Az úgy volt, hogy... barternyaralás, csapatépítés, egy hét a tengerparton, kihelyezett munkahét... de hát ezt már hallottátok. (Ha mégsem, akkor ITT, ITT vagy ITT olvashattok róla.) A kint forgatott mozi első részét a múlt héten láthattátok, most itt a második, ami – ha lehet – még őrültebbre sikerült. Szóval: őrület, reszketés, raki és röhögés „Sentidoban”: DTK-val, Szentesivel, Kormossal, Fialával, Zimrével, Szőcs Lillával és Both Gabival. Na meg Sanyival. Elviszlek magammal – nyári különkiadás, 2. rész.
Ha véletlenül úgy alakult, hogy a második részt láttad először, és érdekel az első is, akkor KATT IDE!
Hirtelen morajlást hallottam, majd valaki felvisított. Én balesetre gondoltam. A mindig nyugodt férjem arcát látva annyit sejtettem, hogy baj van, de akkor még nem éreztem semmit. Ő reagált elsőként: „Földrengés. Gyertek el a falaktól!”
Nem marad más, amíg nem ülhetünk ki a teraszokra, mint hogy otthon varázsoljunk magunknak ünnepi lakomákat – legalább képzeletben beutazva közben a világot.
A szendvicsgenerációs lét nem újkeletű probléma, mégis sokat romlott a helyzete azoknak, akik otthon ápolják az idős szeretteiket. Összefoglaló Stoiber Vivien demenciaszakértő cikkéből.
Van az úgy, hogy az ember azután sem tud kitörni a közepes tanuló ketrecéből, hogy rég maga mögött hagyta az iskolapadot (és ad absurdum még sikeres is lett a választott területén…) Olyan szülőket kérdeztem a keserű csalódásaikról, akik már kaptak (szerintük) igazságtalan jegyet arra a házi feladatra, amit a gyerekük helyett csináltak meg.
Nem, nem könnyű, pattogatott kukoricás mozi Andrea Arnold filmje, a Bird. Én mégis azt mondom: ne ijedjetek meg a szikár leírástól! Mert egy olyan történetet kaptok, ami megragadja a szíveteket, és nem ereszti el egyhamar.
