Az empátia teheti jobbá a világot, de súlyos károkat is okozhat, ha rosszul csinálod

–

Társas pillanatragasztó

Napjainkban, amikor olyan erős a politikával és a járványügyi védekezéssel kapcsolatos megosztottság, talán minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy megértőbbek, együttműködőbbek, elfogadóbbak legyünk egymással.

A tudomány jelenlegi állása szerint az empátia lehet az az ernyőtulajdonság, amelynek fejlesztése változást hozhat ezekben a dimenziókban, és jobbá teheti a társadalmat. A Stanford Egyetem pszichológusa, Jamil Zaki professzor egyfajta „szupererős ragasztónak” nevezte ezt a képességet, hiszen lehetővé teszi, hogy az emberek kapcsolódni tudjanak egymáshoz. Az empátiában hihetetlen potenciál rejlik. Nem véletlen, hogy legutóbb az Amerikai Pszichológiai Társaság is hosszú cikket közölt róla hivatalos lapjában, a Monitor on Psychology című folyóiratban. Ashley Abramson összefoglalja a legfrissebb kutatási eredményeket, és ezek alapján tesz javaslatokat az empátia tudatos fejlesztésére. 

Felsorolni is nehéz, mennyi előnye van

Kutatások megerősítették, hogy az empátia jóformán minden olyan pozitív viselkedésben szerepet játszik, amely a társas kapcsolatok és a közösség érdekeit szolgálja. Az együttérzés nagylelkűséghez vezet, megbocsátásra, segítségnyújtásra, önkéntes munkák vállalására, adományozásra ösztönöz minket. Ha gyakoroljuk, kevésbé leszünk bosszúvágyók, ítélkezők, hiszen igyekszünk a másik helyzetét is megérteni. Az empátiának kulcsszerepe van a kirekesztés és a diszkrimináció felszámolásában.

Általa nyitottabbak, barátságosabbak lehetünk olyan marginalizált csoportok tagjaival, mint a menekültek, a fogyatékossággal élők, a hajléktalanok, a romák, az idősek vagy az LMBTQ-közösség tagjai.

A tanároknak segít, hogy a faji vagy etnikai kisebbségekhez tartozó diákokat ne „bajkeverőknek” titulálják és ne büntetéssel akarják fegyelmezni őket, hanem pozitívan tudjanak kapcsolódni hozzájuk. Egy másik, igazságszolgáltatásban végzett vizsgálat pedig azt találta, minél empatikusabb egy pártfogó tiszt, annál kevesebb a visszaesés feltételesen szabadlábra helyezett felnőttek körében. 

Ha félreértelmezzük, sok baj származhat belőle

Számos előnye ellenére az empátia komoly hátrányokkal is járhat, ha nem megfelelően alkalmazzák. Különösen igaz lehet ez a segítő foglalkozásokra, ahol a személyek nap mint nap olyan emberekkel dolgoznak együtt, akik az érzéseik elismerésére, érvényesítésére vágynak. A kliens által átélt tragédiákkal, nehézségekkel való túlzott azonosulás azonban rendkívül megterhelő lehet. Kutatások szerint ugyanolyan szív- és érrendszeri reakciókat okoz, mint ha a segítő személyesen tapasztalná meg a fájdalmas vagy fenyegető helyzetet. Ez óriási stresszt jelent számára, és nem ritkán pszichoszomatikus betegségekben, függőségekben nyer levezetést, vagy kiégést eredményezhet. 

Tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy az empátiás odafordulásunkat könnyebben kiváltják a saját csoportunk tagjai. Ez viszont megakadályozhatja, hogy külső csoporttagoknak nyújtsunk segítséget, akkor is, ha az lenne az észszerű döntés, mondjuk, egy baleset esetén. Egyes kutatók odáig mennek, hogy az empátia akár ellenségeskedést, agressziót is szülhet. Például akkor, ha csak a közvetlen környezetünkre fókuszálunk, és emiatt érzéketlenné válunk a tömegek szenvedésére. Vagy akkor, ha annyira együtt érzünk valakivel, hogy jogtalan előnyökhöz juttatjuk. Ezekben a szituációkban persze nem önmagában az empátiával van baj, hanem azzal, hogy egyoldalúan gyakoroljuk, miközben mások nézőpontjával, szükségleteivel, jogaival nem törődünk. 

Ne felejtsd el: azok az ő érzései

A fenti negatív következmények nagy része ahhoz a típusú empátiához kapcsolódik, amelyet a szakirodalom énorientált perspektíva-átvételnek nevez. Ez az az eset, amikor teljesen a másik helyébe képzeljük magunkat.

A túlzott belehelyezkedés azonban annyi szorongáshoz és negatív érzelemhez vezet, ami megzavarhatja a segítő viselkedés kivitelezését.

Például meghallgatjuk egy barátunk vagy egy kliensünk felkavaró történetét, és a végén még minket kell vigasztalni, holott úgy volt, mi fogunk támogatást nyújtani. 

Szakértők szerint az empátia sokkal hasznosabb formája mindkét fél számára, ha a perspektíva-átvétel a másikra irányul. Ez egy olyan szemléletmód, amelynek során átveszem az illető nézőpontját, megélem a tapasztalatait, átérzem az érzéseit, de mindvégig tudatában vagyok, hogy ezek a gondolatok, tapasztalatok, érzések a másikhoz tartoznak, az ő problémáihoz kapcsolódnak. Tehát egyszerre vagyok bent és kint, ami a személy valóságát illeti. Bent vagyok, hogy átérezhessem, de kívül is maradok, hogy ne veszítsem el a rálátásomat, ne sodorjon el mindaz, amit hallottam. Nem az a cél, hogy a szerepek felcserélődjenek. Hanem az, hogy a szaktudásomat mozgósítva segítsek a másiknak. Az persze nagyon fontos, hogy minden segítő segítséget kapjon, enélkül nem lehet hosszú távon működni. De ezt a feladatot nem lehet ráterhelni arra, aki a saját problémájával fordult hozzánk.  

Az empátiát tudatosan kéne fejleszteni

Míg egyesek spontán módon rájönnek, hogyan érdemes jól empatizálni, addig másoknak ez korántsem magától értetődő. Mivel sokan nem tanulnak erről a képességről, részben a szerencsén múlik, ki hogy boldogul vele. Vannak, akik számára olyan megterhelő lesz az együttérzés, hogy inkább teljesen lemondanak róla: tartózkodnak az érzelmeik kifejezésétől, nem hallgatnak végig másokat, a viselkedésük gépies lesz. Vagy pont ellenkezőleg, önvédelem nélkül vetik bele magukat ezekbe a helyzetekbe, teljesen elvesznek mások érzéseiben, és rengeteget sérülnek közben. Ahhoz, hogy mindkét végletet elkerüljük, fontos lenne begyakorolnunk, hogyan érdemes együtt érezni másokkal. Például az alábbi módszerekkel: 

1. Hidd el, hogy tanulható!

Az empátia növelésének első lépése, hogy nem stabil tulajdonságnak gondoljuk, ami vagy jellemző ránk, vagy nem, hanem olyan képességnek, amely (egy-két kivételtől eltekintve) bárki számára elsajátítható, növelhető. Egy kísérletben például azt találták, hogy azok, akik elkötelezettek voltak az empátiájuk fejlesztésében, több kérdést tettek fel másoknak, és hosszabb ideig hallgatták a válaszaikat. Egy további kutatás kimutatta, hogy azok az elsőéves egyetemisták, akik odafigyeltek az empátia gyakorlására, pontosabban észlelték a társaik érzelmeit, több barátságot kötöttek a szemeszter során. 

2. Ismerj meg különböző véleményeket!

A gondolkodásod rugalmasságának jót tesz, ha időnként kilépsz a saját buborékodból, és olyan médiumok híreit is elolvasod, amelyekkel alapból nem szimpatizálsz.

Lehet kritikusnak lenni, kiakadni, és az is valószínű, hogy nem lesz szükséged a reggeli kávédra. De ha túljutsz az első megbotránkozáson, mérlegelheted, abból a nézőpontból mi tűnhet igaznak, relevánsnak, vagy miért tudnak emberek kapcsolódni ezekhez a tartalmakhoz. Az is hasznos, ha olyan filmeket nézel, amelyek a többségitől eltérő tapasztalatokat mutatnak be. Ha teheted, és szívesen fogadnak, látogass el egy olyan közösségekbe, ahol korábban még soha nem töltöttél időt. Egyrészt rájöhetsz, milyen kívülállónak lenni, másrészt mélyebben megértheted az adott csoportot. Minél jobban ismersz valamit, annál kevésbé leszel előítéletes vele szemben. 

3. Olvass szépirodalmat!

Ahhoz, hogy képesek legyünk követni és élvezni bonyolult történeteket, értenünk kell a karakterek belső világát, motivációit, céljait, egymáshoz való viszonyát. Ez a folyamat pedig nagyban hasonlít ahhoz, amelyet a mindennapi életben is használunk a társas megismerés során. Minél többet gyakorlunk kitalált szereplőkkel, annál jobban fog menni a nézőpontváltás a hétköznapokban is. A sok olvasás abban is segít, hogy megértsd: nem kell megtagadnod a saját véleményedet ahhoz, hogy másokét is érvényesnek tekintsd. Sokféle igazság létezhet, és a többiek érzését akkor sem érdemes megkérdőjelezni, ha te máshogy érzel az adott témával kapcsolatban. 

4. Termelj oxitocint!

Ez persze nem megy parancsszóra, de jó, ha tudod, hogy több vizsgálat is kimutatta az oxitocin szerepét az empátia elősegítésében. Egereken végzett kísérletek például azt találták, hogy azok a rágcsálók, amiknek kölykei voltak, a szülés és a szülői viselkedés közben felszabaduló oxitocin miatt érzékenyebbé váltak a fiatal állatok jelzéseire, mint a szűz egerek. Úgy tűnik, az oxitocin változásokat okoz az agy hallásért felelős központjában, így serkenti az utódokhoz való odafordulást. Akkor is segítő reakciókat vált ki, ha nincs vérségi kötelék a kisegerek és a felnőtt példányok között. Tehát biológia is támogat minket abban, hogy másokról gondoskodjunk. A szemkontaktus felvétele vagy az érintés embereknél is kivált oxitocint, amely segít a kapcsolódásban, ha mindkét fél biztonságban érzi magát. 

5. Találd meg a közös nevezőt!

Ha képes vagy valakit a saját csoportod tagjaként észlelni, könnyebben fogsz empatizálni vele. Előfordulhat, hogy ezek a hasonlóságok elsőre nem nyilvánvalóak. De minél többet megtudsz róla, annál nagyobb eséllyel derülhet ki, mi a közös bennetek. Lehet, hogy más a bőrszínetek, a vallásotok, a pártpreferenciátok, de, mondjuk, ugyanannak a sportcsapatnak szurkoltok, egyidős gyerekeitek vannak vagy hasonló az érdeklődési körötök. Sajnos a közösségi média gyakran a különbségeinket nagyítja fel, pedig jó lenne emlékeztetni magunkat a közös vonásokra. Ha másra nem, arra, hogy mindannyian emberek vagyunk.   

6. Kérdezz!

Más kutatók azt emelik ki, hogy a kíváncsiság és a nyitottság mennyire fontos összetevője az empátiának.

Sokszor nem ott csúszik el az együttérzés, hogy ne volnál képes felismerni a másik zaklatottságát, szomorúságát vagy dühét. Hanem ott, hogy nem érted, miért érez így.

Gondolatolvasás helyett fontos, hogy érdeklődj a másik iránt, és kérdezd meg, mi van vele. Ez hatékony módja lehet annak is, hogy megakadályozd a konfliktusok elmérgesedését. Mielőtt megharagudnál rá a viselkedése miatt, tudd meg, mi minden befolyásolta abban, hogy bizonyos dolgokat megtett vagy elmulasztott megtenni. Amikor különböző cselekedetek okát kutatjuk, hajlamosak vagyunk rögtön az illető személyes tulajdonságaiban látni a magyarázatot. Holott nagyon sok, számunkra láthatatlan helyzeti tényező is hozzájárulhatott a magatartásához. Ha például elaludt, azt gondolhatjuk, lusta, figyelmetlen, akaratgyenge. Pedig lehet, hogy szorong, válságot él át, túlterhelt vagy influenzás.   

7. Értsd meg az elakadásaidat!

Ha vannak olyan területek, ahol kifejezetten nehezen tudsz empátiát tanúsítani, érdemes megvizsgálni, nincs-e dolgod az adott témával. Miért vagy képtelen pont ezekhez az emberekhez kapcsolódni? Miért vagy velük olyan ellenséges? Mi az, ami annyira taszít bennük? Előfordulhat, hogy rájuk vetítesz valamit, ami benned is megvan? Ahhoz, hogy ezt kiderítsd, érdemes önismereti munkát végezni. Természetesen az nem cél, hogy mindenki szeressen mindenkit, de az igen, hogy hagyjuk egymást békében élni. 

8. Ne ítélj elsőre! 

Minden tanulási folyamat szerves részét képezi, hogy tudatosítsuk, majd felülírjuk a kezdeti előfeltevéseinket, zsigeri reakcióinkat. Előfordulhat, hogy egy kiugró jegye – például a neme, bőrszíne, életkora, öltözködése – alapján sztereotip tulajdonságokkal ruházunk fel valakit. Sajnos ezek a káros kulturális tanítások „bemásznak a bőrünk alá”, és gyakran automatikusan hatnak a gondolkodásunkra, érzelmeinkre, viselkedésünkre. Nem létezik olyan ember, akinek nincsenek előítéletei. Aki ezt mondja magáról, az nem elég tudatos. A legtöbb, amit tehetünk, hogy folyamatos reflektálunk a belső folyamatainkra, miközben megőrizzük a nyitottságunkat, a kíváncsiságunkat és a kedvességünket. 

Milanovich Domi 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/AlexD75