„Megváltoztat a veszteség, de nem az vagy, hogy valakit elvesztettél” – 5 fontos gondolat Epres Pannitól
Rovattámogatás
Epres Panni 7 évvel ezelőtt már volt az Elviszlek magammal vendége, majd most – hosszas gondolkozás után – újra elfogadta D. Tóth Kriszta meghívását. Sokan hisznek benne, hogy 7 év alatt teljesen kicserélődnek a sejtjeink (bár a tudomány mai állása szerint nem mind), és ezáltal megváltozik az egész életünk. Panni életében is sok minden történt az elmúlt 7 évben – ebből egy történést mind tudunk: elvesztette a férjét, Benedek Tibort – de ez hiába meghatározó veszteség, nem vált az identitásává. Összefoglaló D. Tóth Kriszta interjújából.
–
„Nem azonosultam a veszteségemmel”
Pannira sokan tekintenek úgy, hogy a nemzet özvegyére, ő mégis őszintén elmondja, 5 év távlatából már inkább terhes neki ez a meghatározás, nem vált identitásává a gyász: „Minden egyes ember veszít el valakit az életben. És onnantól kezdve nem az alapján éled az életed. Mindenkin változtat egy veszteség, de nem az vagy, hogy valakit elvesztettél. És egy kicsit azt látom, hogy én nem azonosultam ezzel, nyilván nem ugyanaz az ember vagyok, mert mindenki változik, főleg egy ilyen után, de nem ez határoz meg engem. Sem a mindennapjaimat, sem a munkámat. De közben azt látom, hogy az emberek kicsit a saját traumáikat dolgozzák fel rajtam keresztül.” D. Tóth Kriszta saját tapasztalataiból is tudja: a legtöbb ismert ember projekciós felület, könnyebb velük azonosulva megélni érzéseket.
„Nem hiszek a ridegtartásban”
A beszélgetés során szóba kerül Panni „buborékban” töltött gyerekkora és az, hogy ezt ő is követni szeretné szülőként: „Nem hiszek a ridegtartásban, nem hiszek abban, hogy teher alatt nő a pálma. Egy gyereknek igenis a biztonságot kell megadni. Én úgy nőttem föl, hogy teljesen mindegy, hogy történik valami rossz az iskolában, rossz jegyet kapok, valakivel összevesztem az edzésen, mindegy, mert hazamegyek, és otthon engem mindentől megvédenek. Otthon minden rendben. És egyébként én is próbálom ezt a gyerekeknek, vagy nem próbálom, valószínűleg
így nevelem én is őket. Hogy »nyugi, megoldjuk«. Ez a »megoldjuk« szó persze sajnos nem mindig működik. Inkább átfolytunk abba, hogy mindenen túlleszünk. Talán abban tudok még nekik erőt meg biztonságot adni, hogy túl lehet úgy élni mindent, meg mindenen túl lehet úgy lenni, hogy utána lehetünk boldogok.”
A testvéremért levágnám a fél karom
Epres Panni szeretetteljes családban nevelkedett, máig nagyon közel állnak egymáshoz a szüleivel, a testvérével, Judittal pedig különösen: azt mondja, mindennap akár többször beszélnek, és a nővére ismeri őt a legjobban. „A testvérek azért vannak, hogy valaki tényleg életed végéig feltétel nélkül imádjon, bármit csinálsz, szerintem ugyanúgy, mint a szülők. Én soha nem értem azt, ha a testvérek nincsenek jóban, ez teljesen érthetetlen nekem. 18 éves korunkig martuk egymást, téptük egymást, veszekedtünk mindenen, egy utolsó pulóveren is. Amikor 18 éves lett a nővérem, akkor elköltözött otthonról, onnantól kezdve egy hangos szó nem volt közöttünk, nyilván nem mindenben értünk egyet, de mindent meg tudunk beszélni. És nem is tudom elképzelni, hogy bármi történjen. Mindig ott van nekem, és én ahogy tudom, kényeztetem őt, a fél karomat odaadnám érte, ha az örömet okozna neki.”
„Jó küzdeni, mert utána büszke lehetek magamra”
Panni rendszeresen kap negatív kommenteket arra vonatkozóan például, hogy miből telik neki nyaralásra, miközben ő inkább arra törekszik, hogy még kevésbé ítélkezzen mások felett. Ennek ellenére őt is foglalkoztatja mások véleménye, hiába tudja, hogy nem kellene. Ebben a kérdésben inkább ő változott az elmúlt 7 évben: „Sokkal kevésbé vagyok bíráló, elfogadóbb lettem.
Mindenki csak akkor bírálhat, ha már volt abban a helyzetben. Én mindenki előtt emelem a kalapom, aki próbálja jól csinálni az életét, és nagyon nagy erőfeszítés ez tényleg, hogy próbálunk egy csomó területen megfelelni, de ez másnak miért fáj?!”
Panni azt sem titkolja, hogy az özvegység új képességeket is felszínre hozott, olyan dolgokkal is foglalkoznia kell, amivel korábban nem, de ennek is van jó oldala: „Felelős lettem az anyagi dolgokban is, tudom, hogy mit szabad és mit nem. Mert most már az én felelősségem az egész családunkat és a gyerekeket ellátni. Pontosan tudom, hogy mi az, amit erre a vállalkozásra rászánhatok, és még nem érezzük meg. Ebben is ügyesedtem. Jó küzdeni, mert utána büszke lehetek magamra.”
Ahhoz képest, hogy 49 éves vagyok, jól nézek ki
Epres Panni azt meséli, derűs természetét apukájától örökölte, aki képes annak is örülni, hogy süt a nap, ha pedig éppen esik, akkor a Panniéktól kapott esőkabátja vidítja fel.
„Most nagyon önmagamnak érzem magam. Rengeteg feladatot, amiről azt gondoltam, hogy nem tudok egyedül ellátni, mind megoldom. Ez biztos, hogy ad nekem egyfajta önbizalmat. Az életem nagy része a külsőségekről szól, bár nem tartom magam egy felszínes embernek, de a külsőségek fontosak nekem, szeretem, ha valami rendben van, ha valami szép meg ápolt, és azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy 49 éves leszek, szerintem jól nézek ki. Például ennek örülök. Bár
a derű, ami bennem van, meg hogy mindennek örülök, nem egy 24 órán át tartó állapot, hamar túljutok azon, ami bánt.”
Panni a beszélgetés végén elárulja, hogy 200 évig szeretne élni, és bár azt nem tudja, pontosan milyen lesz az élete 7 év múlva, amikor már valószínűleg kirepültek a gyerekei, de arra számít, hogy akkor is jól fogja érezni magát.
