A nő, aki a csillagokat számolta – és harcolt, hogy más nők is teret kapjanak a tudományban

–

Az egyedülálló anyák élete ma sem könnyű, ám a 19. század végén még sokkal nehezebb volt.

Williamina Paton Fleming (lánykori nevén Stevens) kisgyerekkorában viszonylagos anyagi biztonságban élt. 1857. május 15-én született Dundee-ben. Apja, Robert Stevens fafaragóként dolgozott: elsősorban képkereteket készített és aranyozott, ami szerény jólétet biztosított a családnak. Olyannyira, hogy az apa hódolhatott saját szenvedélyének, a fényképezésnek is. A kislány sok időt töltött apja fotólaborjában, és már ekkor elsajátította a fényképezés alapjait, ami akkoriban meglehetősen bonyolult művelet volt. Ám az apa Williamina hétéves korában meghalt, így a család helyzete nehezebbé vált.

A kislány nagyon okos volt, főleg a matematikában mutatott kimagasló tehetséget, így már 14 évesen fiatalabb gyerekek tanításával foglalkozott, hogy anyagilag segítse magára maradt édesanyját.

Húszévesen ment férjhez James Orr Fleminghez, akiről nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy a fiatal pár 1878 novemberében átkelt az Atlanti-óceánon Boston felé, azonban a férj hamarosan elhagyta a fiatalasszonyt. Williamina ekkor alig múlt 21 éves, és első gyerekét várta. Mivel semmilyen – pedagógiai vagy más – képesítése nem volt, nem maradt sok választása: házvezetőnőnek állt. Ez a döntés azonban megváltoztatta az életét.

A professzor házvezetőnője

Fleming 1879 közepén a Harvard Egyetem professzorának, Edward Pickeringnek a házában kezdett el dolgozni mint házvezetőnő. Pickering felesége – aki Jared Sparksnak, a Harvard korábbi elnökének lánya volt – ismerte fel először, hogy a házvezetőnő elképesztően intelligens, annak ellenére, hogy alacsony képzettséggel rendelkezik. Mindenképpen segíteni akart neki, ezért férje beleegyezésével és anyagi támogatásával megszervezték, hogy teljesülhessen a várandós nő álma: otthon, Skóciában szülhesse meg a kisbabáját. A fiú 1879 októberében született, és anyja az Edward Charles Pickering Fleming nevet adta neki, köszönetképpen a professzor támogatásáért.

Pickering felesége biztos volt benne, hogy Fleming jóval többre hivatott annál, hogy házvezetőnő legyen. Ezért arra kérte férjét, hogy alkalmazza az egyetemen, hiszen adminisztratív munkakörökben ekkor már dolgozott néhány nő az obszervatóriumban.

Magát Pickering professzort is lenyűgözte az asszony élni akarása és elképesztő intellektusa. Az is feltűnt neki, hogy Fleming ért a fényképezéshez, szeret fotónegatívokkal foglalkozni, és képes az előhívott fekete-fehér képeken egészen finom árnyalatokat is megkülönböztetni.

A megbízható nők

Edward Charles Pickering, a Harvard Obszervatórium igazgatója a teljes éjszakai égbolt feltérképezését tűzte ki célul, méghozzá egy teljesen új módszerrel. Nemcsak távcsövön keresztül vizsgálta az eget, hanem a távcsőhöz rögzített kamerával fényképeket is készített, mert úgy vélte, hogy a fénykép megörökíti azt is, amit az emberi szem nem vesz észre. Ráadásul a képek rendszerezhetők és archiválhatók. Ezt az elemző, rendszerező munkát eleinte férfi munkatársaira bízta, ám 1881-re annyi fotó gyűlt össze, hogy a kollégák képtelenek voltak ellátni a feladatot.

A legenda szerint Pickering egyszer dühében azt mondta, hogy ezt a munkát még a házvezetőnője is jobban el tudná végezni. Hogy valóban elhangzottak-e ezek a szavak, nem tudni, az viszont biztos, hogy a professzor elbocsátotta a férfi alkalmazottakat, és nőket vett fel a helyükre – köztük házvezetőnőjét, Williamina Fleminget is.  

Döntésének egyik oka az volt, hogy a nők szerinte pontosabbak, kitartóbbak, szabálykövetőbbek és rendszeretőbbek, mint a férfiak. Pickering 1881-től 1919-ben bekövetkezett haláláig több mint 80 nőt alkalmazott tudományos adminisztrációs munkára.

Ez abban az időszakban történt, amikor a nők oktatásának lehetősége komoly viták tárgya volt. Akadtak olyan tudósok is, akik szerint a tanulás kifejezetten káros a nők egészségére. Ilyen volt Edward Clarke, a Harvard orvosi fakultásának tanára, aki 1873-ban megjelent könyvében azt állította, hogy a nők gyengébb idegzetűek, és a pubertás alatt nem bírják elméjük fejlesztésének terhét anélkül, hogy testi károsodást ne szenvednének.

Nem csoda, hogy néhány tudós „Pickering háremének” nevezte a nőkből álló kutatócsoportot. Hogy volt-e szexuális kapcsolat a professzor és munkatársnői között, nem tudni – már a felvetés is mutatja, mennyire elképzelhetetlennek tartották, hogy nők tudományos teljesítmény alapján vívjanak ki elismerést.

Megszámlálni a csillagokat huszonöt centért

A csoport hivatalos elnevezése Harvard Computers volt. Akkoriban a „számítógép” nem gépet jelentett, hanem olyan személyt – főként nőt –, aki adatokat számolt, elemzett, jegyzett. Az obszervatóriumban jobbára párosan dolgoztak: egyikük hangosan számolta a fényképlemezeken látható csillagokat, míg a másik jegyzetelt. Munkájuk során több százezer csillagot osztályoztak kézzel, feltérképezve az eget a jövő generációi számára.

Fleming egyik fő feladata a csillagok spektrumának vizsgálata volt. (A csillag spektruma a csillag által kibocsátott fény hullámhossz szerinti eloszlását mutatja. A spektrumok elemzésével következtetni lehet a csillag felszíni hőmérsékletére, kémiai összetételére és gravitációs viszonyaira – a szerk.) A 19. század végén a spektrumokat még csak fekete-fehér fotókon rögzítették, a világos és sötét sávok eloszlása alapján. Minden csillagnak megvolt a saját spektrális mintázata, és Fleming ezeket hasonlította össze nagyítóval, aprólékos munkával. Több mint 200 000 fényképészeti lemezt vizsgált meg élete során.

Bár Pickering kiállt a nők tanuláshoz való joga mellett, női alkalmazottainak ritkán adott kreatív feladatokat. Fleming naplójában így írt:

„A rutinszerű, hétköznapi feladatok elvégzése annyi időmet emésztette fel az elmúlt években, hogy kevés maradt azokra a konkrét vizsgálatokra, amelyek a legjobban érdekelnek.”

A női asszisztensek fizetése 25–50 cent volt óránként, míg a férfiaké ennek minimum a kétszerese, de gyakran a többszöröse. Fleming erről is naplót vezetett:

„[Pickering] Gondolja-e valaha is, hogy nekem is van otthonom és családom, amiről gondoskodnom kell – a férfiak mellett?... És ezt felvilágosult kornak tekintik!”

A munkarend sem volt kedvező: hétfőtől szombatig reggel 9-től este 6-ig dolgoztak, és gyakran éjszaka is visszarendelték őket.

Női csillagászok

Fleming 1888-ban szerzett hírnevet, amikor az Orion-csillagképben felfedezte a híres Lófej-ködöt – ez csak egy volt az általa észlelt mintegy ötven köd közül. A felfedezésért a Londoni Királyi Csillagászati Társaság 1906-ban tiszteletbeli tagjává választotta – ő volt az első nő, aki ezt elérte.

Pickeringgel együtt kidolgozták a csillagok hőmérsékleti osztályozásán alapuló rendszert. A Draper Csillagspektrum-katalógus 1890-es első kiadásához Fleming 10 351 csillag 28 266 spektrumát rendszerezte – ez volt korának legnagyobb csillaggyűjteménye. Később ő lett a csillagászati fotók kurátora, ezzel ő vezette a női számítógépek csoportját, és már maga választhatta meg 12 női asszisztensét. Ő volt az első nő, aki a Harvardon kutatói rangot kapott – végzettség nélkül.

Fleming a nők tudományos egyenjogúságáért is harcolt. Az 1893-as chicagói világkiállításon tartott előadásában arra biztatta a csillagászokat, hogy ne csak „élő számítógépekként” alkalmazzák a nőket, hanem adjanak nekik önálló kutatási lehetőségeket is.

Csoportjából több kutatónő is kiemelkedett: Antonia Maury felfedezte és kiszámította egy szoros kettőscsillag pályáját, megalapozva ezzel egy új kutatási területet. Annie Jump Cannon pedig Fleming és Pickering munkájára építve hozta létre azt a csillagosztályozási rendszert, amit ma is használunk.

Williamina Fleming 1911-ben, ötvennégy éves korában hunyt el. Pickering így búcsúzott tőle:

„Fleming markáns példája volt egy olyan nőnek, aki úgy ért el sikereket a tudomány legmagasabb köreiben, hogy közben egy pillanatra sem vesztette el a nemére oly jellemző sajátosságait és báját.”

Az elismerő szavakból ordít az a nemi megkülönböztetés, amely ellen a tudományos életben – sajnos – még ma is küzdeni kell.

Miklya Luzsányi Mónika