Az úgy volt, hogy... barternyaralás, csapatépítés, egy hét a tengerparton, kihelyezett munkahét... de hát ezt már hallottátok. (Ha mégsem, akkor ITT, ITT vagy ITT olvashattok róla.) A kint forgatott mozi első részét a múlt héten láthattátok, most itt a második, ami – ha lehet – még őrültebbre sikerült. Szóval: őrület, reszketés, raki és röhögés „Sentidoban”: DTK-val, Szentesivel, Kormossal, Fialával, Zimrével, Szőcs Lillával és Both Gabival. Na meg Sanyival. Elviszlek magammal – nyári különkiadás, 2. rész.
Ha véletlenül úgy alakult, hogy a második részt láttad először, és érdekel az első is, akkor KATT IDE!
Miért érzi úgy 77 évesen, hogy már nem igazán kell? Hogy van most, néhány hónappal azután, hogy nagyon megijesztett mindenkit, amikor rosszul lett a színpadon? Hány elégedett pillanatot tud felidézni páratlanul hosszú pályájáról? Mi az, ami még képes felvillanyozni őt? Mi lett a hollywoodi álmaival? Miért haragszik a kritikusokra és mennyire gondolja politikainak a Kossuth-díjat? Kern András az Elviszlekben!
Túlélő üzemmódban vagyunk, és úgy próbáljuk tompítani a feszültséget, hogy belebetegszünk. Az átlag 65+-os magyar ember 3-4 évvel él kevesebbet egsészségben, mint uniós társai. Mi köze a mentális állapotunknak a fizikai egészségünkhöz, és hogyan lehetne ténylegesen csökkenteni a stresszt? Az Elviszlek magammal vendége: Dr. Márky Ádám orvos, longevity kutató.
Benedek-Epres Panni továbblépett, de az az érzése, hogy az ország egy része nem lépett vele együtt. Köszöni, nem kéri többé az özvegyi fátylat és nem kéri az ítélkezést sem. Egyedülálló anyukaként új életet épített, autonóm nőként pedig saját vállalkozást. Öröm nézni!
Tíz év, 310 epizód, tízezer kilométer után az Elviszlek magammal című műsor befejeződik. Az utolsó, rendhagyó epizódban korábbi vendégek és olvasók kérdezik a műsorvezetőt, D. Tóth Krisztát. Moderátor: Fegyverneki Sanyi.
190 óra őszinte beszélgetés és 60 millió megtekintés után véget ér az Elviszlek magammal, amely 10 éve indult útjára – statisztikák és érdekességek a WMN és D. Tóth Kriszta műsoráról.
Tíz-húsz évente születik olyan előadás, ami képes kilépni a színház falai közül, és össztársadalmi, kulturális értelemben túlmutat magán. Ma este a Vígszínház az 500. előadást tűzi műsorra A Pál utcai fiúk című zenés darabból, ami már önmagában is figyelemre méltó, de érdemes megvizsgálni, hogy a bemutató óta az előadás szellemisége és zenéje miként kezdett önálló utakat is bejárni.
Ami a pánikot illeti, olvasónk meggyőződése, hogy igazán azoktól lehet tanulni, akik maguk is megtapasztalták, megszenvedték, és a saját példájukkal mutatják meg, mi minden lehetséges. „Nekem is hatalmas erőt adott, hogy ismertem olyan embereket, akik végigmentek azon az úton, amin én is jártam. Az ő történetükbe tudtam kapaszkodni, amikor a saját mélypontomon voltam” – írja olvasónk, Veronika.
A mellrák nemcsak az idősebb, hanem a fiatal nőket is érintheti. Olyan nőket, akik tele vannak célokkal, családra vágynak, és akik tervei között biztosan nem szerepelt a kemoterápia vagy a masztektómia. Egy ilyen, krízisekkel teli időszakban különösen fontos, hogy mentálisan és lelkileg is elég erősek legyenek a küzdelemhez – az ELTE PPK KLOÉ programja ebben nyújt támogatást számukra.