Még tél derekán írtam az északi népek úgynevezett „koselig” érzéséről, azaz arról, hogyan tudnak szuperpozitívak maradni az emberek olyan éghajlati övön, ahol már délután kettőkor sötétedik. Most elárulok egy titkot: nekem is van ám egy életérzésem, ami segít szuperpozitívnak maradni a családi nyaralásokon. Ezt pedig (a Reszkessetek betörők nyomán) úgy hívom: kevinmcallisterezés, röviden kevinezés azaz: a szállodai habzsolás mesterszintje. 

Mielőtt továbbmennék, tisztáznám a terminus technikus jelentését. Ez az általam alkotott, teljesen öncélú kifejezés, (ugye, kevinezés – de úgy is mondhatod: „nyomtam egy Kevin-napot”) nem takar mást, mint amikor az ember végre gátlástalanul elszabadul a nyaraláson, és nem csinál egyebet, csak pofátlanul halmozza az élvezeteket.

Ez az az utánozhatatlan életérzés, amikor végre-valahára nem basztat senki, nincsenek szabályok, nem áll közéd és a hűtő közé a család, határidő,1200 kalóriás diéta... vagy egy házsártos férj.

Nincsenek kompromisszumok, csak te és a svédasztal, csak te és az entörtéjnment programok, csak te... és a tükörsima medence.

A filmnek, ugyebár, nagyjából két ismérve van: az egyik a fura, értelmetlen, de annál királyabb masinák építése, a másik a Kevin McAllister-féle hamisítatlan dőzsölés. Persze már az első rész is fantasztikus volt, amikor a kiscsávó Rube Goldberg-gépekkel csinál ki két betörőt (egyszer majd ezeknek a gépeknek is emléket állítok), na, de most hadd szóljon a dőzsölés kevinezés – Törökországban!

Hiszen nincs itt végre Buzz, Jeff, Linnie, Megan, Fuller és Frank bácsi se. Csak én és a full extrás szálloda. Engem, mondjuk, nem hagytak el sem a reptéren, sem otthon, bőven elég volt, hogy 24 órán át együtt vagyok egy rakás rettentően hangos, narcisztikus nővel – ezek közül kettő történetesen a szomszédom: Fiala+Szentesi. Reggel török híradóval keltenek a falon át, este pedig becsiccsentve próbálnak átjutni a szobámba, hogy szobatársam, Zimre arcára rajzoljanak valamit. Őrület.

1. Bemelegítés: reggeli kávé a későn kelők éttermében, csobbanás és séta

Nos, egy hosszúra nyúlt este után – mialatt Fialát sikeresen kizártam az éjszaka, megmentve Zimre arcát egy lemoshatatlan filces rajztól – napomat egy rendes kávéval kezdem a szálloda későn kelőknek fenntartott reggelizőjében, majd irány a medence!

2. Itt minden ehető

A szálloda falait (meg persze a csapvizet) leszámítva minden ehető. Akárhová megyek, ott kaja terem. FCKYEAH! Történetesen van egy zöldséges-fűszeres hobbikert is, ahol biobazsalikomon, rozmaringon, mentán kívül epret is termesztenek. Majd ezek szépen a tányérjainkon teremnek. A fűszerkerttől húsz méterre pedig – egészen nyilvánvaló módon – egy török nő palacsintát süt egy erre a célra kialakított kunyhóban. Csak nekünk. Lehet valami ennél epikusabb? Aligha!

3. Macskahotel

Ha megvan a palacsinta, akkor lelkem bolyhos lényét is ápolhatom, mert frankón van a szálloda kertjében egy cicahotel. A törökök ugyanis szent állatként tisztelik őket. Akárcsak én. Itthon vagyok!

4. Entörtéjnment-program egy életre

Most, hogy eddig igazán csillagos ötös napom volt, felvettem a Kardashian-szettemet szigorúan fekete-fehér-szürke alapon (sajna a bézs nem áll jól, mint nekik) és elmentem egy entörtéjnment-programra, ahol az animátorok zumbázni, twerkelni, meg mindenféle király afrikai táncmozdulatot tanítottak, hogy az élet császárának érezhessem magam. Persze szigorúan napszemüvegben kell tolni... arra az esetre, ha valaki jútyúb-videót készít, mint ahogy a kedves belga házaspár is tette pont akkor, amikor a színpadon csapattam. Mém leszek. 

5. Hamam

Kevinnapom fénypontjaként elmentem a törökfürdőbe, ami gyakorlatilag egy teljes testradírozást és masszázst jelent. Egy meleg márványlapon végigdörzsölik/masszírozzák az embert, aki aztán hatalmas habcsók formájában újjászületik. Csodálatos. Íme, az illusztráció:

forrás: shutterstock

Természetesen ennek a képnek semmi köze a valósághoz, mert a valóságban így néz ki az ember:

forrás: Fegyverneky Sándor/WMN

Amúgy meg a valóságban állati csinos vagyok, csak úgy mondom. Aki esetleg a SENTIDO Perissiában szállna meg, és hamamba menne, kérje Szergejt. Ő a legjobb masszőr a vidéken.

6. Svédasztal

Most, hogy megtisztultam, jöhet a svédasztalos vacsora. A svédasztal egyetlen szabálya pedig az, hogy nincs szabály. Azt eszel, amit szeretnél. Nem figyel senki, nincs ételrendőrség, amelyik számolná a bevitt kalóriákat, esetleg rád szólna, így nem valamiféle étkezési lexikon szerint kell enned a fogásokat. Ne szarozzunk az előétellel, salátával, tradicionális ételekkel, ha van egy bazi nagy desszertbár... külön fagylaltárussal! Nyugodtan kezdd desszerttel, ahogy én is tettem! (Egymás után négyszer – a szerk.)

Gyakorlatilag a hamburgertől kezdve, a svéd húsgolyókig mindennek össze lehet rakni a helyi megfelelőjét, akkora a kínálat.

Na, jó, húsgolyójuk pont nem volt, de barnamártásos báránycombjuk igen, úgyhogy nem kellett több, össze is állítottam a kedvenc török IKEAs menümet: kézműves, organikus gránátalmalekvár, barnamártás, helyi báránycomb és krumpli. Voilá!

8. Párnamenü

A végtelen habzsolás mezején létezik egy csoda valahol ott, ahol a szivárvány földet ér... Úgy hívják: párnamenü. Ez, kérlek szépen, nem más, mint, hogy egy „étlapból rendelhetsz magadnak különböző típusú párnákat kezdve a pufi latextől az epres csókpárnán át az esőerdős viszkózig – attól függ, hogy min szeretsz aludni. Nyilvánvalóan berendeltem mindegyikből, hogy egészen biztosan az igazak álmát aludhassam. 

Na, jó, a nap végére azért, elkezdtek hiányozni a többiek. Szentesi meg Fiala csiripelése, Zimre cinizmusa, DTK gondoskodása, meg Kormos, Both és persze Sanyi, az operatőr is. De életem legkomolyabb kevinezésén vagyok túl. A legkomolyabbon.

Szőcs Lilla