–

Ahogy kezdődött

Háttal ülök a bejáratnak, csak fotós kollégám, Fanni arcán látom, ahogy felderül, ebből sejtem, hogy valószínűleg megérkezett. Hátranézek, és valóban; a kávézó ajtajában egy egészen rövid hajú lány megöleli a barátnőjét, elköszönnek, majd elindul felém. A mosolya beragyogja a helyiséget, egyáltalán nem látszik rajta, hogy izgul, pedig az üzenetváltásunk alapján azt hittem, lámpalázas. Nem sokkal később kiderül, nem hogy nem lámpalázas, kifejezetten örül annak, hogy a történetéről mesélhet. 

A 2024/2025-ös tanév első félévének vége felé a budapesti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tizedikesei az osztálytermüket festették. Nem példa nélküli a dolog, az iskolában szinte tradíció, hogy a gimnazisták maguk dekorálják a termüket. A gyerekek egy része az egész napot létrákon töltötte, köztük volt Kyra is, aki nem sokkal azelőtt gyógyult meg egy influenzaszerű betegségből. Kyra az iskolai festésnek tudta be, hogy a munka után elkezdett nagyon fájni a háta és rendkívül elfáradt.

Megpróbálta kipihenni, de nem segített, és nem sokkal később újabb tünetek jelentek meg, amelyeket már nem lehetett az influenzára vagy a munkára fogni.

A kislány mellkasa tele lett furcsa, lilás pöttyökkel, amelyekre a felkeresett bőrgyógyász széttárta a karját és bőrnyugtató krémet írt fel, hátha az segít. Nem igazán segített, így a szülei végül elvitték egy vérvételre. 

Családjával egy XI. kerületi lakásban élnek négyen, az édesanya biológiatanár általános iskolában és gimnáziumban, édesapa az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik logisztikai területen, együtt nevelik Kyrát és tizennégy éves öccsét. A család a nyarakat a verőcei telken tölti, ahol sokat kirándulnak és a gyerekek a Duna-parton bicikliznek. Kyra szeret képregényeket rajzolni, és néhány éve elkezdett hip-hop táncolni is, amibe egészen beleszeretett. 

„Lehetett bármilyen fárasztó a napom, tánc közben mindent elfelejtettem” – meséli mosolyogva. „Az a legjobb benne, hogy ki tudom adni a legnehezebb érzéseimet is. Ugyanez van akkor is, amikor rajzolok. Alig várom, hogy újra táncoljak, és elhatároztam, hogy fellépni is elmegyek majd a többiekkel.”

Amikor rákérdezek, hogy nem izgul-e a szerepléstől, elneveti magát és úgy mondja: nem, kifejezetten élvezi az adrenalinlöketet, és kisebb korában is otthon érezte magát a színpadon, amikor valamilyen ünnepségen például szavalni kellett.

„Kevés dolog billent ki a nyugalmamból” – mondja, és ezzel megelőz, mert épp reflektálni akartam arra, hogy mennyire nyugodtnak tűnik ahhoz képest, hogy életében először ad interjút. „Én egy békés embernek vallom magam. Főleg most, hogy jobban értékelem azt, hogy vagyok. Úgy gondolom, hogy fölösleges stresszelni, haragudni dolgok miatt vagy mérgesnek lenni emberekre.”

A diagnózis

Nyugalom ide, egyensúly oda, láthatólag őt is felkavarja, ahogy arról az éjszakáról mesél, amikor meglett a vérvétel eredménye. A háziorvos nem várta meg a reggelt, este hívta a családot azzal, hogy azonnal menjenek be a kórházba hematológiai kivizsgálásra, mert Kyrának 178 ezres fehérvérsejtszáma van (a normál tartomány 4-10 ezer között van - a szerző).

Innentől kezdve felgyorsultak az események.