–

A nők gazdagították a tudását

Naplóinak tanúsága szerint sokkal fontosabbnak érezte mindazt, ami a lélekben történik annál, mint ami a külvilágban zajlik, saját életét nézve azonban e külső tényezők nélkül valószínűleg nem válhatott volna azzá, akivé. Az őt körülvevő nők nélkül talán nem indulhatott volna el ilyen bátran befelé, és nem tett volna szert mindarra a tudásra, amivel ma mi is gazdagabbak vagyunk.

„Minden sikeres férfi mögött egy nő áll”

Tartja a mondás, ebből pedig logikusan az következhet, hogy a sikertelen férfiak mögött nem áll ott ez a nő – például az édesanyjuk. Anélkül, hogy leegyszerűsítenénk a dolgokat, kijelenthetjük, hogy az anyával való – kora gyermekkori – kapcsolat sorsformáló erejű, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a világhírű tudós életében sem elhanyagolható tényező.

Amikor a kis Carl Jung hároméves volt, édesanyja idegösszeomlást kapott, és több hónapnyi kórházi kezelésre szorult.

Egy ilyen esemény minden gyermek életében hatalmas törést okoz, különösen az anya alapvető lelki betegségével megspékelve. Nem volt ez másként Jung esetében sem, aki gyermekkorából egy életre elegendő terápiás anyagot hozott, édesanyjához való ambivalens viszonya pedig később kihatott a nőkkel való kapcsolataira is.

Emlékek, álmok, gondolatok

Az 1961-megjelent, ma már kultikus könyvében így ír erről a korai elszakadásról: „Ettől kezdve mindig bizalmatlannak éreztem magam, amikor a »szeretet« szó elhangzott. Az érzés, amit a »nő«-höz társítottam, sokáig a veleszületett megbízhatatlanság volt.” Úgy tűnik, a kocka időközben elég nagyot fordult.

Emma Jung és az anyagi biztonság

A pszichiáter hamar összekötötte az életét Emma Rauschenbachhal, Svájc második leggazdagabb családjának leányával, a házasság pedig anyagi stabilitást biztosított a nem éppen vagyonos orvostanhallgató számára. 1896-ban, amikor találkoztak, Emma mindössze tizennégy éves volt, Jung pedig huszonegy, és a férfi állítólag már akkor tudta, hogy feleségül fogja venni a lányt.

A rossz nyelvek szerint ebben a döntésben legalább annyira, – ha nem jobban – közrejátszottak a pénzügyek, mint a vonzalom.

Hét évvel később, 1903-ban házasodtak össze, és Emma akkor még nem sejtette, hogy férjének briliáns elméje és elbűvölő karizmája meglehetősen zűrzavaros érzelmi élettel párosul, mely hamarosan, Jung első páciensének érkezésekor hatalmas hullámokat vetett.

Sabina Spielrein, az indulatáttétel, és a poligámia kísértése

A tizennyolc éves orosz zsidó lány 1904-ben érkezett a burghölzli pszichiátriára, ahol Jung Jung orvossegédként, majd hamarosan főorvosként dolgozott. Spielrein az ekkor harmincéves férfi páciense lett, és hamarosan egymásba szerettek. Bár Jung hivatalosan csak egy évig kezelte a lányt, kapcsolatuk egészen 1910-ig tartott, míg Spielrein, aki maga is analitikus lett, el nem utazott Svájcból.

Jung és Freud

Spielrein esete nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Jung Freuddal kezdett levelezni, majd ahhoz is, hogy a két analitikus között megszakadt a kapcsolat.

Az első levelet Jung 1906-ban írta, melyben elküldte szóasszociációval kapcsolatos tanulmányát. Freud örömmel vette a levelet, és válaszában egy válogatást küldött a cikkeiből. A következő levélben azonban Jung rá is tért egy páciensének esetére: „(…) az Ön módszerével most egy hisztérikus nőbeteget kezelek. Húszéves orosz diáklány, nehéz eset, már hat éve beteg… Végtelenül hálás leszek Önnek, ha közli velem néhány szóban a véleményét erről az esetről.” A levelezés során kibomlik Jungnak a páciensével folytatott kapcsolata, Freudban viszont csak azután áll össze a kép arról, hogy Jung leveleiben egy és ugyanazon páciensről van szó, miután maga Spielrein is felkeresi őt, hogy segítséget kérjen. Freud számára végül világossá válnak a részletek és az, hogy Jungnak talán viszonya volt páciensével. Mindez lerombolja benne kollégájáról alkotott képét, végül 1913-ban ezt írja Sabinának:

„A személyes kapcsolatom az Ön germán hősével véglegesen megszakadt. Túlságosan méltatlanul viselkedett. Miután megkaptam az Ön első levelét, a róla alkotott véleményem merőben más lett.”

Levelezésük során, Jung virágnyelven próbált érzéseiről Freudnak beszélni, Freud nem győzte hangsúlyozni, hogy mit is jelent az áttétel-indulatáttétel, vagyis a vonzalom a terapeuta-páciens kapcsolatában. Freud leveleiben azt ecsetelte, hogy a gyógyulást segíti ez az úgynevezett „terápiás szerelem”, de fizikai kapcsolat ne legyen köztük. Hogy volt-e vagy sem, arról erősen megoszlanak a vélemények. Mindenesetre tény: ebben a viszonyban kiütközött az, hogy Jung előtte nem vett részt analízisen, ez tehát egyben a saját terápiája, jobban mondva, terápiájának kezdete is volt. Így aztán nem csoda, hogy saját démonaival, ahogy ő nevezi: „az ördöggel is meg kellett küzdenie”, melyhez akkor még a poligámia iránti vágyát is sorolta.

A szerető gondolatai Jung tanulmányában

Ezek a tapasztalatok adhatták a kezdő lökést a tudattalan archetípusainak, az anima és az árnyék koncepióinak bevezetéséhez, míg Spielreint az élmények a romboló ösztön témához vezették. Utóbbi gondolatokból később Freud is merített, amikor szembeállította a szerelem- és a halálösztönt. Nem tudjuk pontosan, Jungra mennyiben hatott Spielrein, de a lány egyik naplóbejegyzésben ezek a sorok olvashatók: (…)

„Csalódást okozott, amikor Jung egyik tanulmányában viszontláttam a saját gondolataimat”.

E kapcsolatban mindketten sokat őrlődtek, és Jung végül hirtelen, zavarodottan vágta el a szálakat. Nem kellett azonban sokat várnia az újabb szerelemre. A kísértésnek itt már nem is próbált ellenállni, a viszony végül sajátos helyzethez, nyíltan vállalt poligámiához vezetett.

Toni Wolff, a „másik feleség”

Toni Wolff 1910-ben, huszonkét évesen kezdett analízisbe Junggal, és hamarosan románc alakult ki köztük. Viszonyuk nagyjából akkoriban kezdődött, amikor a férfinak megszületett az ötödik gyermeke. Talán ennek is köze lehet ahhoz, hogy megkezdődött Jung „lelki alászállása”, ami a saját tudattalanjából feltörő impulzusokkal való munkához vezetett.

A terapeuta 1913-ban közel került a pszichózis állapotához, hangokat hallott és hallucinált.

Mint írta: tudattalanja azzal fenyegette, hogy elnyeli, ezért fontos volt, hogy megőrizze kapcsolatát a külvilággal, és ne adja fel a munkáját.

Ekkor kezdte el írni a Vörös Könyvet, melyben dokumentálja mintegy tizenhat évig tartó, tudattalanban tett utazását. Ezalatt Toni Wolffban lelt támaszra, aki segített neki megérteni a belső képek jelentését, mint Jung írta: (…) „Ekkoriban senki mással nem tudtam beszélni belső élményeimről”.

Az élet két nővel

Feleségétől el akart válni, de Emma Jung nem egyezett bele, inkább elviselte, hogy Jung „a másik feleségével” megy nyaralni, majd oda is költözteti hozzájuk új szerelmét.

Ez a hármas felállás kicsit sem volt fájdalommentes a nők számára, mégis kitartottak a tudós mellett.

Wolff közben maga is a kutatás felé fordult, és bár kevés tanulmányt publikált a saját nevén, olyan alapvető fogalmakat segített meghatározni Jungnak, mint az anima, az animus, a persona, emellett a személyiségtípusok elméletének kialakításában is részt vett.

Nem vitatható, hogy Jung eredeti, kivételes és bátor gondolkodó volt. Ezek nélkül talán nem lett volna képes arra, hogy a saját psziché ingoványában szerzett tapasztalataiból tovább élő és hasznosítható tudásra tegyen szert, és végül megújulva, szellemi épségét megőrizve térjen vissza az „utazásról”. Mindezt azonban nem egyedül érte el. Úgy tűnik, ő maga és életműve is sokat köszönhet azoknak a nőknek, akik mellette álltak.

Fábián Emese