A spiritiszta szeánszokat lesték a pszichológusok is

A modern kori spiritizmus Európában nemcsak a városi polgárság körében lett népszerű, bár tagadhatatlan, hogy a pszichoanalitikusokra és így a pszichológia fejlődésére is nagy hatással volt. „Mivel a spiritizmus tudományos magyarázatára törekvők leggyakrabban a tudatküszöb alatti lelki folyamatok és funkciók működését feltételezték a szokatlan megnyilvánulások háttérben, a spiritiszta  jelenségek tanulmányozása különösen meghatározónak bizonyult a pszichoanalízissel szimpatizálók és a pszichoanalitikusok között” – írja Gyimesi Júlia A „testetlen lélek”: pszichoanalízis és spiritizmus pszichológiatörténeti megközelítésben című nagyon izgalmas doktori disszertációjában.

Sigmund Freud és Ferenczi Sándor összefüggésbe hozták a médiumok tevékenységét a tudattalannal, illetve a telepátiával és az indulatáttétellel. Karl Gustav Jung elmélete a „kollektív tudattalanról” is kapcsolódik a spiritizmushoz.

Az emberek többségét persze nem a tudományos vagy filozófiai érdeklődés vitte a szeánszokra, inkább cirkuszi látványosság jellege volt az eseményeknek, amelyeken a médium „természetfeletti” adottságainak köszönhetően kapcsolatba tudott lépni a  túlvilággal. Volt, aki tárgyak mozgatásának képességével rendelkezett, mások a megidézett szellem egyes testrészeinek vagy teljes testének materializációját ígérték, titokzatos kopogásokat prezentáltak, illetve asztaltáncoltatást.

Hisztéria vagy látomás?

A híres médiumok Magyarországon eleinte jellemzően kispolgárok voltak és férfiak. (Például IV. Alajos, „önkívületi beszélő médium” és Prohászka Antal, 49 éves szabó, „író és beszélő médium” vagy Bayer Károly „beszélő és rajzoló médium”.) A későbbiekben a nők kerültek többségbe, főként az özvegyek, akik periférikus társadalmi helyzetükből törtek ki természetfeletti képességeikkel.

„Nemritkán pszichés patológiák – rohamok, hallucinációk, disszociatív állapotok – társultak képességeikhez, amelyek figyelemre méltó átfedést mutattak a hisztériás állapotokkal”

– írja Gyimesi Júlia, és hozzáteszi: a médiumnak is mindig volt közönsége, ahogyan a hisztériásnak. „A médium sikerének kulcsa az őt autentikusnak tartó, elkötelezett spiritiszták csoportja volt, akik rendszeresen megjelentek szeánszain és hűségükkel igazolták a médium megbízhatóságát. Különösen nagy ismertségre tett szert az a médium, akinek sikerült valamely prominens személyiség bizalmát és pártfogását élveznie.”

Ilyen pártfogója volt Vay Adelmának, a „Tündéranyókának”, ahogy hívei nevezték, Jókai Mór, aki rendszeresen látogatta szeánszait, sőt múzsája is lett: az Egy ember, aki mindent tud című regényében róla mintázta meg Rengeteghy Ottó szerelmét, Polyxeniát. 

 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Egy médiumi karrier históriája

Vay Adelmáért rengetegen rajongtak, persze a katolikus egyház nagyon nem. Nem örültek neki például, hogy a falusi asszonyok csapatostul járnak be a kastélyába szellemidézésre, és olyasmiket hirdet, mint hogy „nem egy teremtő van, hanem rengeteg”. Ki is közösítették a bárónőt, ezért tért át református hitre.

Vaynénak legendás jóslatai voltak. 1925-ben, a nekrológjában például ezt írja a Magyarság anonim szerzője: „Igen érdekes »látományai a vizpohárban (kristálylátomás)« voltak, 1869-ben december 13-án például állítólag a vizespohárban látta III. Napóleont, hogy fején a korona ingadozik és küzd három sassal, akik folyton a katonáját támadják. Napóleon alakja lassan ködbe veszett.”

Nos, III. Napóleon valóban lemondott 1870-ben, a porosz-francia háborúban elszenvedett vereség után, de a történet többi része (hogy a jóslat valóban megtörtént, vagy pusztán a PR része) természetesen nem igazolható.

Mindenesetre Magyarországon a spiritizmus egyik úttörője lett az 1840-es születésű bárónő, aki Tarnopolban jött világra egy osztrák tiszt és egy Teleki grófnő leányaként Wurmbrand-Stuppach Adelma néven. A Vay nevet és a báróné titulust férjének köszönhette. A médiumi karrierjét is egyébként, ugyanis az ő tiszalöki kastélyában „világosodott meg” 1865-ben.

A férje rajongott az okkultizmusért és a különféle „titkos tanokért”, így nagy örömmel hallotta vélhetően egy „delejező orvostól”, hogy feleségében fejformája alapján bizonyára látó és írói médiumi képességek lakoznak.

Vay Adelma először állítólag kételkedett az orvos szavaiban, de aztán migrénje miatt és férje tanácsára mégis tollat ragadott. Visszaemlékezéseiben a következőket idézi fel: „elektromos áramot éreztem átszaladni a karomon, a kezem, pedig ide-oda rángatózva a következőket írta le: »Tamás vagyok, a te védőszellemed – kezdj hozzá a delejes íráshoz, mert az jót tesz neked és teljesen egészséges leszel.«”

Szeánszok családi vállalkozásban

Vay Adelma jóslataiban férje is megszállottan hitt (állítólag fivére halálát is előre megmondta a felesége), így médiumi működését erősen támogatta. Voltaképpen családi vállalkozásban tevékenykedtek. Néhány év múlva a ma Szlovéniában található Gonobitzba költöztek, és 1870-ben megjelent Vay Adelma híres, németül írt könyve, a Szellem, erő, anyag Bécsben.

Írásmódszerét eleveníti fel halála után, 1925-ben Az Ujság: […] „főművét, a »Geist, Krafft, Storf« (szellem, erő, anyag) címü munkáját teljesen médiumisztikus utón irta. Helyesebben mondva, ezt a nagyszabású filozófiai művet nem ő irta, hanem őt mint eszközt felhasználta egy magasabb szellem s vele trance-állapotban megiratta ezt az alapvető munkát, melynek létrejöttét »Aus meinem Leben« című emlékirataiban így adja elő: »Huszonhatéves voltam, még a bibliát sem olvastam alaposan keresztül, halvány fogalmam sem volt semmiféle filozófiai vagy éppen kabalisztikus médiáról. Nem ismertem sem a kabalát, sem Pythagost, sem Sokratest, sem Platót, sem Ennemosert, sem semmiféle misztikus munkát. Akkoriban betegeskedtem. Ágyamban ültem, asztalka volt előttem és minden délelőtt médiumisztikusan kellett irnám, teljes gépiességgel, vagyis úgy, hogy sejtelmem sem volt arról, mit írok, kezem a ceruzával csak úgy röpült a papiroson. Férjem mellettem ült, hegyezte a ceruzákat és új papírlapokat tett elém. A mértani figurák lerajzoltattak, az összeadások, számítások elvégeztettek oly mechanikusan és oly gyorsan, hogy én közben még csak gondolkodni sem értem rá, mindaddig, mig karom el nem ernyedt s kimerülve ,le nem hanyatlott. Amit — szétfolyó, nehezen olvasható betűkkel – írtam, azt egy ideig el se olvastam. Csak ebéd után diktáltam le a férjemnek; ez a művelet kétszer annyi időt, sőt még ennél is többet vett igénybe, mint a délelőtti médiumisztikus írás. Harminc nap alatt így készült el a könyv. A legcsekélyebb Változtatás nélkül tettük közzé, úgy, ahogy kaptuk.«”

Vay Adelma a könyvíráson kívül rendszeresen tartott szeánszokat Budapesten is, és 1873-ban megalapította a Szellembúvárok Társulatát, melyet férjével közösen elnökölt.

Arany János azt üzente

Vayék háziorvosa is odavolt a spiritizmusért. Dr. Grünhut Adolf egy szabadságharcos veterán volt, aki később Vay Adelma életrajzírója lett, és ő indította el az Égi világosság című, a „keresztény spiritizmust” népszerűsítő folyóiratot, amely, bár Grünhut 1906-ban meghalt, 1944-ig megjelent, és az olvasóikkal a szellemek „rajzait” valamint útmutatásait tudatta nagyjából a templomi prédikációk stílusában. 

 

Volt, hogy az aradi vértanú lelkét idézték meg útmutatást kérve, máskor nagy költőket, írókat. Arany János például nem volt túl készséges, ezt üzente „Ne bántsatok minket / A földi dolgokkal: / Ki törődik velünk / Most már halottakkal. / Ameddig lenn voltam / Addig is bántottak / Földi dolgokat már nem tudnak halottak.”

Grünhut doktor a szeánszok praktikus tudnivalóit foglalta össze a Hogyan fejlődik valaki médiummá? – Utasítások spiritistikai ülések tartására, különös tekintettel az író médiumok képzésére című 1890-ben megjelent könyvében. „A résztvevők 3 vagy 4 lábú, nem túlságosan nagy asztal körül helyezkednek el. A szoba hőmérséklete kellemes, az időjárásnak megfelelő legyen. Kívánatos, hogy a körben különböző temperamentumú és korú férfi és nő vegyen részt, míg ellenben tanácsos gyermekeket, akiknek fogalmuk sincsen a dolog jelentőségéről, kizárni a körből... minden tag tegye az kezeit könnyedén asztalra tenyérrel lefelé fordítva és akként, hogy minden személy jobb keze a szomszédjának bal kezét érintse vagy részben elfedje (pl. a kis ujj a kis ujjat fedje) – ez az u.n. spiritisztikai lánc. Félhomály előnyösebb, mint a teljes világosság. Bizonyos tünemények előidézéséhez, az u.n. fizikai jelenségekhez a teljes sötétség feltétlenül szükséges.”

Visszatérve Vay Adelmára, a szellemidézésen kívül jósolt, megbízás szerint ártó szellemeket űzött el, és állítólagos telepatikus képességeit is kamatoztatta. Élete vége felé pedig homeopátiás gyógyító lett. A reinkarnációban feltétel nélkül hitt. Hogy igaza volt-e, nem tudjuk, mindenesetre Jókai regényében, Polyxenaként egészen biztosan feltámadt.

 

Források:

Magyar Krónika, 2015. január–június (2. évfolyam, 1–6. szám)

Az Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1–17. szám)

Magyarság, 1925. június (6. évfolyam, 123–143. szám)

Gyimesi Júlia: A testetlen lélek

Kurucz Adrienn