Renner Erika: Jeleztem a bíróságon, hogy nem kívánom a feltételes szabadságra bocsátást

–

Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház korábbi igazgatója 2013 márciusában támadta meg volt partnerét, Renner Erikát, néhány hónappal azután, hogy a nő szakított vele. Bene megkötözte és elkábította áldozatát, majd maró lúgot locsolt a nemi szervére és annak környékére. Az eljárás éveken át húzódott, végül 2018-ban jogerősen 11 év börtönbüntetésre ítélték, és örökre eltiltották az orvosi hivatás gyakorlásától.

Bene büntetésének kétharmada tavaly tavasszal járt le, ekkor nyílt először alkalom a feltételes szabadságra bocsátására, de első alkalommal, épp március 8-án, nőnapon számára kedvezőtlen döntés született.

E hét kedden azonban változott a helyzet. A bv-bíró döntése értelmében, amikor Bene szabadul, pártfogó felügyelet alá kerül, és szigorú magatartási szabályok vonatkoznak rá. Nem veheti fel a kapcsolatot semmilyen formában Renner Erikával, még harmadik személyen keresztül sem üzenhet neki. Nem közelítheti meg sem a nő otthonát, sem a munkahelyét, valamint nem tehet közzé rá vonatkozó, rá nézve sértő tartalmat. Ha bármelyik szabályt megszegi, Bene visszakerülhet a börtönbe.

Renner Erikát a tavalyi szabályozás értelmében múlt héten hallgatta meg a bíróság a bántalmazója szabadulásával kapcsolatban. „Mondtam, hogy ha ezt átadják az elkövetőnek, akkor nem kívánunk jegyzőkönyvbe nyilatkozni semmit. Két mondatot mondtam, az egyik az, hogy nem kívánom a feltételes szabadon engedést, és hogy amennyiben úgy döntenek, hogy kedvezménnyel szabadon engedik, kérem a távoltartást. De ezek szerint meghallgatnak, és nem számít a véleményem” – emlékszik vissza.

A szabályozás egyik pontja ugyanis kitér arra, hogy a sértett nyilatkozatának tartalmát az elítélttel a meghallgatásán ismertetni kell – erről azonban nem tájékoztatják az áldozatot, Erika maga kérdezett rá a bírónál.

„A probléma a rendszerrel, hogy elkövető szemléletű. Bele van ivódva a jogrendszer sejtjeibe, hogy egy ilyen kitételt automatikusan belefogalmaznak a szabályozásba, és már át sem gondolják, hogy van-e értelme. Csak ezt tudom elképzelni. Ha viszont ezt készakarva írták bele, arról inkább akkor nem szeretnék beszélni

– mondja Erika, aki szerint így a rendszer kijátssza az áldozatokat. – Az elkövetők jogfosztott személyek, tehát a jogaikra nem hivatkozhatnak, amikor megindokolják, hogy miért kell megismerniük az áldozatok legbelsőbb félelmeit.” 

Renner Erika azt mondja, az ügyében eljáró bíró tisztában van azzal, hogy ha ez a bűncselekmény 2020 után történt volna, nem dönthetett volna az elítéltnek a feltételes szabadon engedéséről a bv-bíró. „2020 októberben megszületett – a »győri kettős gyilkosság« után – az a jogi szabályozás, hogy az ilyen súlyos bűncselekményeknél nincs feltételes szabadon engedési kedvezmény. Tehát dr. Szokol Attila pontosan tudta, hogy a törvény már nem engedi, hogy ilyen bűncselekmény elkövetői kedvezménnyel feltételesen szabadon engedésre kerüljenek. Egyszerűen nincs mérlegelés. Ennek ellenére ő saját hatáskörben úgy döntött, hogy ezt a kedvezményt – mert ez egy kedvezmény, adható  – megadja neki” – mondja.

Hivatalos úton nem tájékoztatták Erikát, határozatot nem kapott, a sajtóból, újságírókon keresztül értesült a döntésről, így továbbra sem tudja, hogy milyen szabályok vonatkoznak majd az elkövetőre az esetleges szabadulása után, illetve, hogy hova fordulhat segítségért.

Pedig, mint mondja, pont az áldozatoknak kellene tudniuk, hogy mire számíthatnak a bántalmazójuk szabadulásakor, ez lenne az eljárás az áldozatok védelmében. „Persze, az elítélt hazudhat, és azt mond, amit akar. De az áldozatoknak kellene hozzáférést biztosítani a szabadon engedni kívánt elítélt jelenlegi pszichológiai állapotát, az elkövetett bűncselekményhez való viszonyulását, és az esetleges megbánását tartalmazó vallomásokhoz, dokumentumokhoz.

Bár ahhoz képest, hogy tavaly a BVOP szóvivője, Makula György azt üzente a sajtón keresztül nekem mint áldozatnak, hogy négy hetem van felkészülni az elkövető szabadulására, ahhoz képest ez a jelenlegi jogszabály-változás egy előrelépés. Csak még mindig elkövető szemléletű.

Nem tud a rendszer ezen a gondolkodásmódon változtatni. Vagy nincs rá szándék, vagy nincs rá késztetés, de még mindig hiányzik az áldozati szemlélet a jogalkotók részéről” – mondja Erika. Úgy érzi, hogy nem valósult meg, amit a hatóságok korábban hirdettek: hogy az a fontos, hogy az áldozat biztonságban érezze magát. „Sőt, azt gondolom, hogy a szabályozással valójában ártottak, mert sok olyan áldozat lesz, aki tényleg el fogja mondani, hogy mitől fél, hiszen nem hívják fel a figyelmet arra, hogy ezt a véleményét, nyilatkozatát átadják az elkövetőnek.”

Bár a kormány és a hatóságok időről időre zéró toleranciát hirdetnek a párkapcsolati és családon belüli erőszakkal szemben, Renner Erika azt mondja, itt az idő, hogy az áldozatok zéró toleranciát hirdessenek a rendszerrel szemben. „Én még mindig azt kérem, hogy ne hagyják magukat, álljanak ki a jogaikért az áldozatok, mert ahogy most látszik, itt változás nem lesz. Szándék fentről nincs, és csak akkor lesz, ha nem hagyjuk magunkat, ha kiállunk, ha hallatjuk a hangunkat.”

Mózes Zsófi