Bizonyára mindenki találkozott már a cikkben szereplő módszerek közül valamelyikkel a saját életében, vagy a tágabb környezetében. Tagja vagyok több anyukacsoportnak, ezért tudom, hogy ha a hashtag után feltűnik egyik-másik metódus neve, soha nincsen teljes egyetértés: természetesen mindennek vannak hívei és „nem hívei” egyaránt. Ebben a cikkben ezért az objektivitás jegyében szerettem volna az alábbi módszerek mindegyikét bemutatni. A koraszülöttek világnapján pedig egyszerűen csak örülni annak, hogy

magyar szakemberek elhivatottsággal, szaktudással és a szülőt partnernek tekintve alkottak meg olyan módszereket, amelyek világhírűek, és amelyek közül mindenki megtalálhatja a számára leghatékonyabbat.

November 17-én, amikor az Empire State Buildingtől kezdve a Niagara vízesésen át a Müpáig lila megvilágítást kap számos ikonikus épület a világban és itthon is, gondoljunk az érintett gyerekekre, a szüleikre, és az őket támogató egészségügyi dolgozókra: mégpedig a lila szín, azaz a remény, a kitartás és a bizakodás jegyében.

„Mi vagyunk a támasztóhang, amely fokozatosan elhalkul”

Amikor egy icipici koraszülött világra jön, nem csupán az inkubátor, az oxigén, vagy az egyéb orvosi eszközök létfontosságúak számára, hanem a biztonságot adó anyai jelenlét is, amelynek nagyon lényeges része az édesanya hangja. Szerencsére ma már a PIC (Perinatális Intenzív Centrum) osztályokon természetes, hogy az anya is ott lehet; a családbarát koraszülött-gondozás része pedig egyre több helyen a Te hangodat ismerem elnevezésű program. Ennek megalkotója Hazay Tímea, aki több mint nyolc éve álmodta meg a módszert.

„A Semmelweis Egyetem I. Számú Klinikájának PIC osztályán tartottam egy Mikulás-napi zenés foglalkozást 2013 őszén, amelyen ott voltak érintett szülők, gyerekek, illetve a koraszülött osztályon dolgozó nővérek, orvosok is. Ölbeli játékokkal, énekes körjátékokkal, egyszerűbb hangszerekkel vártam őket, hiszen ezeknek az együttléteknek a fő célja az öröm megélése” – emlékezik vissza a kezdetekre Tímea. A foglalkozás sikerének híre eljutott dr. Szabó Miklóshoz, a kórház koraszülött osztályának főorvosához, aki ezek után felkérte Tímeát, hogy dolgozzon ki egy módszert az osztályukon fekvő pici babák és szüleik számára. Ebből született a már említett program, amely az inkubátor mellett finom, halk énekléssel és dallamokkal segít.

Ma már talán a köztudatban is él az a tudomány által régen bizonyított tézis, hogy a zene pozitívan hat a személyiségfejlődésre.

A mondókák, a ritmusok, az énekek egyszerre támogatják a beszédfejlődést, a szocializációt, a képzelet fejlődését, a kreativitást. A koraszülött piciknél és szüleiknél azonban ezek mellett még nagyobb jelentőségű a kapcsolódást erősítő szerepük.

„A Te hangodat ismerem egy kapcsolatfókuszú perinatális zenei program, amelyben mindent az anya és a gyermek között létrejövő kontaktusnak rendelünk alá. Mindig az anya komfortzónája az irányadó: őt követjük abban, mennyire szeretne megnyílni, mely dalokat fogadja szívesen. Sokan elmondják a történetüket, éppen emiatt egyéni, hogy húsz vagy negyven percet töltünk egy-egy baba inkubátora mellett. Sokszor hallok kellemetlen énekórai élményekről, családból hozott fájdalmas mondatokról, amelyek arra szólítottak fel: »Inkább ne énekelj!« Nekünk, felnőtteknek meg kell értenünk, hogy ha egy kisgyerektől elvesszük az éneklés élményét, azzal egy kincset vonunk meg tőle, amely az egész életében kapaszkodó lehet. Akár majd évtizedek múlva szülőként is” − fogalmaz Hazay Tímea. 

 

A zenepedagógus hozzáteszi: természetesen akadnak édesanyák, akik több alkalom után sem beszélnek önmagukról sokat, vagy kevésbé nyitottnak tűnhetnek, de ez sohasem jelent problémát. A belső munka ugyanis zajlik akkor is, ha valaki szemérmesebb azt kívülről megmutatni. „Ha az édesanya már képes nagyon halkan egy kicsit is énekelni, én megnyugszom. Az ugyanis már feltételez egy lelki állapotot, egy kevésbé szorongó létet, amely segíthet elindulni az elfogadást jelentő úton.”

A szakember, aki zenepedagógusi munkája mellett a Bethesda Kórházban szülő-csecsemő/kisgyermekkonzulensként is dolgozik, hangsúlyozza: a program módszertani képzése során nagy figyelmet fordítanak arra, miként kommunikáljanak a PIC osztályokon megjelenő kollégáik az édesanyákkal. Éppen ezért pszichológusok is részt vesznek az oktatásban.

„Az anya ezer csecsemő közül is megismeri a sajátja sírását, a gyerek pedig ezer anya hangja közül az ő édesanyjáét. Éppen ez a módszerünk lényege: a kezdeti bátortalanabb éneklés, kapcsolódás mögött mi vagyunk a támasztóhang, amely fokozatosan elhalkul. Ezek után pedig szépen lassan előléphet a magabiztosabb, kompetensebb, ösztöneire hallgatni tudó anya, aki egytől egyig mindenkiben ott lakozik.”

A Te hangodat ismerem program már 14 magyar kórházban része a koraszülött-ellátásnak, ám a lassan két éve tartó koronavírus miatt nehéz pillanatokat is megélnek a segítők, illetve az őket nélkülözni kénytelen babák és családjaik.

„Anya, sokkal könnyebbnek érzem magam!”

A Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszert Dévény Anna gyógytornász, művészitorna-szakedző dolgozta ki, aki az 50-es évek végétől foglalkozott koraszülöttek, valamint sérült gyerekek és felnőttek fejlesztésével, rehabilitációjával. A módszer sajátosságához hozzájárul, hogy folyamatosan változik, fejlődik és a gyakorlati tapasztalatok ismeretében alakítják, pontosítják Dévény Anna szellemi örökségét.

„A módszer alapja egy úgynevezett fascia technika, amelynek lényege, hogy az izmokat körülvevő szöveteket kezeli, ennek segítségével ingerli az idegrendszert. Két fő területből áll össze: a speciális manuális technikából, valamint a speciális testképző gimnasztikából” – mondja Szabó-Schönecker Zsuzsanna gyógytornász, Dévény-terapeuta. Hozzáteszi: sokan emlegetik masszírozásként a Dévény-tornát, mivel látványra valóban hasonlónak tűnhet, azonban míg a masszázs egy nyugalmi helyzetben általában az izomhason történik, addig itt mozgás, mozgatás közben, a művészi torna egyes testhelyzeteit felhasználva dolgoznak, miközben az izmok mellett a szövetek mélyére is elérnek. Emellett a szakértő kezek nagy hangsúlyt helyeznek az inakra is: ezek segítségével ingerlik az idegrendszert, amely megszünteti a kontaktúrákat, és fiziológiás helyzetbe hozza az izmokat. Utóbbiak így lesznek aztán képesek a normál mozgás kivitelezésére.

 „Korababák esetében gyakoriak az izomtónusproblémák, amelyekkel nemcsak a mozgásfejlődés csúszhat meg, de evési, etetési, később beszédgondok is jelentkezhetnek. Esetükben előfordul, hogy már az inkubátorban megkezdik a kezelést, persze nem ugyanabban a formában, ahogyan a nagyobb babáknál tapasztalhatják a szülők.

Itt egy sokkal finomabb, lágyabb, szinte simogató érintésről van szó, amely az idegrendszeri ingerlést szolgálja. Minél előbb belevágnak, annál hatásosabb a módszer, amely lehetővé teszi, hogy öt hónapos korig beinduljon az agy tartalékállománya” – mondja Zsuzsi, aki nemcsak szakemberként, hanem érintett szülőként is megtapasztalta a Dévény-módszer hatásait. Kislánya, Zsóka ugyanis a 25. hét körül, mindkét oldalon nagyfokú agyvérzéssel jött a világra, majd 107 naposan került haza. Ám már előtte megkezdték nála a terápiát, ahogy elérte az egy kilogrammot. Zsóka mára vagány, cserfes nagylány, iskolába jár, és ugyanúgy él, mint bármelyik 11 éves.

„Már a lányom születése előtt jelentkeztem Dévény-képzésre, de akkor nem vettek fel. Később egyéves kora körül próbáltam újra. Akkor Panni néni (Dévény Anna – a szerk.) azt mondta: eljön majd az én időm, most más feladatok várnak rám Zsókával kapcsolatban. Igaza volt. Néhány év múlva aztán már valóban ott ültem az iskolapadban, és a gyakorlatban is követhettem, tanulhattam a módszert a tapasztalt terapeutáktól” – meséli Zsuzsi.

A szakember úgy véli, a saját története a koraszülőkkel való kommunikációban segíti őt a legtöbbet: hiszen elfogadóbbak, ha az ember a tanácsot a saját tapasztalataival együtt adja. Emellett az általuk megélt történések segítenek számára lélekben helyre tenni, ha egy-egy baba sír, vagy nyűgös a kezelés közben. „A laza tónusú babáknak nincs kellemetlen érzésük a Dévény-torna miatt, de lehetnek fáradtak, rosszkedvűek, nyűgösebbek. Esetleg az egyes pózokkal kibillentjük őket a komfortzónájukból. A feszesség oldása már okozhat kellemetlenséget is, azonban ez az állapot nulla–huszonnégyben olyan érzéssel jár, mintha szűk, szoros ruhában járna-kelne az ember. A foglalkozás végén az utólagos megkönnyebbülés ezért mindig érezhető a kicsiken. A nagyobbak pedig meg is fogalmazzák, gyakran kiáltanak fel: »Anya, sokkal könnyebbnek érzem magam!«” – osztja meg a tapasztalatait Zsuzsi. Hozzáteszi: a módszer alapvetése, hogy az édesanya vagy az édesapa mindig jelen van a torna közben, és időnként, ha a baba fárad, a terapeuta a szülő kezébe adja őt pihenni, pár perc összebújásra.

Zsuzsi, aki a Koraszülöttekért Országos Egyesület oszlopos tagja, úgy véli: 

a sorsközösség megélése nagyon fontos és erőt adó lehetőség, azonban tanácsokért mindenképpen a különböző módszerek szakavatott képviselőit keressék fel a családok, ha korababa érkezik hozzájuk.

„Minden koraszülött más, egy teljesen egyedi eset. A hasonló körülmények ellenére sem biztos, hogy teljesen ugyanaz a fejlesztési út javasolt egy-egy babának. Mindenki felelősséggel mondja, amit mond. A csoportokban jó beszélgetni, véleményt cserélni, de valódi kérdésekkel azokhoz a szakemberekhez forduljunk, akik részt vesznek a koraszülött-gondozásban, hiszen ők öt, tíz, huszonöt év múlva is vállalják a felelősséget a munkájukért. A mi dolgunk, hogy minden helyzetből és gyermekből kihozzuk a legjobbat” − hangsúlyozza Szabó-Schönecker Zsuzsi.

„Nem diagnózisokkal foglalkozom, hanem gyerekekkel”

A Pető András orvos által megalkotott konduktív pedagógiai módszer mára már szellemi hungarikum, és nemcsak itthon, hanem szerte a világon elismert.

Ez a fajta módszer azon alapul, hogy az idegrendszernek az esetleges károsodás ellenére is vannak tartalékai, amelyeket elő lehet hívni, mégpedig komplex fejlesztés segítségével.

„A konduktív pedagógia lényege, hogy az egész személyiséget figyelembe veszi már a legapróbb csecsemő esetében is. A mozgásfejlesztés segítségével alakítjuk a központi idegrendszer hibáit, ezáltal pedig sokkal több funkcióhoz hozzáférünk, mint önmagában a mozgás. Az értelem, az önellátás képessége, a beszéd fejlődése mind-mind idekapcsolódik. Pető professzor elképzelése pedig az volt, hogy olyan szakembereket neveljen ki, akik ezt összességében el tudják végezni ” – kezdi Bajnok Ildikó konduktor, a Semmelweis Egyetem Pető András Karának (Pető Intézet ) munkatársa, aki 17 éven át dolgozott párhuzamosan a Honvéd Kórház koraszülött osztályán is.

Képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jill Lehmann Photography

Ildikó hangsúlyozza, bár a konduktív pedagógia lényege éppen az említett összetettségben, sokrétűségben rejlik, a kórházi munkája során megtapasztalta, mennyire jótékony hatású, előremutató, ha a különböző szakágak képviselői együtt tudnak működni egy-egy koraszülött, vagy sérült gyermek fejlesztésében. „Minden módszernek vannak határai, és nekünk, szakembereknek el kell fogadnunk és használnunk kell egymás kompetenciáit” − fűzi hozzá.

A Pető-féle konduktív pedagógia holisztikus szemlélete okán persze egy konduktor sokféle aspektusra, problémára rálát adott gyermekek kapcsán, a precizitás pedig elképesztően fontos ebben a szakmában, hiszen a legapróbb jeleknek is üzenetük van. „A koraszülött babáknál is nagyon fontos figyelembe venni, hogy megadjuk a megfelelő fejlesztést, de közben túlingerelni sem lehet az idegrendszert, mert az későbbi gondokhoz, akár egy kisgyermekkorban megjelenő figyelemzavarhoz is vezethet. A konduktív pedagógia mindig az idegrendszer épen maradt részeire alapoz és megtanítja, hogy az miképpen vegye át azokat a tevékenységeket, amelyek a károsult részekhez kapcsolódnának” − magyarázza Ildikó.

Hozzáteszi: a metódus egyik legfőbb mozgatórugója a motiváció, amely a legapróbb babánál is szerepet kap. Éppen ezért akkor tudják elkezdeni a terápiát, amikor már a pici figyelme legalább kis időre megragadható.

„Kezdetben nagyon sok segítséget adunk, hogy érezze a gyermek, képes elvégezni a feladatot. Aztán ahogy egyre aktívabb lesz a mozdulat, úgy lépünk mi is hátrébb. Pető professzor abban is zseniális volt, ahogy az eszközöket megálmodta. A labdák, a karikák mind kapaszkodót adnak, amikor valakinek még elkél a segítség egy-egy mozdulathoz, miközben egyszerűek és egyszerűen is használhatók. Ezek aztán még nagyobb szerephez jutnak, amikor gyerekek az első év egyéni fejlesztése után csoportokba kerülnek, ahol azonban továbbra is lényeges szempont marad a differenciálás” − mondja a konduktor. Hangsúlyozza: a Pető Intézetben is alapvetés kezdetben a szülő jelenléte, hiszen a terapeuták őket is igyekeznek megtanítani, hogyan gyakorolhatók a mozgások a hétköznapokban, például öltözésnél, vetkőzésnél, játék közben. A konduktív pedagógia különlegessége egyébként az is, hogy bár szerte a világban ismerik, az oktatás a Pető András Karon, az anyaintézményben összpontosul, és külföldön az itt végzett magyar konduktorok adhatják tovább a metódus lényegét.

Ildikó, bár félig-meddig a véletlen sodorta a pályára, rögtön a gimnázium után a Pető Intézetbe adta be a jelentkezését, és már a gyakorlati órák első percében érezte: megtalálta a hivatását. Persze akadnak igazán nehéz pillanatok, de a nagy sikerek − mint például, amikor egy 470 grammal született koraszülött évek múlva teljesen egészséges idegrendszeri működéssel búcsúzik tőle − megadják a lendületet a továbblépéshez.

„A leginkább emberpróbáló feladat talán az igazán komoly eseteknél a kezdetben még keveset sejtő szülőkkel elfogadtatni a tényt, hogy egy életre szóló feladatot kaptak. Miközben én magam is éppen tőlük tanulom a legtöbbet: életről, elhivatottságról, arról, hogy mi az, ami igazán fontos” − fogalmaz a szakember.

„A munkánkban igazán lényeges, hogy őszintén, de megfelelő empátiával kommunikáljunk. Feladni pedig nem adjuk fel. Ahogy mondani szoktam: nem diagnózisokkal foglalkozom, hanem gyerekekkel” – foglalja össze hitvallását Ildikó, aki nemrégiben neonatológusokkal és neurológusokkal közösen vett részt egy egészségügyi irányelv kialakításában, amely arra ad javaslatokat, hogy miképpen lehet a koraszülött babák fejlődését a lehető legnagyobb biztonsággal utánkövetni.

„A tökéletes az, ami a lehető legjobb”

Elsősorban, de nem kizárólagosan az oxigénhiány miatt károsodott csecsemők kezelésére jött létre a Katona-módszer, amelynek kitalálója Katona Ferenc professzor: az általa alapított fejlődésneurológiai osztály pedig jelenleg is a Szent Margit Kórházban működik.

A metódus alapja, hogy minden újszülött agya magában hordozza azokat az elemi mozgásmintákat, amelyeket az ember az evolúció során magáévá tett, többek között például az ülés, a mászás, a kúszás képességét.

„A Katona-módszer sajátossága, hogy az elemi mozgásminták, amelyeket a babákkal végzünk, végeztetünk, nemcsak diagnosztikai, hanem terápiás célra is alkalmazhatók. Ezek segítségével első lépésként meg tudjuk határozni, milyen terület sérült a csecsemők, koraszülöttek idegrendszerében” – kezdi Rák-Bodnár Andrea. Hozzáteszi: a metódussal azokat a koraszülött babákat tudják vizsgálni és kezelni, akik már belgyógyászatilag stabil állapotban vannak, tehát nem szorulnak lélegeztetésre, így a PIC osztályról már a fejlődésneurológiai osztályra kerülhetnek.

„Talán plusz kihívásnak érezhetik a szülők, hogy az ott töltött idő után még néhány további napot egy másik osztályon kell tölteni a diagnosztizálás miatt, azonban kétgyermekes édesanyaként úgy gondolom, hogy mindenképp megéri ez a plusz időbefektetés. Az osztályon többek között videó-EEG-vel vizsgálják a csecsemőket epilepszia irányába is. Így kaphatnak ugyanis teljesen pontos képet a fennálló állapotról, a fejlődésneurológusok, gyógypedagógusok, pszichológusok pedig ez alapján tudják meghatározni a lehető legmegfelelőbb terápiát” − hívja fel a figyelmet Andrea.

A szakember hozzáteszi:

a Katona-féle neuroterápiás program feltárja az adott babát érintő kóros fejlődési irányt, majd ezt ellensúlyozza a már említett elemi mozgásminták rendszeres gyakoroltatásával.

Ezzel pedig mintegy visszafordíthatja a folyamatot, és az atipikus helyett a tipikus fejlődést segítheti elő.

„A mozgásminták, amelyekkel dolgozunk, egytől egyig minden újszülöttben ott vannak, de akinél az agyi terület sérült, annál megjelenhetnek másként. A rendszeres terápia hatására azonban új szinaptikus hálózatok jönnek létre, valamint stabilizálódik a sejtek közötti kapcsolat. Mivel a mozgásminták kiváltása nem bonyolult folyamat, azokat megtanítjuk a szülőknek. Ezt tartom a módszer egyik legnagyobb előnyének: a gyakorlás így otthon, napi szinten elvégezhető. A hasonló közös mozgásoknak pedig mindig van kapcsolaterősítő hatásuk is” − hangsúlyozza a szakember.

A mozgásminták kapcsán olyan − bizonyára sok szülő által a gyermekorvosi rendelőben is látott − gyakorlatokra kell gondolni, mint a lebegő ültetés, a húzódzkodás, az elemi járás, az ülésbe rugaszkodás, vagy az asszisztált mászás. Ezek a szakemberek számára megfelelő képet adnak arról, hogy például milyen a fej helyzete a térben, miképpen mozog a négy végtag együtt, hogyan zajlik a felegyenesedés, miként viselkedik a törzs a különböző mozgások során.

„A terápia természetesen a mozgásfejlődéssel együtt az értelmi és pszichés fejlődésre is hatással van. A csecsemőket havonta vizsgálják, addig a szülővel végezhetik otthon a betanult gyakorlatokat. A kezelés általában addig az alkalomig tart, amíg a kicsi egyedül besétál az osztályra: ekkor jelképesen és szó szerint is elengedjük a kezét. Természetesen vannak koraszülött, vagy más okból sérült babák, akiknél ez a pillanat később, vagy nem érkezik el. Őket általában kétéves korukban adjuk át másik fejlesztő intézménynek” – magyarázza a gyógytornász, Katona-terapeuta.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Andrea mindig is kisbabákkal szeretett volna foglalkozni, és amikor gyógytornászként a Szent Margit Kórházba került, azonnal élt a lehetőséggel, hogy magától Katona professzortól, illetve a metódus másik jeles képviselőjétől, dr. Berényi Marianne professzor asszonytól tanulja meg a módszert. „Nemcsak egy terápiás módszert sajátítottam el, hanem megtanultam azt is, hogy a tökéletesség nem létezik, vagyis semmiképpen sem úgy, ahogy azt az ember először képzeli.

A munkám során valóban megélhettem és megérthettem, hogy nem az a hibátlan, ami minden funkciójában jól működik. Sokkal inkább az, ami adott esetben a lehető legjobb.

Felemelő feladat eljuttatni ehhez a ponthoz a gyerekeket, és végigkísérni a családok küzdelmét, sikereit az első két éven át” − fogalmaz a szakember. Hozzáteszi: ő szintén abban hisz, hogy minden koraszülött baba minél pontosabb diagnózist, majd minél komplexebb, az aktuális életkorának megfelelő terápiát érdemel, ha szükséges, akár többféle módszer alkalmazásával is.

Széles-Horváth Anna

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jill Lehmann Photography