóbeszéd is elült körülötte, élete utolsó éveit pedig egyre inkább a keresztény hitének és a jótékonykodásnak szentelte. Lucrezia pár héttel nyolcadik gyermeke születése után, 1519. június 24-én, vérmérgezésben halt meg.

Van, hogy az igazság szórakoztatóbb, mint a fikció.

Lucrezia Borgia esetében azonban a tények kevésbé izgalmasak. És bár a teljes igazság valószínűleg soha nem fog kiderülni róla, úgy tűnik, sokkal inkább volt bábu hatalmas családja kezében, mintsem hogy valaha is rosszindulatú cselszövő, férjgyilkos vagy megrögzött férfifaló lett volna.

Mózes Zsófi

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Pictures From History / Universal Images Group