A Deák téri papírvirágoktól a 15 ezer pillangóig - Németh Edina papírművésszel beszélgettünk

–

A 11 évvel ezelőtti gerillaakció néhány hét leforgása alatt meg is hozta az első megrendelést: Németh Edina 15 ezer papírlepkét készített a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. De vajon hol szökkent szárba az a fajta szenvedély, amivel a papírhoz nyúl?

„Mindig is nagyon szerettem rajzolni, alkotni. A kreatív alkotás kisgyerekkoromtól fogva az életem szerves része. Az, hogy a papír lett volna a legkedveltebb kifejezőeszközöm, nem volt ennyire specifikus. Ehhez az egyetemi évek során érkeztem meg” – idézi fel Edina, aki nemzetközi érettségit tett, a gimnáziumban leginkább a nyelvtanulásra fókuszált, ám az utolsó tanévben, amikor valaki megkérdezte, mi szeretne lenni, ösztönből válaszolt: belsőépítész.

Hollandiába vezetett az útja

„Éreztem, hogy ideje rákapcsolni a rajzolásra, felvételi-előkészítőre jártam, gőzerővel gyakoroltam. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre és az Utrechti Egyetemre felvételiztem. A MOME-n kiestem az utolsó fordulóból, Hollandiába viszont felvételt nyertem. Eredetileg nem készültem külföldre, de egy ismerős javaslatára ezt a lehetőséget is megismertem, majd lépésről lépésre mentem az eseményekkel. Egy év elteltével átjelentkeztem egy amszterdami egyetemre, hogy holland helyett angol nyelven tanulhassak. Közben egy építészirodában kezdtem el dolgozni” – meséli Edina, aki 2009-ben költözött haza. Mint mondja, szerette volna – kissé idealisztikusan – hazahozni azt a látásmódot, értéket, amit Hollandiában sajátított el.

Az álláslehetőségek miatt azonban egy hajszál választotta el attól, hogy hosszú távon külföldön maradjon. „Az volt a szerencsém, hogy egy olyan magyarországi munkalehetőséget kaptam, amit előrelépésnek éreztem.” Edina szakmai és magánéletének origója azóta is Budapest, bár az utazásokat mindig nagyon élvezi, hiszen ezekből merít inspirációt. Sőt, útjai azokat az energiákat is megmozgatják, amiket korábban a holland oktatásban és munkakörnyezetben tapasztalt.

Apró részletek: kézzel és modern gépekkel

Hazaköltözése után Edina öt évet marketingkommunikációs területen töltött, ám később ismét a kézzel való alkotással szeretett volna foglalkozni. Így szökkent szárba vállalkozásának ötlete, ami a Deák téri fákon százával elhelyezett papírvirágokkal debütált. Ma az Edinas Paper – a papírinstallációk egyébként sem tág területén belül – kifejezetten papírkirakatokra összpontosít.

A részletgazdag projektek izgalmas gyártási eljárásokkal jönnek létre: ilyen például a lézervágás, a stancolás, a plottervágás (utóbbi nagyon hasonlít a lézervágáshoz, de a lézer helyett a plottergépben lévő kés mozog), és a fólianyomtatás. A kézműves szakma tehát összekarol a modern technológiákkal – nem is lehetne másképp, hiszen Edináék csapata 10-12 hét alatt akár 400 kirakatot is képes elkészíteni szerte a világban. Ha belegondolunk, hogy az összeállítás mindig kézzel történik, akkor csakis egy jól összehangolt csapat képe jelenhet meg bennünk.

Több ezer óra lapul a kirakatokban

„Az ügyféltől vagy látványtervet, vagy moodboardot, vázlatot kapunk arról, hogy milyen irányba szeretne elindulni. A grafikai csapatunkkal összeállítjuk a kreatív koncepciót, hogy hogyan és milyen technikákkal fogjuk elkészíteni az installációt. A papír felhasználása és összeállítása nagyon széles skálán és több dimenzióban mozog, így mindig aszerint döntünk, hogy az adott projekt és részletgazdagság mit igényel. Vannak olyan alkotóelemek is, amiket alvállalkozók készítenek, legyen szó világításról, mozgató elemekről vagy épp egy három méter magas fémvázról” – osztja meg velünk Edina, aki csapatával egy egyedi kirakat összeállításán 500-800 órát, egy világszintű installáción pedig 6000-8000 órát dolgozik (és ebbe a grafikai munkát és a lézervágást bele sem számolta).

A tetemes munkaóra természetesen méret és részletgazdagság függvénye, de a papírművész ettől függetlenül minden alkalommal nyugtázza: nagyon sok apró fogaskerék összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy létrejöjjenek a kész kirakatok.

Tavaszra kivirágzó adventi kalendárium

Vajon az összehangolt fogaskerekek között mekkora hangsúlyhoz jutnak a fenntarthatósági szempontok? Edina szerint ez összetett kérdés, hiszen azzal együtt, hogy lebomló, újrahasznosítható és újrafelhasználható alapanyagot használnak, mégiscsak tárgyakat gyártanak, és azokat a világ különböző pontjaira juttatják el. A műanyag elemekből felépített, más kirakatokhoz képest viszont kisebb ökológiai lábnyomot hagynak, sőt, a partnereiket is a moduláris újrahasználásra motiválják.

„Azt tapasztalom, hogy egyre több nagy márka törekszik arra, hogy fenntarthatóbb alapanyagokat alkalmazzanak, és hogy a kirakatok különböző elemeit modulárisan újrahasználják. Ezek az elemek külön-külön is jól illeszkednek a márkák történetmesélésébe. Apró módosításokkal vagy friss köntösbe öltöztetve, új narratívával egy új évszakban is meg tudnak jelenni a kirakatban vagy más terekben” – fogalmaz Edina, aki példaként egy adventi naptárat idéz fel, amit a tavaszi időszakra kivirágoztattak, sőt papírmadarakat is költöztettek bele.

A partnereknek adott kreatív ötletek mellett arra is figyelnek, hogy a műhelyben ne készüljön selejt, és hogy műanyagot a csomagolás során se használjanak.

​​Wow, ez tényleg papír?

A papírkirakatok nem csupán fenntarthatósági és storytelling szempontok mentén érdekesek, hanem azért is, mert a fizikailag kézzelfogható élmények sorát gazdagítják. És abban a korban, amelyben a márkák egyre gyakrabban nyúlnak a virtuális és a kiterjesztett valóság technológiákhoz, üdítően hat, ha ezek helyett valami mást láthatunk.

Edina szerint az offline élményt semmi nem pótolja, és a digitális megoldások kisebb lenyomatot hagynak az emberekben, mint amikor közel hajolnak a kirakathoz, és azt mondják: „wow, ez tényleg papír?”.

„Lehet, hogy a kiterjesztett valóság erősebb tendenciát mutat, de a luxusiparág egyre inkább az offline élményekre fog összpontosítani – gondoljunk például a print meghívókra, amelyekkel sokkal nagyobb jelentőséghez jut az adott esemény, hiszen látjuk, tapintjuk, megtapasztaljuk a meghívást!”

A papírművész úgy látja, a legnagyobb költséget a kézművesség, az aprólékosság, a befektetett munkaórák, tehát a bérezés jelenti, de a kreatív papírok ára is megduplázódott, megtriplázódott azóta, hogy 2014-ben vállalkozni kezdett. Kihívást jelent még, hogy a raktárról azonnal elérhető szortiment nagyon lecsökkent, de minden elé gördült akadályt ugyanazzal a szenvedéllyel ugor át, mint amivel az első papírvirágokat aggatta a Deák téri fák ágaira.

Ihász Nóra