„Katasztrófából katasztrófába, nem bírjuk tovább!” – Ilyen a helyzet a földrengés sújtotta Törökországban és Szíriában
A mai tudásunk szerint legalább 8700 ember vesztette életét eddig a török–szír határ közelében hétfő éjjel történő földrengésben (a halálos áldozatok száma Törökországban 6234, Észak-Szíriában 2470). Eddig 40 ezer sebesültet számoltak össze – de a romok alatt még mindig hallani hangokat, a túlélők mentése azonban számos akadályba ütközik. Szíriában egy olyan régióról van szó, amely tíz éve háborús övezet, és amelynek lakossága több mint felerészben belföldi menekültekből áll, akik menekülttáborokban, sátrakban éltek, a nemzetközi segítséget ráadásul a politikai helyzet is akadályozza. Törökországban ugyanakkor – egy helyi geológus szerint – a döntéshozók gondatlanságból nem készültek a katasztrófára, amelyre a helyi tudósok már két éve figyelmeztették őket. A német Spiegel magazin tudósításai alapján Gyárfás Dorka foglalja össze a helyzetet.
Észak-Szíriában krízis krízist követ
„A látvány szinte elviselhetetlen – minden ember az utcán kóborol elveszetten, és sehol nem talál oltalmat” – tudósít az Al-Dzsazíra arab televíziócsatorna riportere arról, mit tapasztal most azon a környéken, ahol a háború kirobbanása óta teljesít szolgálatot újságíróként. Az ő szájából hangzik el a címben idézett kétségbeesett kiáltás is („Katasztrófából katasztrófába, nem bírjuk tovább!”), hiszen már ő maga sem kívülálló. Itt a hétfő éjjel lezajlott, 7,8-es erősségű földrengés – amelyet több másik követett – olyan embereket tett végképp földönfutóvá, akik tíz éve háborúnak, üldöztetésnek és kiutasításnak vannak kitéve. Ennyi csapást elviselni jócskán túllépi az emberi tűrőképesség határait.
Ráadásul a segítség sem jöhet olyan gyorsan, ahogyan kellene. Nem pusztán azért, mert az időjárás nehezíti (bár a kemény fagy és a havazás nagy valószínűséggel mostantól alábbhagy), és nemcsak azért, mert a hatalmas mennyiségű rom eltakarításához hatalmas mentőkapacitás szükséges (és van, ahol egyszerű lapáttal, gereblyével végzik a mentést a helyiek), hanem politikai okokból is.
Az amerikai kormány semmi esetre sem szeretne együttműködni az általa szankciókkal sújtott, Bassár el-Aszad vezette szíriai rezsimmel. Ráadásul a török–szír határnak ezen a szakaszán a háborús helyzet miatt csak egyetlen határátkelő működik, amelyen keresztül a humanitárius szervezetek a katasztrófa sújtotta terület szír oldalára juthatnak, de tegnap például ezt is blokkolták egy időre – állítja a Spiegel.
Az Aszad-rezsim ugyanis azt szeretné, ha a hozzájuk érkező segélyt az egész országban szétterítenék, mivel azok korábban is csak ebbe, a lázadók által felügyelt régióba érkeztek, noha a kormány által uralt területeken is szükség lett volna rá. A török oldalon pedig a földrengés végzett akkora pusztítást, hogy nehéz oda a segélyeket eljuttatni.
Az al-Dzsazíra riportere, Szaad asz-Szaad azt mondja, az emberek nem sírnak, olyan érzelmi sokkhatás alatt állnak, és még mindig a hozzátartozóikat keresik a romok alatt.
Mivel a segítségnyújtás akadozva érkezik, maguk próbálják a mentést végzeni. A növekvő igények miatt felhúzott új építésű házak közül is sok összeomlott, mivel nem volt kellően erős az alapozásuk. Körülbelül 2,8 millió menekült áramlott erre a vidékre a szíriai polgárháború 2011. márciusi kirobbanása óta, nagyjából a fele került menekülttáborba, sátrakba. Az itt élők hozzávetőleg 70 százaléka már eddig is humanitárius segítségre szorult.
Csak a lázadók által felügyelt területen 700 áldozatot számoltak össze eddig, de a szír kormány 800 halottról és 1400 sebesültről adott jelentést – és még ez sem a végleges adat. Mivel a régióban akadozik az áramszolgáltatás, a benzin hiánycikk, és a kórházak túlterheltek, félő, hogy az áldozatok száma még jócskán emelkedni fog.
„Most temettük el egy rokonom szűkebb családját” – tudósít egy másik újságíró, Madzsid Abdelnur a WhatsAppon, az észak-szír Idlíb városából.
„A temető olyan, mint egy méhkas, tele van friss sírhantokkal. Az ember szíve összefacsarodik a látványtól.”
Törökország készülhetett volna a katasztrófára?
„Csak annyit szeretnék mondani, hogy a rombolás nem jött váratlanul” – nyilatkozta a Spiegelnek Hüseyin Alan, a török geológus-mérnöki kamara elnöke, aki a szervezet vezetőjeként tájékoztatta a hatóságokat és a török kormányt is a veszélyről, csak épp választ nem kapott.
„Igen, ez egy kiszámítható rengés volt” – mondja, mivel a terület olyan törésvonalon fekszik, ahol ötvenévenként megmozdul a föld. És mivel utoljára 1974-ben történt itt kitörés Lice városában, azóta figyelték a területet. „Már 2008-ban megállapítottuk, hogy egy szakaszon kisebb, alig észlelhető földrengés mehetett végbe, ami azt jelentette, hogy nagyobb feszültség keletkezik a földben, különösen Pazarcık és Adıyaman környékén – pontosan azon a részen, amelyet a katasztrófa most erőteljesen érintett.”
Ezen a vidéken a XX. század elejétől rendszeresek a földrengések, és ilyen erős is volt már: a geológus szerint ez csak a harmadik legerősebb földrengés az elmúlt száz évben a környéken.
„A károk mértéke azonban – tartok tőle – felülmúlja majd a második legnagyobb földrengés okozta katasztrófát is, ami 1999-ben történt a Marmara régióban, és 17 ezer halálos áldozatot követelt.”
A mostani földrengés törésvonalán 24 török város és több mint 110 kistelepülés feküdt. „2021-ben jelentős kutatást végeztünk ezekben a városokban, és figyelmeztettük a hatóságokat egy várható földrengésre, ami érintheti Hatay és Osmaniye városát is. Sajnos azonban a munkánk nyilvánvalóan nem váltott ki hatást – sem az ankarai elnökség köreiben, sem a regionális hivataloknál, még a polgármesterek, és a parlamenti képviselők sem vettek róla tudomást. Még átvételi elismervényt sem kaptunk, miután megküldtük az anyagainkat.
Az épületek alapozásakor talajvizsgálatot kellett volna végezni, de nemhogy ez hiányzik, hanem a helyi elöljárók még azt is engedélyezték, hogy közvetlenül a folyómeder mellett kezdődhessenek az építkezések. Újra meg újra rámutatunk a rendszer hiányosságaira – bármiféle eredmény nélkül.
Még Hatay repülőterét is a földrengés törésvonalára építették – ez egyszerűen elfogadhatatlan.”
Hüseyin Alan azután megemlíti, hogy más olyan országokban, amelyekben rendszeresek a földrengések – mint például Japánban –, külön minisztériumot hoztak létre ezek kezelésére, aminek részben épp a katasztrófa megelőzése a feladata, másrészt a felkészülés, és a megküzdés. „Nálunk meg marad a válságmenedzsment. Már rég meg kellett volna alakulnia annak a minisztériumnak, amely a vészhelyezetekre, a katasztrófákra és a klímaválságra szakosodott. Ehhez képest sok településen helyi szinten sincs hivatal a katasztrófák és válságok kezelésére.”
Más cikkében a Spiegel azt latolgatja, hogyan hat majd a földrengés a török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdoğan pozíciójára – ő egyébként három hónapos rendkívüli állapotot hirdetett az országban. Bárhogy legyen, bármit tettek vagy hazudtak is a politikusok a határ egyik vagy másik oldalán, az biztos, hogy a török és szír embereket az elmúlt napokban újabb elképesztő veszteségek érték.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Burak Kara
