Nem kell mindent elengedni! – D. Tóth Kriszta az utolsó Elviszlek magammal adásról
Rovattámogatás
Együtt publikáltuk tegnap az utolsó epizódot. Ma még behúztam az utolsó képeket és kiegészítő szövegeket az Elviszlek 2025 nevű mappába a gépemen. Elviszlek 2026 mappa már nem lesz. Nem vagyok egy szentimentális alkat, de azért ez még nekem is kemény volt. Az utolsó adásban Kriszta volt a vendég, és olyan kérdésekre válaszolt, amit korábbi vendégei és a nézők tettek fel neki. Én pedig most utoljára összeszedtem, hogy szerintem mik voltak a legizgalmasabb válaszai a búcsúadásból. Tóth Flóra, az Elviszlek magammal szerkesztőjének összefoglalója.
–
A koncepciót sokszor átgondoltuk: ki kérdezzen? Hogyan vegyük fel? Kérdezzenek az olvasók is? Végül a WMN Fesztiválra mindent letisztáztunk, és elkezdtük felvenni a kérdéseket. A műsorból végül senki nem maradt ki, aki kérdezett, ami azt jelenti, hogy mindenki szuper kérdéssel, kérdésekkel készült. Amíg Kriszta vezetett és válaszolt, az Elviszlek magammal operatőr-vágója, Ifj. Fegyverneky Sándor ült mellette az anyósülésen és játszotta le neki a kérdéseket.
„Nagy feladat ilyenkor megmaradni az önszeretetben”
Az első meglepő kérdés hamar jött, Kriszta így beszélt a testéhez való viszonyáról és a menopauzáról: „Úgy érzem 45 éves korom óta, hogy nagyon a helyemen vagyok, van már bennem annyi tapasztalat és bölcsesség, hogy tudjak nemet mondani, ismerem a saját határaimat, nem akarok olyan embereknek a társaságában lenni, akik mérgeznek.
Vannak nagyon jó dolgok, amik a korral és a tapasztalatokkal jönnek el. Az ember jól van ilyenkor, de ezzel párhuzamosan a teste elkezd rakoncátlankodni és olyan dolgokat csinálni, amire az az első reakció, hogy »hát nem ezt beszéltük meg«. Megváltozik a konzisztencia, más az anyagcsere, az alvásminőség, a hőmérsékletingadozás, irritáltabbá válik, az idegrendszert nagyon megterheli ez a folyamat. Nagyon nagy feladat szerintem nekünk nőknek ebben az időszakban megmaradni az önszeretetben.
Ez nekem is kihívás volt, de már jól vagyok ezzel, és látom ennek az időszaknak a nagyon nagy előnyét is.”
„Ha Csingiling lehetnél, milyen varázsport szórnál az országra?”
Kriszta a fenti kérdést éppen akkor kapta meg, amikor egy hajléktalan ember lépett az autóhoz. Így arra a kérdésre, hogy mit kezdene a varázsporral, tökéletesen adta magát a válasz: „Ne legyenek éhes gyerekek, ne legyenek éhes emberek, legyen mindenkinek otthona. Jusson mindenki megfelelő egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz. Ezek nagyívű dolgok, de ha már Csingiling és varázspor, akkor tényleg ne szenvedjenek hiányt az emberek az alapvető szükségleteikben. De mielőtt az úr idelépett hozzánk, az jutott eszembe, hogy leginkább belső békére lenne szükség.
Az emberek zaklatottak, feszültek, és nem képesek egymásra figyelni, egymással szót érteni. Szerintem ez az egyik legnagyobb bűne a mindenkori vezetésnek, hogy embereket egymás ellen hergelnek, kirekesztett csoportokat pellengérre állítanak és bűnbakká tesznek. Az emberek nem tudnak szót érteni egymással a húsleves felett, mert hitkérdést csináltak az országunk működéséből. Ez nem hitbéli kérdés, itt mindenki egy hajóban evez.”
„Mindig a részem lesz”
Az a kérdés is felmerült, hogy Kriszta hogyan tudja elengedni az egész Elviszlek magammalt:
„Nem lehet mindent elengedni. Egyébként ezt anyám halála tanította meg. Mert ő például mindig ott lesz bennem. Mindig ott lesz a gyászom, nem fog elmúlni a fájdalom. Tompul meg átalakul, erőforrássá válik. De alakít engem.
Azért vagyok olyan, amilyen, mert átmentem ezen. És ezzel a műsorral kapcsolatban is valami olyasmit érzek, hogy ez mindig a részem lesz. A DNS-em része.”
Jó, de milyen „a D. Tóth Krisztával” dolgozni?
És végül, több mint 8 év közös munka után most mindenkinek válaszolok arra a kérdésre, amit a legtöbbet tettek fel nekem az emberek, amióta az Elviszlek magammal szerkesztője vagyok: és milyen „a D. Tóth Krisztával” dolgozni? 120 százalékban inspiráló és 2 százalékban nehéz. Mert Kriszta maximalista, és bár saját magától követeli a legtöbbet, azért a munkatársaitól is sokat vár el.
Nagyon gyakran találtuk egymást online a munkahelyi csetfelületen hajnalban, késő este és hétvégén is, sosem volt kérdés számomra, hogy ő is teljes erőbedobással a műsor (vagy bármi más aktuális dolog) sikerén dolgozik. Mivel én is elég maximalista vagyok, nagyon jól működünk együtt, mert pörgetjük, inspiráljuk egymást. Mert egy ilyen műsort, ami ennyit jelent nekünk és a közönségnek is, csak így lehet és érdemes csinálni: teljes erőbedobással, egymásra számítva, egymásból töltekezve.
Mert nézzétek meg ezt a nőt: ilyen jókat mond és kérdez vezetés közben, és mégis arra jutott, hogy abba akarja hagyni. De érthető: ahogy a műsorban is mondja, szüksége van egy kis pihenőre.
És szerencsére nem a közös munkától búcsúzunk, „csak” az Elviszlek magammal ér véget. Már több másik műsoron dolgozunk, az egyik éppen Kriszta ötlete alapján készül. Alig várom, hogy mit hoz a jövő, mert még nagyon sok műsoban szeretném szerkeszteni.
