A nő, aki 13 évig nem aludt (eleget) – Anyaautomata és zombifeleség

–

Három gyerekem van, húszhavonta szültem őket

Leírom, hogyan zajlott nálunk a dolog. Amikor még csak a hasamban voltak, akkor azért nem tudtam aludni, mert folyton pisilni kellett. Ez viszonylag hamar elmúlt, „csak” négy hónapig tartott. Utána jött az a korszak, hogy mire nagy nehezen elaludtam, elkezdett rugdosni az éppen aktuális baba belülről, mert neki meg baromira nem volt kényelmes az a helyzet, amiben én szerettem volna pihenni.

Így hát elképzelhetetlen pózokban próbáltam az ágyban – szárazföldön fetrengő bálnaként – elhelyezkedni.

A végére – bárhogy feküdtem – mindenhogy rossz volt. Óránként ébredtem, és amiatt dühöngtem egy újabb órát, hogy miért nem tudok elaludni. Teljesen kikészültem. Én – kis naiv – azt hittem, hogy a szülés után ennek egy csapásra vége lesz, és megint boldogan végigalhatom az éjszakákat… Hahha!

Szülés után

Kiderült, hogy ami eddig történt, az egy valóságos alvókúra volt a mostani állapothoz képest. Elkezdődött a hard core-korszak. Egy nyekergő csecsemő nagyon kitartó tud ám lenni. Először a hasa fájt. Aztán a fogzás miatt nem tudott aludni. Utána meg éhes lett. Akkor szépen megszoptattam, amitől halálosan megszomjaztam. Ittam egy csomó vizet, és megpróbáltam visszaaludni, mire természetesen pisilnem kellett. Ekkor halkan kióvakodtam, nehogy felébresszem a mellettem szuszogó csomagot, de persze minden egyes alkalommal felzavartam – legkésőbb akkor, amikor visszaosontam az ágyba… Kezdődött elölről az egész ceremónia… Aztán végre elrendeződött az éjszakai cirkusz, és egyszer csak nem akart tovább szopni az első gyerekem. Nem értettem. Mi van? Eddig ez volt az élet, a nyugalom a biztonság, most meg…

Hát, igen, beleköpött a tejbe egy másik kis embercsomag, és kezdődött elölről az egész.

Egy új – rugdosódó – emberkezdemény jelezte éjjel és nappal, hogy szüksége van rám… A többit már tudjátok. Háromszor játszottam el ugyanezt egymás után. (Nehezítve a húsz-, majd a negyven hónapos makacs korszakukat élő dedekkel.)

Anyaautomata

Igen. Tényleg olyan lettem a végére, mint egy automata. Mindent megcsináltam. Etettem, szoptattam, játszottam, sétáltattam, pelenkáztam.

Úgynevezett „elég jó” anya voltam. És rossz feleség. Teljesen maga alá temette a testemet és a lelkemet is ez az elképesztő igénybevétel.

Eldeformálódtam kívülről és belülről is. Nem engedtem be a világot magamba, lebegtem a tejködben, és a környeztem nem értette, miért vagyok olyan, mint egy zombi. Mindháromszor meglegyintett a szülés utáni depresszió szele.

Senkinek nem beszéltem róla, de marcangoltam magam, mert úgy éreztem, alkalmatlan vagyok a feladatra, nem tudok annyit adni, amennyit követelne tőlem a világ, a gyerekek, a gyerekeim apja… és rossz válaszaim voltak a jogos kérdéseikre. Elhagytam magam, és elhagytak engem is. Mire a harmadik megszületett, a házasságom véget ért. Féléves volt, amikor szétrobbant a kapcsolatunk. Negyvenévesen, három apró gyerekkel, kialvatlanul néztem a világba, és még mindig nem tudtam, hogy ennek az egésznek nagyon sok köze van ahhoz, hogy évek óta nem aludtam ki magam…

Munkaalkoholista lettem

A helyzetünk lassan rendeződött, a gyerekek is megtanultak valamelyest aludni, már nem kellett a rossz álmok miatt három-négyóránként rohannom egyikhez, másikhoz vagy a harmadikhoz, hogy fel ne ébressze a többieket. És akkor jött az, amire nem számítottam.

Amíg szültem és szoptattam, szültem és szoptattam, szültem és szoptattam, addig egyáltalán nem dolgoztam, de amikor egyedül maradtam, épp abban a krízishelyzetben jött a felismerés, hogy nekem mesékkel kell foglalkoznom, mert éjjel és nappal meséltem a gyerekeimnek. Ösztönösen rájöttem, hogy ezen a nyelven úgy tudok velük kommunikálni, amitől sokkal egyszerűbb az életünk. Elindultam egy rangos meseíró pályázaton, ahol különdíjat kaptam, és lehetőséget arra, hogy könyvben is megjelenjenek a meséim, ráadásul az egyetlen meseszakmai lap szerkesztője lettem. Miután lefeküdtek a gyerekek, elkezdődött egy másik élet. Megszállottam írtam, szerkesztettem, olvastam, a nyomdai leadások előtt hajnali négyig-ötig korrektúráztam, és persze reggel ébresztettek a gyerekek. Anyaautomata üzemmódba kapcsoltam… éééés működtem.

Döntenem kellett

Hozzászoktam, hogy az éjszaka csöndjében és nyugalmában telik a munkaidőm, és ahhoz is, hogy ettől függetlenül a gyerekeim korán ébresztenek. Ha öt órát aludtam egy nap, már egész megbízhatóan tudtam teljesíteni a feladataimat.

De a szervezetem kimerült, súlygondjaim lettek, és a korai klimax is elkezdődött nálam, aminek egyik jellemző tünete épp az inszomnia. Akkor ébredtem föl igazán, amikor minden normális ember elalszik. A munkatársaimat is kikészítettem néha azzal, hogy este tíz és éjjel kettő között nyomasztottam őket különböző levelekkel, amelyek a másnapi cikkekkel voltak kapcsolatosak, és a barátom is megelégelte, hogy olykor egy erőtlen rongycsomó fekszik mellette az ágyban.

Úgyhogy döntöttem. (Elég nagy hülye voltam, hogy ezt csak most tettem meg…) Legkésőbb éjfélkor kikapcsolom a gépet, és ha nem megy az elalvás, – mert persze teli van a fejem mindenféle tennivalóval, amit mégis holnapra halasztottam –, akkor bekapok egy gyógynövényes bogyót. Amitől nem leszek kába másnap, és amit akkor is megtehetek, ha előtte ittam egy pohár bort a barátommal, és aztán – lehet, hogy csak a tudattól, de... végre alszom. Mint a bunda. Reggelig. 

Both Gabi

Íme, Finy Petra vicces listája a nemalvásról: ÍGY LETT BELŐLEM, SZÉPSÉGBŐL SZÖRNYETEG – EZ TÖRTÉNIK VELED, HA NEM ALSZOL ELEGET

És Fiala Borcsa módszereit sem árt megszívelni: 5 TUTI MÓDSZER, AMIVEL KARIKÁS TEKINTETŰ BAGOLYBÓL FEKETEÖVES MORMOTÁVÁ VÁLTAM

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Koldunov