A Karib-tenger rettegett kalóznője volt egy olyan korban, amikor a nőket gyakran a tengerbe dobatták

–

A 17. század végén, a 18. század elején nem volt túl biztonságos a karibi vizeken hajózni, mivel ez az időszak volt a kalózkodás klasszikus aranykora. A híres kalózok között ritkán találunk nőket, és ennek több oka is volt. Nyilván a 17-18. században nem fért bele a nőkről kialakított tipikus képbe, hogy a férfiakkal összezárva éljenek egy hajón, fegyvert forgassanak, netán csatát vezessenek. A hajókon általában a „nőinek” nevezett munkákat is férfiak, vagyis leginkább fiúk végezték, mint például a főzést, mosást, takarítást, mégpedig azért, mert a tengerészek között erősen tartotta magát a hiedelem, hogyha egy nőt felengednek a fedélzetre, az szerencsétlenséget hoz a hajóra.

A korszak hírhedt kalózkapitánya, Fekete Szakáll annyira rettegett attól, hogy nők lépjenek a hajó fedélzetére, hogy minden foglyul ejtett lányt, nőt és asszonyt tengerbe dobatott. Egyébként pedig úgy vélték, hogy a nők jelenléte a hajón csak káros lehet, mert versengést és viszálykodást kelt a legénység tagjai között.

Ezért is különleges Anne Bonny esete, aki ugyan csak két évig volt kalóz, mégis legendákat szőttek róla.

Tényleg létezett?

Rögtön az első kérdés, ami felvetődik vele kapcsolatban, hogy Anne Bonny, a híres kalóznő valóban létezett-e. Az első tudósítás ugyanis Charles Johnson kapitány 1724-es kalóztörténeti könyvében található, és a kutatók jó része úgy véli, ezt a könyvet Daniel Defoe (1660–1731) írta. Ami valóban igaz lehet, ám a korabeli kalózperek iratai azt bizonyítják, hogy Anne Bonny valóban létezett, és a Karib-tenger ismert kalóza volt a 18. század elején.

Születési idejét nem tudjuk pontosan, de valamikor a 17. század utolsó éveiben láthatta meg a napvilágot Írországban. Apja, William McCormack (másutt: Cormac), jó nevű ügyvéd volt, ámde beleszeretett a szolgálólányába, Mary Brennanba, és közös gyermekük is született, Anne.

Ebből nem lett volna semmi probléma, hétköznapi történetnek számított az ilyesmi akkoriban, ám az ügyvéd feleségül vette a gyermeke anyját. Ezt már nem nézte jó szemmel sem a család, sem a társadalom, és a botrány tönkretette a férfi ügyvédi karrierjét. Így William McCormack a családjával Észak-Amerikába hajózott, és Dél-Karolinában telepedett le.

Charles Johnson szerint Anne már kamaszlányként is fékezhetetlen volt. Állítólag megkéselt egy szolgálót, és félholtra vert egy férfit, aki meg akarta erőszakolni.

Hogy ez igaz-e, nem tudjuk, ám ezek a történetek is gazdagították Anne Bonny legendáriumát, hiszen „Johnson kapitány” könyve néhány évvel a hírneves kalózper után látott napvilágot. De ne fussunk előre, a kalózperről majd később.

Kalózszerelem

Hogy Anne elég öntörvényű lehetett, bizonyítja az is, hogy 1718-ban, körülbelül 18 éves korában beleszeretett James Bonnyba, aki jól ismert kalóz volt. A házasságkötés után a karibi térségben telepedtek le. Anne apja azonnal kitagadta a lányt, de ez őt egy cseppet sem zavarta. Az már annál inkább, hogy James „jó útra tért”. Felhagyott a kalózkodással, halászatból próbálta eltartani magát és a feleségét. Ami nem hozott túl sokat a konyhára, így rendre feladta egykori kalóztársait.

A nyughatatlan Anne elég duhaj életet élt: kocsmázott, verekedett, és jó néhány szeretőt is tartott. Egy kocsmában ismerkedett meg 1719 tavaszán Calcio Jack Rackhammel, a korszak neves kalózával, aki valójában pitiáner bűnöző volt, azonban igen sármos férfi, és kedvelte a furcsa, feltűnő ruhákat. A karakter ismerős lehet A Karib-tenger kalózai című filmből, mert úgy tartják, hogy Jack Sparro alakját Calcio Jackről mintázták a forgatókönyvírók.

Ahogy az lenni szokott, Anne és Jack első látásra egymásba szerettek. Fél év sem telt el, Calcio Jack egy lopott vitorlással megszöktette Anne-t, akinek a neve a Rackham ellen 1719 szeptemberében kiadott elfogatóparancsban már szerepelt is.

A kalózszerződést férfinéven írta alá, bár a legénység később megtudta, hogy valójában nem férfi, hanem nő, hiszen Anne és Jack képtelenek voltak titkolni a szerelmüket. 

A kalózkodás mindennapjai

Calcio Jack legénysége a korabeli feljegyzések szerint körülbelül 20 főt tett ki, tehát egy viszonylag kicsi, ám éppen ezért gyorsmozgású hajójuk volt. Igazán nagy fogásra sem tettek szert, általában helyi termékeket, dohányt, paprikát és fűszereket zsákmányoltak a kereskedőhajókról. David Cordingly tengertörténész szerint a korszak karibi kalózainak hétköznapjai közel sem voltak olyan romantikusak, mint ahogy ma elképzeljük. A tengertörténész úgy véli, hogy a kalózok több teknősbékát ettek, mint amennyi rumot ittak, és sok családapa is volt közöttük.

Anne több tengeri csatában is részt vett. Ilyenkor férfiruhát húzott. Bő tunikát és nadrágot viselt, az oldalán kardot, a csípőjén pedig egy pár pisztolyt hordott, a haját kendő rejtette el.

Fennmaradt egy anekdota arról, hogy egy francia hajó legénységét úgy megrémítette, hogy azok harc nélkül megadták magukat. A hajó orrára egy „holttestet” kötözött, ami csupán egy próbababa volt, saját arcát vérrel kente be, és egy fejszével fenyegette a francia hajó legénységét. Hogy ez a történet igaz-e, megint csak nem tudjuk, de jól mutatja Anne hírnevét a korszakban.

A furcsa hármas

Egy napon Anne-ék kalózhajója megtámadott egy holland kereskedelmi hajót, és elfoglalták azt. A tengerészek és a fiatal férfi utasok számára két választást hagytak: vagy beállnak kalóznak, vagy megölik őket. Így került Rackham hajójára egy szép arcú, fiatal fiú, akivel Anne igen jól kijött, és hamar barátok lettek. Calcio Jack persze féltékeny lett, és rátört a „párra” Anne kajütjében, hogy most aztán végez a gaz csábítóval. Ám kiderült, hogy a „fiú” valójában egy nő, Mary Read, csak férfiruhát ölött.

Mary szintén törvénytelen gyermek volt, és az anyja fiúként nevelte, hogy minél több támogatást tudjon kicsikarni Mary apjától. Férfiidentitását Mary felnőttként is sokáig megtartotta, szolgált a brit haditengerészetnél, azonban szerelmes lett egy tengerésztársába, akivel végül össze is házasodott. Amikor a férje meghalt, Mary újra fiúruhába bújt, és úgy gondolta, a karibi térségben próbál szerencsét, ahol Calcio Jackék elfogták. Rackham hajóján is férfiként szolgált, soha nem gyanította senki, hogy nő. Agresszív és kegyetlen volt, mindig készen állt a rajtaütésekre. Rackham, Anne és Mary elválaszthatatlanok lettek, és talán több is volt köztük kalózbarátságnál.

A kalózper

1720 őszén több-kevesebb sikerrel folytatták a kalózkodást a karibi vizeken Rackham William nevű hajóján. Ám október 22-én a kormányzó egyik hajója megtámadta a kalózhajót az éjszaka kellős közepén. A támadás időzítése kiváló volt, mert a legénység nagy része képtelen volt harcolni, ugyanis részegen hortyogtak a fedélzeten. Calcio Jack is megadta magát, és csak néhányan szegültek szembe a kormányzó katonáival, köztük Anne és Mary is. A hajó teljes legénységét elfogták, összesen 14 főt. A tárgyalásuk nagy nyilvánosság előtt zajlott, hiszen a kormányzóság példát akart statuálni a perükkel.

Minden kalózt kötél általi halálra ítéltek. Calcio Jack utolsó kívánsága az volt, hogy találkozhasson Anne-nel. Azonban ez a találkozás koránt sem volt romantikus, mert a nő így szólt szerelméhez, a bukott kalózkapitányhoz:

„Ha úgy harcoltál volna, mint egy férfi, most nem akasztanának fel, mint egy kutyát!”

Anne-t és Maryt nem végezték ki. A történészek szerint azért, mert gyermeket vártak, és a korszak bírói gyakorlata szerint az ártatlan magzatot nem lehetett halálra ítélni az anya bűnei miatt. Ez nem jelentett kegyelmet, csak az ítéletvégrehajtás elhalasztását. Ám erre nem került sor. Mary hamarosan meghalt a börtönben, Anne további sorsa pedig bizonytalan. A törvényszéki bejegyzések nem tanúskodnak a kivégzéséről, ezért a kutatók úgy vélik, hogy az apja váltságdíjat fizethetett érte, és élete hátralévő részét ismeretlenül, álnéven élte le.

Miklya Luzsányi Mónika