Akkor a gyerekeink már koronagenerációsok?

Bár még nem teljesen hivatalos, de ha létezik koronageneráció, akkor az a világjárvány idején született gyerekekkel kezdődik.

Vagyis az öt- és hétéves gyerekeim hivatalosan nem számítanak K generációsnak, pedig a gyerekkoruk meghatározó eleme a Covid. (Az Amerikai Egyesült Államokban egyébként kifejezetten generációválasztónak számít, hogy ki volt „már öntudatánál” a 2001. szeptember 11-i merényletek idején, így szerintem ez érvényes lehet a jelenlegi helyzetre is.) Hiszen sok tekintetben érinti őket a világjárvány akkor is, ha amúgy intézménybe épp járnak (ami amúgy sok más országban nem feltétlenül jellemző). De így is

szinte beszorultak a nukleáris családjukba: se barátok, se különórák nem színesítik az életüket. Saját tapasztalatból mondom, hogy így február végén, több hónapnyi délutáni karanténszerűség után már gyakran én is az ő idegeiken táncolok, nem csak fordítva.

És ők már abban a korban vannak, hogy felfogják a körülöttük zajló történéseket, értik, hogy a dédnagymamájukkal miért csak egyszer találkoztak az elmúlt fél évben, és azt is érzik, hogy ezzel meg a többi korlátozással veszítettek valamit: leginkább élményeket. Ez pedig biztosan hatással lesz a személyiségükre.

Nemes Orsolya generációkutató a Generációs mítoszok című könyvében pont ezt teszi helyre (csak még a Covid előtti helyzetekre hivatkozva): hogy a generációváltás nem egyik napról a másikra történik. Akkor sem, ha ma már sokkal szűkebb egy-egy nemzedék, hiszen míg néhány évtizede akár húsz év korkülönbséggel is ugyanabba a generációba tartoztak emberek, a Z és az alfa generáció mindössze 11 évet ölel át – ha elfogadjuk, hogy 2020-ban a koronavírussal együtt megérkezett az új nemzedék. De még ők sem különülnek el egymástól élesen, ahogyan az alfa és a „koronageneráció” tagjai sem fognak.

ábra, ami megmutatja, mi számít még a generációs felosztásnál a születési dátumon kívül
Generációs kerék (Forrás: Nemes Orsolya – Generációs mítoszok)

Orsolya alaptézise az, hogy a különböző generációkban több a közös, mint gondolnánk, főleg, hogy teljesen életszerűtlen, hogy valaki, aki 2008. december 20-án született, egészen mást tapasztaljon gyerekkorában, mint aki 2009. január 4-én. Ugyanúgy igaz ez a most született K generáció tagjaira is – róluk így vélekedik Orsolya: „Amellett, hogy mindannyiunk közös élménye a karantén, a vírusválság, a maszkhasználat, és az izoláció, nem mindenkinek az életére hat ugyanúgy a megváltozott helyzet. Sok szülőnek, és ezáltal gyereknek az élete egészen megváltozott, más szülők majdnem ugyanúgy élnek, mint a járvány előtt – maximum otthonról dolgoznak. De nemcsak az számít, hogy milyen élethelyzetben vagyunk, hanem az is, hogy éppen milyen életszakaszban. Más kisgyerekként, kamaszként, pályakezdőként, kisgyerekes szülőként megélni ezt az időszakot.

Azokat, akik hasonló életszakaszban vannak, hasonló problémák foglalkoztatják. Ez krízishelyzetben is igaz.”

Nemes Orsolya – Fotó: Chripkó Lili/WMN

De hogy hívják az új generációt? Létezik egyáltalán?

Nemes Orsolya azokkal ért egyet, akik szerint igenis a szemünk láttára zajlik éppen a nemzedékváltás: „Generációváltás akkor történik, amikor jelentős társadalmi, politikai, gazdasági és/vagy technológiai változás zajlik a világban, ami meghatározza az adott generáció élményeit.

Sokszor a változás jelentőségét, ezáltal az új generáció születését csak később észleljük. Nagyon ritka az a helyzet, amikor tisztában vagyunk az éppen zajló változás jelentőségével – de ez a világjárvány szerintem pont ilyen (kicsit a háborús helyzethez hasonló).

Ennek ellenére vannak, akik azt mondják, nincs új generáció, bár a legtöbben egyetértenek abban, hogy van. De ezt a jövő fogja eldönteni, ahogy a koronageneráció nevét is. Jelenleg több néven említik – Q-gen, Crown generation, korona, C vagy K generáció –, de ez a címkézés általában egyáltalán nem tudományosan működik: mindenki bekiabálja a szerinte legjobb elnevezést, és aztán az egyik megragad.”

 

Oké, de a koronavírus nem csak a gyerekekre hat

Az teljesen logikus, hogy más korba érkezik egy most születő baba, akinek az apukája lehet, hogy minden szándéka ellenére sem lehet ott a születése pillanatában, és nem csak a kórházban lát maszkos embereket, meg ki tudja, mi vár rá egy-két év múlva, amikor elvileg közösségbe kezdhetne járni valamilyen formában. De közben ott vannak azok a gyerekek, akik, mondjuk, már tudatosan, de még komplex, kvázi felnőtt látásmód nélkül többet éltek járványhelyzetben, mint nem. Orsolya ezt mondja erről:

„Nemcsak a most születő gyerekekre van ez hatással, hanem mindenkire. A járványhelyzet egyénre gyakorolt hatását szerintem egy furcsa háromszög határozza meg: benne van az, hogy milyen életszakaszban vagy, a korszak, amit átélsz, meg a saját viszonyod a helyzethez. Ezek mind befolyásolják a motivációnkat, a cselekvéseinket, a gondolkodásmódunkat – és ezekről nehéz leválasztani a Covidot a jelenleg élő összes generáció esetében. Hiszen a veteránok gyakorlatilag életveszélyben vannak, a baby boomerek a frontvonalban viszik hátukon az országot egészségügyi dolgozóként, tanárként, szociális munkásként, az X-ek igazi szendvicsgenerációként a szüleikről és a homeschoolozó gyerekeikről egyszerre gondoskodnak.

Az Y generáció azért küszködik, mert még (?) nincsenek tartalékai, a Z-k egy része ebben a munkaerőpiaci helyzetben pályakezdő, az alfák ebben a furcsa maszkos helyzetben tanulják a világ működését, a K generáció pedig egyelőre csak kvázi bezártságban élt.

Ezért szerintem ezt a helyzetet arra érdemes használni, hogy megnézzük, mi fog változni a világjárvány hatására az oktatásban, az egészségügyben vagy bármilyen másik területen – pontosabban azt, hogy milyen irányba kell(ene) változtatnunk.

Ezek a nagy horderejű változások tesztelik a rendszereket – így jobban látjuk a hibákat és a lehetőségeket is. Tény, hogy a járvány mindenkinek nehéz helyzetet teremtett, ezzel együtt vannak olyan pozitív változások, amiket elindított, gondoljunk csak az orvos-beteg kapcsolat online térbe helyeződésére vagy az online oktatásra, ami később elvezethet akár egy hibrid rendszerhez. Korábban is voltak ilyen kényszerhelyzetek, amiknek máig vannak pozitív hatásai: a nők részben azért léptek be a munkaerőpiacra, mert a háború miatt kevés volt a férfi, vagy például a konzervek is tipikusan jó háborús találmányok.”

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Ne nyomjuk rá az előítéleteket már most a K generációra

A járványt kisgyerekként vagy kisbabaként megélők elsősorban az izolációt és a maszkban látott embereket „kapják”, ezek nem túl pozitív élmények. Ugyanakkor nekik ez a norma, mert sokkal könnyebben fogadják el a különbözőségeket, hiszen még tanulják a világot. Orsolya szerint éppen ezért ne kezdjük már el most vizionálni ennek a negatív hatásait: „Nem jó, ha önbeteljesítő jóslatként mondogatjuk, hogy az új generáció biztosan szociálisan érzéketlen lesz a karanténban megélt élmények miatt. Mert az élményeik rajtunk is múlnak. Ráadásul a gyerekekkel kapcsolatban már tudjuk, hogy nagyon gyorsan adaptálódnak, mondhatni, lelki értelemben gumiból vannak. Az emlékeik középpontjában simán lehet, hogy nem a Covid által okozott dolgok lesznek, hanem teljesen átlagos jelenségek. Ráadásul az is nagyon fontos, hogy mi hogy vagyunk, mert a mi rezgéseinket veszik át. De mindenkinek az a természetes, amibe beleszületik, legyen szó maszkhasználatról vagy valamilyen mértékű bezártságról.

A valódi kérdés az, hogy mi, az idősebb nemzedék tagjai, mit változtatunk most a világon – hogy mi fogja őket várni, ha felnőnek, munkába állnak. És ez nagyjából most dől el.”

Nehéz erre mit mondani. Úgyhogy inkább csak annyit szeretnék kérni, hogy mindenki vegyen fel ebből a felelősségből valamennyit – annyit, amennyit elbír. Így talán eloszlik.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Violeta Stoimenova