Egy év alatt 8 százalékkal kevesebb újszülött – Ezt is okozta a szülészeti rendszer átszabása

–

Drámai visszaesés a születésszámban – és még mindig a nőket hibáztatjuk

Bár a gyermekvállalás össztársadalmi kérdés – ahogyan arról korábban bővebben is írtam –, a közbeszédben még mindig jellemzően a nőket tesszük felelőssé a csökkenő születésszámért. A politikai és médiakommunikáció gyakran azt sugallja, hogy az a nő, aki harminc felett is gyermektelen, „önző”, „karrierista” vagy „elkényelmesedett” – miközben alig esik szó a férfiak szerepéről, vagy a gyermekvállalást befolyásoló társadalmi-gazdasági feltételek hiányosságairól.

Ezzel párhuzamosan a női életutat gyakran kizárólag az anyaságon keresztül értelmezzük. A társadalmi elvárások szinte automatikusan feltételezik, hogy minden nőből előbb-utóbb anya lesz – ha pedig nem így történik, azt magyarázatra szoruló kivételként kezeljük.

A gyermektelenség ma is stigma, miközben a családtámogatási rendszerek – például az adókedvezmények vagy a nyugdíjpolitika – tovább erősítik azt a narratívát, miszerint a nő társadalmi hasznossága leginkább az anyaságán múlik.

Emellett a szülés, a gyermeknevelés és az ezekhez kapcsolódó terhek továbbra is leginkább a nőkre hárulnak – ahogyan arról itt részletesebben is írtunk –, miközben a rendszer ritkán kérdezi meg őket arról, mire vágynak, és milyen körülmények között éreznék magukat, illetve családjukat valóban biztonságban.

Rendszerszintű bizalomvesztés: nincs szabad orvosválasztás, nő a kiszolgáltatottság

Az állami ellátórendszer átalakításával megszűnt a hálapénz, ezzel együtt azonban a szabad orvosválasztás is. Így a középosztálybeli nők már nem szülhetnek annál az orvosnál, akivel a terhesgondozás során kapcsolatot alakítottak ki – ez pedig komoly bizalomvesztést okozott, és egyre többen fordultak a magánszektor felé. A reformok nem álltak meg: immár kizárólag a lakóhely szerinti kórházban lehet szülni, ami tovább erősítette a kiszolgáltatottság érzését.

Ezzel párhuzamosan a magánszülészetek komoly teret nyertek. Felár ellenében újra lehetővé tették a szabad orvos- és szülésznőválasztást, néhány év alatt pedig olyan intézmények jöttek létre, amelyek forgalma megközelíti a legnagyobb állami kórházakét.

A budapesti Semmelweis Egyetemen például 2020 és 2024 között közel 40 százalékkal esett vissza a szülések száma, de hasonló történt a Szent Imre és a Szent Margit Kórház esetében is – miközben országosan több száz orvos és szülésznő távozott a magánszektorba.

A háttérben az is áll, hogy az állami intézmények bevételeit nem befolyásolja a forgalom: ugyanazt az összeget kapják, függetlenül attól, hány szülést vezetnek le. Ugyanez igaz az orvosok fizetésére is – teljesítménytől függetlenül kapják meg jövedelmüket, így nem fűződik közvetlen anyagi érdekük a több munkához. Ez jelentős versenyhátrányt okoz az állami szülészeteknek a magánszektorral szemben.

A császármetszések aránya tovább nőtt – a várakozásokkal ellentétben

A hálapénz eltörlésétől sokan a császármetszések arányának csökkenését remélték – ám az adatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják. Míg a WHO ajánlása szerint az optimális arány 10–15 százalék lenne, Magyarországon már 40 százalék felett jár, egyes kórházakban pedig 50–56 százalékos arány is előfordul. A magánszektorban a helyzet még súlyosabb: sok intézményben 70 százalék feletti a császárok aránya. Ennek oka a Válasz Online szerint részben a kényelmi szempont – jobban tervezhető és kevésbé időigényes –, részben pedig az, hogy

a műtéti szülések kevesebb jogi kockázatot jelentenek, ráadásul a szerencsés esetben két, gyakrabban több munkahely összeegyeztetése csak a programozott szülésekkel lehetséges.

A császármetszésből való felépülés azonban hosszabb időt igényel, emiatt sok nő később – vagy egyáltalán nem – vállal csak újabb gyereket. Ez a tényező is hozzájárul a termékenységi ráta csökkenéséhez.

A nők döntenének – de nem kapnak elég információt

Egy kérdőíves felmérés szerint a nők közel 90 százaléka alapvető jogának tartja, hogy maga választhassa meg a szülés helyszínét és a gondozó személyzetet. Ugyanakkor az elérhető adatok rendkívül hiányosak: nehezen hozzáférhetők a szülésszámok, a császármetszések aránya, más mutatók – például az anyai halálozás, a gátmetszések gyakorisága vagy a császár utáni természetes szülés sikeressége – pedig egyáltalán nem nyilvánosak. Így még azok is nehezen tudnak tudatos döntést hozni, akik erre törekednének.

A korábban kifejezetten népszerű, családbarát szemléletű fővárosi szülészetek visszaszorultak, a Szent Imre például a második helyről a hatodikra esett vissza, elveszítve azt a pozícióját, amit emberközpontú szemléletével szerzett meg. A Szent Margit Kórház is jóval kevesebb szülést vezet le, mint korábban.

Azonban ezzel párhuzamosan a magánszektor is elérte a növekedési határát: 2024-ben már nem tudott tovább bővülni, mivel nem volt több szülés, amit „megszerezhetett” volna.

Jelenleg tíz állami és négy magánszülészet működik Budapesten – vidéken viszont egyre több intézmény zár be. A magánszektor egyik meghatározó szereplője, a TritonLife mára a negyedik legnagyobb fővárosi szülészeti intézménnyé nőtte ki magát, miközben a fizetős szülészetekért folyó versenybe egyes állami intézmények is bekapcsolódtak: a Semmelweis Egyetem és az Uzsoki Kórház is kínál már magánszolgáltatásokat. Korábban tervben volt egy új családbarát állami szülészet létrehozása a Bethesda Kórházhoz kapcsolódva, az építkezés azonban végül el sem kezdődött: a gazdasági válság és az infláció miatt a beruházást lefújták.

Azóta a helyzet csak tovább romlott – nemcsak a születésszám csökkent, de a magánintézmények is megerősödtek –, így kérdés, hogy ebben a helyzetben valóban szükség van-e újabb állami szülészetre.

A vidéki szülészetek is veszélyben

A kisvárosi szülészetek túlélése sok helyen egyetlen orvostól függ. Egy-egy távozás egész osztályokat sodorhat veszélybe, és ez nemcsak egészségügyi, de politikai következményekkel is járhat: több településen emiatt veszítette el a kormánypárt a polgármesteri választást. A vidéki orvoshiányt a magánszektor elszívó hatása is súlyosbítja – különösen éjszaka és hétvégén nehéz ügyeletes személyzetet találni, még úgy is, hogy sok helyen több tízezer forintos órabért kínálnak.

Egyetlen biztató fejlemény, hogy 2025 első félévében a csecsemőhalálozás aránya 4 ezrelékről 3,2-re csökkent. Ez az állami rendszerben dolgozó, elkötelezett szakemberek munkáját dicséri – de önmagában nem oldja meg azt a rendszerszintű válságot, amely ma a magyar szülészeteket sújtja.

Mózes Zsófi